Hogyan viszonyul az egyház megújulásához az, aki egy hagyományos egyházkormányzati struktúrában és kultúrában szocializálódott? Megkérdezettjeink klerikálisnak tartják Magyarország pápaságra is esélyes prímását, de konzervativizmusa más, mint ahogy az egyházon kívüliek láttatni szokták, és nagyon különbözik Trump vagy Orbán radikális populizmusától is: inkább egy magasan képzett jogászemberé. Ügynökügyek és gyerekbántalmazások: igaz-e a magyar egyházra az intézményes szintre emelt elhallgatás? Miért utálja a bíboros, ha a politika napirendje szerint rángatják egyházát? Az Erdő Péter munkásságát, gondolkodását bemutató cikkünk második része.
Cikkünk első részében (amelyet itt olvashatnak) Erdő Péter klerikalizmusát és konzervativizmusát járták körbe megkérdezettjeink. Most az ügynöki és gyerekbántalmazási ügyek egyházon belüli kezeléséről és a prímásnak a politikához és a Fidesz-kormányhoz való viszonyáról lesz szó.
Tanítás helyett egyházkormányzati karrierépítés
Nagyon jó diplomatának tartják Erdő Pétert, ugyanakkor inkább tudósnak, mint a pasztoráció, a lelkipásztorkodás, az apostolkodás emberének. Karaktere ebben is közelebb áll XVI. Benedekhez, mint Ferenchez. „Megnyilatkozásai távol álltak a közvetlenségtől, nem nagyon érezte szükségét annak, hogy hozzászóljon a folyamatokhoz, különösen közéleti témákban. Harapófogóval kellett belőle kihúzni egy-egy interjút, nyilatkozatot. Megelégszik azzal, sőt helyesnek tartja, hogy a szentmiséken tartott szentbeszédeit szó szerint leközli a Magyar Kurír, ezzel a kifelé történő kommunikáció részéről nagyjából le is van tudva” – mondja Gégény István, aki emiatt dilemmának nevezi, hogy alkalmas-e lelki vezetői, pásztori pozícióra a XXI. században.
Sokan úgy érzik, hogy nincs közvetlen kapcsolatuk a katolikus egyház vezetésével, főleg éppen amiatt, mert Erdő Péter rendkívül távol van a mindennapok emberétől – teszi hozzá. „Habitusa sokkal inkább a könyvíróé vagy a tudományos előadóé, sőt tudunk idézni tőle olyan szerencsétlen kifejezést, ami nem az elesettekkel, a rászorulókkal, a menekültekkel, a saját nemükhöz vonzódókkal való szolidaritásról tanúskodik” – utal például a bíborosnak 2015-ben, a menekültválság csúcsán tett kijelentésére, miszerint az egyház nem jótékonysági intézmény, illetve a legálisan Magyarországon befogadott menekülteket nyaraltatni akaró őcsényi panziós ellen felzúduló népharag idején történt esetre, amikor mikrofont tartottak a bíboros orra alá, hogy mit üzen a katolikus egyház erről, mire azt felelte, hogy „Nem tudom”, majd ellépett a mikrofontól.
„Érzékelhető volt, hogy gondolataiban régóta a Vatikánban él – mondja Erdőről a névtelenséget kérő teológus. Főleg azóta, hogy nem ő a püspöki konferencia elnöke; vagyis tulajdonképpen kevesebb a befolyása a magyar egyházra, mint Veres Andrásnak. – Azóta még kevésbé figyel ezekre a dolgokra, inkább a vatikáni nemzetközi életben van jelen. Nyilvánvaló, hogy a gondolat régóta ott van benne, hogy esélyes pápajelölt lehet. Ez nyilván diplomáciai alkalmazkodó magatartással jár együtt.” Ugyanakkor nagyon zárkózott – teszi hozzá.
Gégény István is említi, hogy ugyanakkor Erdő nem csak egy hivatalnok, hiszen végiglátogatott minden plébániát az egyházmegyéjében. „De ezt is a jogászi hűvös távolságtartással. A Van-e valami probléma? kérdés nála gyakran azt jelenti, hogy van-e szervezeti, jogi probléma. Ha jogilag minden rendben van, akkor kitartást kíván, és haladunk tovább.” Gégény István ezt Erdő karakterének tartja, amit nem lehet rajta számonkérni, de „sokkal jobban megfelel egy vatikáni szerv vezetőjének, ahol ügyeket kell intézni, döntéseket hozni, nem pedig embereket kell pásztorolni. Mert abba a XXI. században elvitathatatlanul beletartozik a bizalomépítés, a kapcsolatteremtés, az inspirálóképesség. Erdő Péter inspirálóképessége minimális.”
Gégény nem nevezné hűvös személyiségnek Erdőt: szerinte inkább a feladatokra fókuszál, nem a konkrét emberekre. „Miközben korunk világegyháza tekintetében messze kimagasló az intellektuális teljesítménye, a humán és különösen a közösségi faktor nagyon gyenge nála. Ahol méltó helye lenne, az a katolikus egyház egyházjogi csúcsszerveinek legfelsőbb grémiuma.”
Ennek mentén hozzáteszi: szerinte közvetlenebb, szerethetőbb, megközelíthetőbb, sőt vitálisabb lenne a Magyar Katolikus Egyház, ha nem Erdő Péter lenne a bíboros-prímása.
Ne a gyerek előtt!
Ügynökügyek és abúzusok: igaz-e az intézményes szintre emelt elhallgatás vádja?
1964 és 1976 között a római Pápai Magyar Intézetben megforduló 46 stipendista közül húsz hálózati személy volt. Majsai Tamás tanulmányában egyértelműen leírja, hogy bár mind elődje, mind utódja beszervezett ügynök volt, az ideiglenes rektorként dolgozó Erdő Péter nem.
A helyzet ellentmondásosságát jellemzi, hogy az, hogy Erdő az lett, aki, a Kádár-rezsimmel kiegyező Lékai bíboros politikájának, a kis lépések politikája kompromisszumainak, azon belül az 1964-es megállapodásnak köszönhető, amelynek nyomán a magyar papok tanulmányra kiküldhetők lettek Rómába – mondja a tanítvány.
A püspöki konferencia a katolikus egyház érintettségének és ennek nyilvánosságra hozatalának kérdésében azt képviseli, hogy a múlt feldolgozását bízzák az egyházra, és ne külső tényezők – törvényhozás, politika, társadalmi elvárások, igazságbajnokok – határozzák meg. Tanítványa ezt mondja a bíboros megközelítéséről: „Tudni kell, hogy a beszervezettek között hol van a túlteljesítő lelkes gerinctelen és hol az áldozat. Ne az egyházra toljanak rá utólag egy olyan felelősséget, amelyben az egyház áldozat volt. – A katolikus egyház nem is tett annyira határozott lépéseket állambiztonsági múltja tisztázása ügyében, mint az evangélikusok. – Senki nincs, aki ne lenne bűnös. Ha ezt rendezni kell, akkor intézzük el házon belül, de ne a társadalmi nyilvánosság nyomására és eszközeivel. Lépésről lépésre, az idő során, lassanként.”
Teológus megkérdezettünk akár illusztrációnak is láthatná ezeket a gondolatokat állításához, mert szerinte „a transzparenssé tétel nagyon ellentmondana a katolikus egyház ösztönének, miszerint nem visszük ki a dolgokat. – Szerinte ennek nagy szerepe van abban is, hogy a katolikus egyház világszinten is, Magyarországon is nagyon belecsúszott a pedofilügyekbe és félrekezelésükbe. – Elég kemény, hogy a közismerten nagyon konzervatív lengyel katolikus egyház ebben legalább két-három lépéssel előrébb jár, mint a magyarországi. Nagyon erőteljes itt az a felfogás, hogy a családi perpatvart nem visszük ki, nem rakjuk ki az ablakba.”
Ez odáig jutott, hogy több püspök szükségét érezte annak, hogy az áldozatoktól bocsánatot kérő külön közleményt adjon ki a püspöki konferencia 2024. decemberi közleménye után, mert abból hiányzott. Erdő Péter nem volt köztük, még ha interjúban meg is tette.
Bár feltárva az időrendet a valaszonline.hu megállapította, hogy a legismertebb ügyben, Pető Attila molesztálásában az egyház időben lépett, és felfüggesztette, majd elbocsátotta a papot, de maradtak megválaszolatlan kérdések – hívja fel rá a figyelmet Urfi Péter, a 444.hu újságírója, aki a magyar sajtóban legalaposabban foglalkozott az egyházi gyerekbántalmazási ügyekkel. (Ő Pető Attilával és mások mellett Gégény Istvánnal együtt benne van a pannonhalmi főapát által létrehozott civil kezdeményezésben, a Gyerekasztal Munkacsoportban, amelynek célja a gyermekek védelmének össztársadalmi és a katolikus egyházon belüli erősítése.)
Bár Urfi szerint Erdő eltussolni nem akarta a Pető-ügyet, de nem tett meg mindent, és érseksége sem kezelte jól a szexuális abúzus témáját. Súlyos hibának tartja, hogy amikor a kamasz Pető elmondta Udvardy püspöknek – aki most a Magyar Katolikus Egyház egyik legmagasabb rangú embere, veszprémi érsek –, hogy mit csinált vele egy pap, akkor Udvardy lefolytatott egy vizsgálatot, megkérdezett mindenkit, akit kell, de a vizsgálatról semmilyen papír nincs, holott – mondja Urfi Péter – a Hittani Kongregációnak el kell küldeni minden esetet, még akkor is, ha nincs bizonyítva, hogy megalapozott-e a gyanú.
„Ráadásul – mondja az újságíró – Erdő Péter úgy hozza le ezt az egész ügyet, hogy nagyon nem akar az egész témába belefolyni, szinte nem is szólal meg.”
Tény, hogy bár bocsánatot kértek tőle, de magánvádas eljárásban Erdő Péter helyettese feljelentette a bíborosi szentmise megzavarását ígérő áldozatot, Pető Attilát. Ez Urfi Péter szerint „hallatlan és talán példátlan is”, Gégény István is furcsállja.
A SNAP nevű nemzetközi áldozatvédelmi szervezet öt másik katolikus főpappal együtt bepanaszolta a Vatikánban Erdő Pétert, a Pető-ügy eltussolásával vádolva. Gégény szerint igaza van Erdő Péternek és az őt védelmezőknek, hogy mindent a vonatkozó egyházjogi előírások szerint csinált. „Mégis érzi mindenki, mekkora szívtelenség, hogy van egy bajba jutott és segítségért kiáltó fiatalember, aki bizonyítottan zaklatást szenvedett el, és a végén ő lesz zaklatásért beperelve. Ha történik is ilyen, akkor egy érző szívű vezető a legmagasabb fokon kifejezi a szégyenét és bocsánatkérését, nem tudja le olyan megnyilatkozásokkal, hogy a végén még hálát is adhatunk ennek a fiatalembernek, mert felhívta a problémára a figyelmet. – A Szemlélek Alapítvány elnöke nem nevezi ezt érzéketlenségnek. Szerinte Erdő szakmailag vizsgálja az ügyeket, „nem arra kíváncsi, hogy mit éreznek az emberek, mi van a szívükben. Miközben Ferenc pápa kapcsán a közelség, Erdő kapcsán a távolság jut eszünkbe: távol van egy kicsit a valóságtól, távol az emberektől, szervezi és igazgatja a dolgokat, és jogi szempontból nagyon profin teszi.”
Erdő Péter megkérdezett tanítványa a feljelentés kapcsán jelzi: akkor az egyházvezetés még nem tudta, hogy tényleg megtörtént-e a visszaélés, sőt úgy tűnt, hogy Pető bejelentése alaptalan – miközben a férfi közbotránnyal fenyegetett. „Amikor viszont – más ügyek felgöngyölítésének is köszönhetően – kiderült, hogy a gyanúsítás nem volt alaptalan, Erdő köszönetet mondott Petőnek azért, hogy a nyilvánosság elé lépett az üggyel.” Hozzáteszi, hogy minden intézményben, ahol emberek vannak, ott sajnos volt, van és lesz ilyen probléma.
Kérdésünkre, hogyan kezelte a Magyar Katolikus Egyház a gyerekbántalmazásokat, Beer Miklós ezt feleli: „Valószínűleg egy kicsit későn reagáltunk. Elhittük, hogy ez nem magyarországi probléma, nem akartuk elhinni, hogy nálunk is itt van. – Ő nem gondolja, hogy ebben – vagy a decemberi MPKP-közleményben – Erdő Péternek kitüntetett szerepe lenne. – Megint elaludtunk.”
Viszonya a kormányhoz/a Fideszhez
Bár ez nem volt mindig így az elmúlt évtizedekben – és valószínűleg lesznek vidéki plébánosok, akiknek 2026-ban sem –, de mostanra nyilvánvalók (vagy annak kellene lenniük) a Fidesz/kormány melletti nyílt kiállás következményei minden egyházi vezető számára, főleg, ha körbenéz a városokban a templomjáró hívek között. Míg húsz éve egyöntetű volt a Fidesz-szimpátia a körükben, ma már megosztottak, sokan még befogott orral sem fognak az állampártra szavazni – mondják forrásaink.
A körükben korábban gyakori, még mindig jobb, mintha Gyurcsányék jönnének magyarázat gyengülése nem Balog Zoltán, Bese Gergő vagy Pajor András politizálásának következménye; a Fidesz maga idegenítette el őket. Saját nemzeti és keresztény imázsának egyre erősebb hangsúlyozása mutatja, hogy ezt Magyar Péter is látja. Érdekes, hogy az egyházi szervezők Ferenc pápa gyászmiséjén elöl, a második sorban jelöltek ki helyet az ellenzék de facto vezetőjének. Kérdés, mit lép majd az egyházvezetés, amikor a Fidesz vagy helyi erős emberei várhatóan a párt melletti, az eddiginél is intenzívebb kiállást várják el a vidéki papoktól. (Ahogy a határon túli magyarok körében is a választási regisztráció serkentését várják helyi politikai szövetségeseiktől.)
Erdő Péter nem vádolható a Fidesz melletti nyílt vagy leplezett kiállással, még ha ellenzéki véleményvezérek néha hajlamosak is így láttatni. A bíboros többször méltatta a régi egyházügyi törvényt, és a Fidesz új kodifikációja kapcsán azt nyilatkozta 2013-ban: „Mi nem kértük azt, hogy egészen új törvény szülessen, azt sem kértük, hogy bármely más egyháznak a jogállása megváltozzék.”
Az iskolai kötelező hitoktatás bevezetése kapcsán is jelezte, hogy nem a katolikusok kérése volt. Már említett, 2015-ös migrációs nyilatkozatára volt tanítványa azt mondja: „Az egy olyan mondat volt, amikor, azt hiszem, a lendület túlszaladt, nem volt előre megtervezett.” De bármennyire tartózkodó is Erdő, nyíltan nem kritizálta a kormányt, ahogy tette visszafogottan, de egyértelműen Fabinyi Tamás evangélikus püspök vagy a Balog-botrány nyomán református lelkészek, sőt találkozójuk után a még pap Hodász András is abbahagyta népszerű közösségi médiás működését.
Forrásaink szerint ugyanakkor a háttérben Erdő (is) rossz néven vette, amikor a kormány jelezte („kiadta ukázba” – mondta egy megkérdezettünk), hogy az egyházak harangozzanak június 4-én, a trianoni béke századik évfordulóján. Nem is harangoztak.
Azt az eljárást is hajmeresztőnek tartották egyházi körökben, amikor megjelent egy, a történelmi egyházak nevében is kiadott nyilatkozat az – előző – melegellenes kampány idején olyan szöveggel, hogy az emberi méltóság alapja a férfi és a nő házassága. (Ami egyből megfosztotta emberi méltóságától például a katolikus papokat, a gyerekeket, özvegyeket is.) A zsidók jelezték, hogy ők ilyet nem írtak alá, az evangélikusok sem látták ezt a szövegváltozatot, a katolikusok nem reagáltak; de nem azért, mert tetszett volna nekik – mondja egy forrásunk.
Ugyanakkor Erdő Péter egy dogmatikailag fontosnak tartott kérdésben – amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011-ben ítéletet hozott az olasz tantermi keresztkihelyezések ügyében – nyilvánosan üdvözölte azt mint Európa keresztény örökségének és lelkének visszaigazolását.
A magyar kormány valószínűleg igyekezett erősíteni Erdő esélyeit a pápaságra. Ennél fontosabb az új amerikai adminisztráció, mert Ferenc pápa, nagyon nem katolikus módon, hanem nyíltan ment neki Trumpéknak év elején kitoloncolási politikájuk miatt. „Felszólítom a katolikus egyházat, minden hívét (…) hogy ne engedjenek az olyan narratíváknak, amelyek diszkriminálják migráns és menekült testvéreinket, és szükségtelen szenvedést okoznak nekik” – fogalmazott.
„Az amerikaiaknak nagyon jó lenne, ha egy sokkal barátibb figura ülne a pápai trónon, akár Erdő Péter – mondja a névtelenséget kérő teológus. – Más kérdés, hogy ez tényleg működne-e, mert ezzel a jobboldali populista vonallal abszolút nem szimpatizál Erdő Péter. Inkább az volt érzékelhető, hogy mélységesen lenézi Trumpékat és Orbánékat is.”
Az ő – bizonyos szempontból – akár anakronisztikusnak is tekinthető konzervativizmusa nagyon messze áll attól a vad, populista jobboldaltól, ami Trumpé és Orbáné – mondja. „Ez érzékelhető, de nem akar ezekkel nyilvánosan hadakozni, mint Ferenc. Fog ő iszapbirkózni ezekkel a barbárokkal ott, a limeseken túl? Hát nem. De nem szimpatizál velük.”
Gégény István nagy stratégának, nagy diplomáciai érzékkel rendelkező vezetőnek gondolja Erdő Pétert, de a mindenkori kormányzattal való viszony kapcsán nem tartja sikertörténetnek egyházi vezetői ténykedését. „Mindig vigyázott rá, hogy ne köteleződjön el, de közben mégiscsak a húzd meg, ereszd meg és a Magyar Katolikus Egyház hatalmi tényezőként való megtartása motiválta a döntéseiben. Nem teljesen kritikátlan, de óvakodott attól, hogy erre a térfélre beleálljon.”
Szerinte a 2015-ös kiélezett helyzetben azért fogalmazhatott meg olyan gondolatot, ami nem megy szembe a kormányzat álláspontjával, mert ha keményebben beleállt volna az irgalmasságba – ahogy Fabinyi Tamás vagy Ferenc pápa –, az nyílt konfrontáció lett volna. „Szerintem Erdő Péter soha nem vállalt senkivel nyílt konfrontációt nyilatkozatban. Ő úgy áll hozzá, hogy ezeket a tárgyalóasztalnál kell elintézni, és nagyon antikonfrontatív kijelentésekkel kell operálni. Ferenc pápa beleállt az akár politikai érdekeket is sértő, de egyértelmű evangéliumi értékképviseletbe is.”
Ez nem azt jelenti, hogy mást gondoltak a világról – teszi hozzá –, hanem mást gondolnak az egyház feladatának a közélettel kapcsolatban. Ferenc pápa többször említette egy kereszténydemokrata politikus mondatát, hogy a politika a szeretet gyakorlásának a legmagasabb foka a katolikus egyházban, mert a közjó szolgálata, a társadalom építése a politika ethosza. „Ferenc pápa rendszeresen konkrét kijelentéseket tett azzal az intencióval, hogy az egyháznak az a küldetése, hogy egyfajta világítótoronyként inspirálja a konkrét folyamatokat. Erdő Péter – ez hangsúlyozottan a magánvéleményem – azt gondolhatja, hogy az egyháznak nincs olyan küldetése, hogy direkt módon utat mutasson az embereknek, hogy kire (nem) helyes szavazni, mi az, ami erkölcsi visszaélés és így tovább.”
Gégény István furcsállja azt is, hogy a kötelezően választható hit- vagy erkölcstanoktatás kapcsán Erdő azt nyilatkozta, hogy a keresztény felekezetek nem kérték, hanem rájuk erőszakolták. „Ha nem örül ennek – ami érthető, hiszen súlyos károkozás az egyházi intézményrendszernek, mert ezzel az állam a plébániákról kiszervezte az életet –, akkor miért nem tiltakozott? Ő nyíltan nem konfrontálódik. Nyilván a saját útján-módján megpróbált ellene hatni, és amikor nem sikerült, tudomásul vette, beletörődött. Ez milyen vezetői karakter?”
A bíboros közeli tanítványa szerint az állammal vagy a kormányzattal való kapcsolatok vonatkozásában Erdő Péter megint óvatos: „Ne szeressenek minket túl. Ő személyesen elég erősen képviselte azt, hogy nem akarjuk az egyházi házasságkötés állami elismerését, nem akarjuk az iskolai hitoktatást. Ez a reformátusok vesszőparipája volt, és egy ponton nem lehetett kihátrálni belőle. Ő ebből a szempontból egy függetlenség- vagy elválasztáspárti vonalat vitt; mindig azt mondta, hogy az 1990. évi IV. törvényt egy világos pillanatában fogadta el az Országgyűlés, mi nem akarunk újat.”
Miért csak utólag jelezte a nyilvánosságban a kifogásait? „Szerintem eléggé próbálta, próbálja óvni az egyházat attól, hogy rángassák. Ebben segítette valamennyire a többi püspökhöz képest egyértelmű személyes tekintélye a kormányzat illetékeseinél.”
Érződik – mondják mások is –, hogy nincs a magyar püspöki karban olyan szintű játékos, mint ő. Már a ’90-es törvény megalkotásánál ott volt szakértőként, ahogy az összes szentszéki vegyes bizottságban, küldöttségben is, így személyes szerepe, tekintélye van az állam-egyház viszonyrendszerének alakításában. Ő a két entitás határozott elválasztásának pártján álló autonomista vagy szuverenista oldalon van. „Ebből a szempontból az a kiszolgáltatottság, amiben az egyház évtizedek, évszázadok óta van magyar viszonylatban, egy meghaladandó vagy kinövendő dolog, az ő felfogása szerint egy történelmi kényszerpálya. Adottság, hogy az egyháznak nincs jövedelemtermelő képessége, aminek vannak áldásai és hátrányai. Nem az egyház építette a bazilikát, lehet, hogy magunknak nem ilyet építenénk, de soha nem tudnánk sem fölépíteni, sem fölújítani” – mondja a tanítványa.
Amellett, hogy a mostani kormány öntené és önti rá az egyházakra az ingatlanokat, juttatásokat, az is fontos, hogy milyen konfliktusmezőkbe tolja be az egyházat. Egész ágazatokat ad át neki, például a hatalmas létszámmal működő gyermekvédelmet, ahol szükségszerűen vannak visszaélések, súlyos problémák. „Nem az történik, hogy van egy szerzetesi közösség, amelynek az identitása nyilvánul meg abban, hogy csinálnak egy iskolát, hanem jön egy iskola vagy egy gyermekotthon alkalmazottastul. Erdő biztosan nem akarna fociakadémiát vagy Erzsébet-táborokat” – utal a szeged-csanádi megyéspüspök nyitottságára a kormányzati szándékokkal kapcsolatban. (A gyerekvédelem fő szereplőjévé vált Szent Ágota Alapítvány is Kiss-Rigó László egyházmegyéjéhez van rendelve.)
Az egyházzal nem szimpatizáló közönség azt is felhozza Erdő ellen, hogy elment egy kötcsei fideszes piknikre, még ha nem is közönségnek, hanem Balog Zoltán református püspök felkérésére, nyilvánosan beszélgetni vele.
„Balog részéről volt egy konkrét kérés, de Erdő Péter utálja, amikor valami bekerül egy interpretációs térbe – mondja megkérdezettünk. Enyhén szólva sem keresi a kamerát meg a mikrofont. – A kilencvenes évek elejétől kezdve érzi annak veszélyét, hogy az egyházat betolják egy politikai mezőbe, ahol viszont már a politikum nem fogja őt megvédeni” – mondja a tanítvány. Nem akarja, hogy mások, akár a politika mondja meg, hogy mikor, minek kapcsán szólaljon meg az egyház, nem akarja, hogy kényszerítő kapcsolatba kerüljön a politikával.
Beer Miklós szerint Erdő Péter is tisztában van annak veszélyével, ha az egyház összefonódik a világi hatalommal, és a jobboldali pártok erős szövetségesévé válik. „Nem könnyű út az, amikor az ember keresi a mezsgyét a két véglet között, de ez visz előre. Biztos, hogy Erdő Péter is látja, hogy nem szabad, hogy az egyházunk kiszolgáltatottá váljon a politikai érdekeknek.”
Az ortodoxok körében – elsősorban az orosz patriarchátus, de Romániában is jellemző ez – a Nyugat antikrisztusként jelenik meg, de vannak ilyen szélsőséges katolikusok is, például a Vatikán által 2024-ben kiközösített amerikai Viganò püspök. Erdő Péter számára milyen értéke van a nyugati civilizációra jellemző jogállami, demokratikus intézményeknek? – kérdeztük.
„A nyugati intézményeknek van hagyományuk, struktúrájuk, tradíciójuk, aminek értéke van, és ezt tudnunk kell tisztelni. A jogállami intézményekre gondolok, vagy egy egyetemre, akár egy teológiai fakultásra – írja le saját, de szerinte Erdőéhez hasonló felfogását a tanítványa. – A dekonstrukciónak pedig ára van, amit nem biztos, hogy érdemes kifizetni. – Ehhez kapcsolódó kérdésünkre, hogy milyen a bíboros viszonyulása a Trump-féle keresztény nacionalizmushoz, így felel: – Általában a nacionalizmus nem hinném, hogy az ő világa lenne.”
Szerinte Erdő Péter nagy intellektuális erővel vezeti a Magyar Katolikus Egyházat. „Ő az, aki minden szempontból pozicionálni tudja az egyházat a magyar diskurzusban. – Eközben a nyilvánosság előtti szervezettebb megjelenés útkeresésének is érzi a jeleit a városmissziótól kezdve az Eucharisztikus Kongresszusig. – Tudatos munka van abban, hogy az egyház a társadalom nyilvánosságának legkülönbözőbb szintjein megjelenjen az Ars Sacrától kezdve az MTA-ig, és van egy intellektuális szint, egy kulturális minőség, amit a személyében hordoz.”
Ami pedig az egyház megújításának lehetőségét illeti egy ilyen, konzervatívabb felfogású ember vezetésével, arról csak ennyit mond: „Szerintem az egyház hitkérdés. Nem szervezeti megoldások vagy ügyes kommunikációs technológiák kérdése, hogy van-e hit, vagy nincs, hanem hiteles embereké. Kár azt gondolni, hogy hasonuljon az egyház a világhoz, mert más pályáján biztosan nem nyer.”
