Hogyan viszonyul az egyház megújulásához az, aki egy hagyományos egyházkormányzati struktúrában és kultúrában szocializálódott? Megkérdezettjeink klerikálisnak tartják Magyarország pápaságra is esélyes prímását, de konzervativizmusa más, mint ahogy az egyházon kívüliek láttatni szokták, és nagyon különbözik Trump vagy Orbán radikális populizmusától is, inkább egy magasan képzett jogászemberé. Ügynökügyek és gyerekbántalmazások: igaz-e a magyar egyházra az intézményes szintre emelt elhallgatás vádja? Miért utálja a bíboros, ha a politika napirendje szerint rángatják egyházát? Erdő Péter nyomába eredtünk.
A pápaválasztás esélyesei közé sorolják Erdő Péter bíboros-prímást életkori, nyelvtudásbeli szempontok és világegyházi elismertsége alapján. Ő nem egy a magyar püspökök között; a vatikáni kúriai hivatalokban betöltött tisztségei, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöksége és általában ismertsége miatt globális játékos. Sokan vannak pozícióban, akiket egykor – akár harminc évvel ezelőtt – ő tanított a Lateráni Egyetemen. Az elmúlt években is rengeteg időt töltött Rómában, és kevésbé az előtérben, de nagy hatással volt az egész egyház fejlődésére.
Cikkünkben mégsem választási esélyt fogunk latolgatni, hanem a bíboros egyházvezetői életművét, világképét, gondolkodását próbáljuk megismerni, amennyire forrásaink tudása erre lehetőséget adott. Néhány fontosabb esemény, megnyilvánulás kapcsán elemezzük viszonyát is a magyar klérushoz és a politikához. Fontos elhelyezni őt abban a változássorozatban is, amely a két előző pápa, Benedek és Ferenc nyomán indult meg a katolikus egyházban: hogyan látják megkérdezettjeink az esztergomi prímás viszonyulását az ő pápai szerepfelfogásukhoz?
Néhány megszólalónk névvel vállalta a véleményét, egy teológus és Erdő Péter egyik közeli tanítványa anonimitást kért.
Konzervatív, de miben?
„Az embereket el kell vezetni Jézus Krisztushoz. Ez a nagy probléma, a nagy kihívás és a fő feladat” – mondta Erdő Péter 2010-ben. A nyugat-európai szekularizáció, a vallástalanodás, illetve az egyházhoz nem kötődő istenhit által felvetett és az üres templomokban megmutatkozó problémák (keresztény nacionalizmus, a világi hatalommal való összefonódás, a nők egyházon belüli helyzete, a papi nőtlenség, a melegséghez való viszony, az egyházon belüli gyerekbántalmazás kezelése stb.) és egyházi válaszok sokfélék. Hová sorolható Erdő Péter?
Majdnem a felére csökkent, egymillióval kevesebb lett a vállaltan katolikusok száma Magyarországon az elmúlt húsz évben (közel hasonló arányban csökkent a reformátusoké is) – derült ki a 2022-es népszámlálásból. Persze kérdés, hogy kit tekintünk vallásosnak, de Magyarország már 2014-ben az élbolyban volt a vizsgált huszonkét európai ország közül a semmilyen felekezethez nem tartozó 16–29 év közötti fiatalok arányát tekintve.
Megkérdezettjeink szerint a népszámlálási adatot (és a személyi jövedelemadó katolikusoknak felajánlott egy százalékának csökkenését) Erdő Péter nem tartja vészcsengőnek. Interjúiban ő (is) a keresztelési adatokat állítja ezzel szembe, nem ért egyet a népszámláláskor alkalmazott módszerrel sem.
A régen harmadik világnak nevezett országokban erős, és terjed a kereszténység, így – bár várható, mégis – nagy jelentőségű lépés volt, hogy 1300 év után először választottak nem európai pápát Ferenc személyében, akinek tapintható ellenérzése volt Európával, a Nyugattal szemben – mondja egy teológus. „Miközben húsz ember ül az ötezres befogadóképességű katedrálisaikban, jönnek az európaiak a nagy teológiai nézeteikkel. Ez az, ami nem érdekelte Ferencet. Számára a milliós latin-amerikai nyomortelepek és elképesztő emberi tragédiák voltak fontosak.”
Elődje, XVI. Benedek nagyon karakteres, inkább konzervatív, nagyon intellektuális, nagyon teológiai vonalat képviselt. „Utána jött ennek a teljes ellentéte: Ferenc, leegyszerűsítve, nagyon progresszív volt. A katolikus egyházra ez általában nem jellemző. Ők mindig a középútra törekszenek; a két utolsó pápa eléggé valamelyik szélről jött. Emiatt elképzelhető, hogy visszatér az évezredes katolikus ösztön: most maradjunk középen. Nem folytatni ennyire Ferenc vonalát, de nem is visszatérni ahhoz, amit XVI. Benedek képviselt.”
Az egyik pápa nyitottabb, befogadóbb, a másik inkább a konzervatívabb egyház megőrzésével akarta segíteni az evangelizációt. „XVI. Benedek abban az értelemben modernebb volt, hogy már reflektált arra, hogy a második vatikáni zsinat elképzelése, az aggiornamento (korszerűsítés, modernizálás), az alkalmazkodás a modernitáshoz, az ablakok kinyitásának előnyei és pozitívumai mellett azért sok minden elveszett.”
Hiába kezdett az egyház asszimilálódni a világhoz, az emberek nem fordultak oda jobban, tűnik el az egyház sajátos karaktere – folytatja a teológus (ez egyébként a protestantizmusnál még erősebben látható). „Elindultak erre, de nem biztos, hogy ez a jó. Ez állt XVI. Benedek elképzelései mögött: inkább vállalni, felmutatni kell a mai trendivel szemben azt a sok szempontból mást, amit az egyház tud.”
Ebben a tekintetben Erdő inkább Benedek-utódnak tekinthető, úgy is tartják számon, mint aki a konzervatívok jelöltje lehet. De a konzervativizmus vagy tradicionalizmus különböző dolgokat takarhat a katolikus egyháznál. „Benedek esetében ez egy teológiai és filozófiai megközelítés volt nagyon magas intellektuális szinten, Erdő esetében pedig kifejezetten jogászi szemlélet” – teszi hozzá a teológus. Például amikor érsek lett, nem pártolta az ökumenikus esketési szertartásokat, miközben a katolikus egyház hivatalosan aláírta erről a megállapodást a két nagy protestáns egyházzal, pontosan kidolgozott liturgiával.
Létezik liturgiai tradicionalizmus is. Ezt az erőteljes mozgalmat XVI. Benedek finoman, de egyértelműen támogatta, Ferenc pápa viszont – akinek központi tanítása szerint olyan nyelven kell az emberekhez szólni, amelyet megértenek – erőteljesen elutasította. Ennek a tradicionalizmusnak még a latin nyelvű misézéshez való visszatérést pártoló ága is létezik.
De egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez összekapcsolódjon egy dogmatikai, pláne politikai konzervativizmussal.
Hogyan ér célba az üzenet?
Megkérdezettjeink nem tudtak eligazítani abban, hogyan viszonyult Ferenc az úgynevezett befogadó egyház felfogásához, amit Székely János szombathelyi megyéspüspök lapunknak adott interjújában így értékelt: „Egy hanyatló nyugati kultúrában nem biztos, hogy a legfontosabb érték a befogadó magatartás. Lehet, hogy sokkal fontosabb bárkákat, élő szigeteket építeni, ahol az értékeinket átmenthetjük.”
Másképp látta ezt tíz éve az azóta már nyugalomba vonult Beer Miklós püspök, aki szerint „az önszórakoztató gettóegyházból ki kell lépnünk a missziós egyház örömteli, Szent Ferenc-i távlatába”.
Ferenc olyan egyházra törekedett, amely közelebb áll az emberek életéhez, kevésbé bürokratikus, inkább kapcsolati jellegű. Erdő Péter és a magyar püspökök többsége tartózkodó volt az egyház hierarchikus döntési rendszerébe a papokat és a híveket is bevonó szinodalitással kapcsolatban. A tavalyi szinódusra a Magyar Katolikus Egyház hivatalosan csak egy segédpüspököt küldött. (Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök is ott volt.)
Gégény István katolikus teológus, a Szemlélek Alapítvány elnöke klerikálisnak nevezi a magyar püspökök többségének hozzáállását. Már az előkészítő folyamatban az volt Ferenc pápa szándéka – mondja –, hogy minden hívő részt vehessen a kérdőíves felmérésben, amelynek eredményét tárgyalták a szinódusi ülésszakokon. „Ezt a Magyar Katolikus Egyház ímmel-ámmal csinálta meg; Erdő Péternek lehetett volna szava abban, hogy ne így történjen.”
Szerinte Erdő jól érti a szinodalitást és azt is, „hogy a szinodalitással vége van annak az egyházmodellnek, amelyben szocializálódott. Egy hatalomközpontú, klerikális egyházkormányzati struktúrában és kultúrában szolgált eddig, és aki így élte az egész életét, az talán nem örülne annak, ha jönnének a papok, a hívek, mindenkit odaengednénk, hogy elmondja a véleményét, és a döntésnek a vélemények sokszínűségét kellene tükröznie.”
Szerinte Erdő inkább úgy gondolkodik, hogy amit helyesnek tart, abba beleáll, és akkor abból lesz valami. „Nagy meggyőződéssel – azért részben építve a kiművelt emberfőire – mintha meghozta volna magában azt a döntést, hogy nem igazán kíván aktívan részt venni ebben a megújulásban. A jövő egyháza olyan, amilyen, de amíg ő egyházi vezető, addig tudja, mit kell tenni. Nincs szüksége arra, hogy mások befolyásolják a döntéseit.”
A bíborosról köztudomású hatalmas műveltsége; ő maga azt mondta, hogy nincs az a modern tudományos eredmény, ami ellenkezne a hittel. (A kánonjogi szaktekintély Erdő a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.) Kérdés, hogy ezt csak a természettudományokra értette-e, vagy egyetért a kulturális és antropológiai változások követésével is (benne például a társadalmi nemekkel kapcsolatos megállapításokkal, tehát hogy társadalmi-nemi elvárások, szerepek határozzák meg a különböző biológiai nemű emberek életét). Egy közeli tanítványa szerint „a keresztény emberképben van egy megkülönböztetés az antropológiailag helyes és helytelen között. Az emberképnek vannak változatlan elemei, amiknek kinyilatkoztatott vagy bibliai vagy az emberi természetből kiolvasható vonatkozásai nem változnak, és vannak dolgok, amelyek igen. Akár hathatnak természettudományos és társadalmi változások is abban, hogyan gondolkodunk az emberről. Nem merném őt beskatulyázni.”
A volt püspök, Beer Miklós elismeri a bíboros kezdeti idegenkedését a szinodalitástól, „de a legutóbbi megnyilatkozásaiból azt szűrtem le, hogy már ő is magáévá tette azt a gondolatot, hogy mindenki, aki hívő embernek tartja magát, érezze a felelősséget egyházunk jövőjéért, hogy hitelesen tudjuk képviselni az örök isteni üzenetet a szekularizált világban”.
Szerinte a bíboros is tisztában van azzal, hogy az egyháznak választ kell adnia a szekularizált világ problémáira. „Ferenc pápától szoktuk mindig idézni, hogy olyan nyelven beszéljünk, amit mindenki meg is ért; kétségtelen, hogy a jogászoknak nagy kísértés, hogy szakzsargont használjanak. Úgy gondolom, hogy Erdő Péter bíboros úr is tudatában van ennek, hogy kilépjen a szakzsargonból, és úgy fogalmazzon meg aktuális problémákra adott egyházi választ, hogy azt tényleg megértsék az emberek.”
A volt püspök Ferenc pápa egyik örökségére utal, miszerint ki kell bontani az örök isteni üzenetet a jelenkori antropológiai szemlélet és a jelen társadalmi problémáinak fényénél. „Erdő Péter is tisztában van azzal, hogy nem mást tanítunk, hanem kibontjuk a benne levő isteni üzenetet. Ez nem meglepő, hiszen a természettudományok, de akár az antropológiai szemléletünk fejlődése is arra ad bizonyítékot, hogy még annyi mindent nem tudunk.”
Viszony a hierarchiához
Ami az egyházkormányzást illeti, minden megkérdezettünk említi, hogy Erdő végiglátogatta az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye plébániáit, így alapos áttekintése lett az egyház helyzetéről az egyházmegyéjében. „Kulcsszerepet tulajdonít a plébániai, tehát annak a hagyományos lelkipásztori struktúrának, ahol van egy plébánosra mint saját pásztorra bízott helyi közösség” – mondja tanítványa.
Szerinte az elmúlt évtizedek során némileg változott a bíboros álláspontja az egyháznak az oktatásban vagy intézmények fenntartásában betöltött szerepéről, de ebben a hazai püspökök között mindig óvatosnak számított. „Nem gondolnám, hogy nagyságrendileg szaporítani akarná a rendszert, de látja, hogy ezeknek az iskoláknak van hozzáadott értékük és van szerepük az evangelizációban.”
Erdő Péter klerikálisabb Ferencnél abban az értelemben, hogy inkább hierarchizáltabb, zártabb szigetként képzeli el az egyházat, de megkérdezett tanítványa szerint nem áll élesen szemben azokkal sem, akik a társadalom változásai után mennének. „Semmiképp nem sorolnám a tradicionalizmusnak vagy a konzervativizmusnak ahhoz az irányához, ami már a második vatikáni zsinatot is gyanakvással, a bajok kezdeteként szemléli.”
Szerinte Erdő hagyományos egyházképben gondolkodik, amelyben eltér a világi hívő és a pap hivatása és küldetése. „Az ő egyházképében egyformán nemkívánatos az elklerikalizálódott világi és az elvilágiasodott pap. Becsüljük meg a papjainkat, akik nem speciális lelkipásztori munkatársak a közösségvezető és a pszichológus határán, hanem egy nagyon sajátos küldetés, ami nem helyettesíthető más szolgálatokkal.”
Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök szerint „hierarchikus egyházstruktúránkban megszoktuk, hogy fölülről mindig megmondjuk, mit hogyan kell értelmezni, amit – tetszik, nem tetszik – mindenki fogadjon el. Ez a jogászi szemlélet jellemzője. Ferenc pápa éppen ebből akart kiemelkedni és kiemelni bennünket, hogy hallgassuk meg egymást. A bibliai szövegek, valamint az egyház kétezer éves hagyománya azt mutatja, hogy az Úristen másokon keresztül is tud üzenetet küldeni, akik nem a hierarchia tagjai, nem papok.”
Ferenc pápa mindig bírálta a klerikális szemléletet. Beer Miklós Nicolaus Cusanusra utal (valószínűleg nem véletlenül: a német teológus nézeteiről írta doktori disszertációját Erdő Péter) a nem egyirányú, tehát fölülről lefelé kiosztott, hanem kétirányú tanítás, az alulról jövő kezdeményezések kapcsán. „Ezt már kezdjük megismerni; gondolok a szerzetesrendekre vagy a magánkinyilatkoztatásokra is, melyeket egyházunk többé-kevésbé elfogad. A jogászemberek tartanak attól, hogy zavar keletkezik, ha valaki elmondja a saját véleményét. De a fejlődés feltétele, hogy meghallgassuk egymást. Nagyon bízom abban, hogy Erdő Péter bíboros úr, aki intelligens ember, tisztában van ezzel, azzal együtt, hogy a jogászi oldalról indul.”
Úgy változtatni, hogy ne látszódjon
Ferenc 2023-ban történelmi döntést hozott: az azonos nemű párok is megkaphatják a papi áldást; a Vatikán ezzel szeretné megüzenni, hogy „Isten mindenkit szívesen lát”. Az áldások részei az általános egyházi rituáléknak, de nem minősülnek esküvőnek − házasság továbbra is csak férfi és nő között köttethetik.
Minden pap maga dönti el, hogy megadja-e az áldást az adott párnak, de a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nem sokkal később kiadott közleménye szerint kerülni kell, hogy közös áldást adjanak a pusztán párkapcsolatban, egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő pároknak. Nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénként mindenkit megáldhatnak a papok, de a meleg párok közös áldását nem javasolják a magyar püspökök.
Gégény István szerint az MKPK közelmúltbeli közleményei sokkal inkább Veres Andrásnak, az MKPK elnökének szándékait tükrözik, mint Erdő Péterét, de valószínűleg nem mennek szembe teljesen az ő akaratával sem. Úgy látja, hogy „Ferenc pápa újító, nyitó, emberközeli stílusa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és két meghatározó személyisége, Erdő Péter és Veres András erősen klerikális gondolkodása konfliktusban van”.
Mégsem nevezné egyértelműen konzervatívnak Erdő egyházképét. Ő is hangsúlyozza, hogy nehezen értelmezhető és értékelhető az egyház működése a konzervatív–liberális tengelyen, még egyházpolitikailag is. Inkább hagyományokhoz ragaszkodó és rendszerfenntartó szemléletről beszél, amely nem szereti a változásokat, az újításokat, illetve egy bátran újítóról, amelyik – ahogy Ferenc pápánál is láttuk – új kihívásokat teremt és jó értelemben feszültséget gerjeszt az emberek lelkében. „Szabad-e álmodni a jövő egyházáról? Szerintem Erdő Péter nem is tudná értelmezni azt a kérdést, hogy milyen egyházról álmodik. Mert egyházról nem álmodunk, az van, az egy valóság, azt megéljük. Míg Ferenc pápa mert álmodni, Erdő Péter pozitív megközelítésben a hűségfaktor: aki megőriz, megerősít. – Szerinte a prímás fejében van egy sziklaszilárd egyházkép, és amit nem ebbe illőnek gondol, az nem jó. – De tudja, hogy van, aki másként gondolkodik.”
Bár az alapvető hittételekben – kezdve a melegházasságtól – nem volt forradalmár, Ferenc pápa azért nagyon elvitte egy irányba az egyházat – mondja névtelenséget kérő teológus megkérdezettünk. A magyar hívők és püspökeik nagy részében a német szinodális út (bár a ferenci szinodalitás nem ezt jelentette) nagy visszatetszést keltett, így maga a szinodalitás is. Alapvető hitelveket sértőnek tartották/tartják a katolikus egyház mély válságára reagálni akaró német megújulási folyamatot, amely a hatalommal való visszaélés, a szexuális abúzusok és azok eltussolása miatt a botrányokra adott válaszként született, és „azokat a kényes témákat tűzi napirendjére, amelyek elhallgatása évek óta akadályozza az egyházon belüli kommunikációt és az egyház reformját”: a hatalom gyakorlását, a döntésekben való részvétel követelését, az egyház átláthatóságának szükségességét, a papok életformáját és szerepét, a szexualitás és a szexuális sokféleség egyházi megítélését és a nők helyzetét az egyházban.
Ferenc pápa alatt ugyan nem történt meg, hogy a melegházasságot liturgiailag érvényesnek minősítették volna, „de azért mindenki érezte, hogy amikor arról volt szó, hogy meg lehet áldani két meleg ember kapcsolatát, az nagyon közel van már ehhez – mondja a teológus. Hasonlóan határsértőnek tartja Ferencnek a purgatóriummal kapcsolatos gondolatait is. – Ferenc teológiailag nem volt túl erős, nem érzékelte, hogy ezt senki sem fogja már fel a középkori mitikus képeknek megfelelően, hogy ördögöcskék szurkálnának vasvillákkal. De a purgatórium tana annyira be van épülve a katolikus teológiába, hogy nem lehet egyszerűen kijelenteni, hogy felejtsük el.”
Ferenc hozzáállásából hiányzott az a fajta alapvető katolikus gondolkozásmód – mondja –, „amelyről lehet gondolni sok mindent, de mégiscsak másfél ezer éve működteti a dolgot – mert az első évszázadokban még csak kialakult. Alapvető, hogy a dogmák nem változhatnak. Bizonyos részeit pontosítjuk, kibontjuk, hiszen a történelemnek lényege, hogy változik, főleg másfél ezer év alatt. De egy hihetetlenül finoman kidolgozott metodikája van annak, hogy ez mégse úgy jelenjen meg, mintha valamit ténylegesen megváltoztattak, visszavontak volna.”
Ez a gondolkozásmód feszültségben van a ferenci pasztorációs gondolkozásmóddal, amelyik megkérdezi, hogy az okos európai, főleg német teológusok (mert Ferencben azért volt frusztráció elődjével szemben – mondja megkérdezettünk) mire jutottak azzal, hogy tudják a középkori zsinatok minden határozatának latin szövegét. „Ferencnek a nyomortelepek éhhalál küszöbén lévő százezrei számítottak. Ez a kettősség nagyon izgalmas.”
Jogászi konzervativizmus
Beer Miklós (is) azt tartja a bíboros legfontosabb jellemzőjének, hogy nagyon művelt jogászember. Egyértelműen magáénak és az egyház általános küldetésének vallja a Jézus Krisztus-i üzenetet, és „nagyon körültekintően, egyházjogászként nagyon precízen képviseli”. Minden megkérdezettünk megemlíti gondosan leírt beszédei, megszólalásai pontosságát, azonnali idézhetőségét (akár több nyelven is).
Teológus megkérdezettünk szerint is Erdő Péter alapvetően a jogon keresztül közelít meg mindent. Ez a szemlélet nagyon jelen van és fontos a katolikus egyházban, így Erdő pozícióját (esélyeit) erősíti. Szerinte ugyanis a katolikus egyházban komoly veszélyek vannak, még az egyházszakadás esélye is felmerült, részben amiatt, mert Ferenc annyira erősen indult el egy irányba, amit sokan elfogadhatatlannak tartottak. Egy ilyen helyzetben van ráció a középen maradásban. „Ezt jogilag kell pontosan megragadni: kinek milyen lehetősége, joga van. Amikor szanaszét mennek a különböző szándékok, gondolatok, teológiák, szociológiai folyamatok, akkor érthető az erőteljes vágy az integrálásra. Ez az integrálás a katolikus ösztön szerint nagy részben jogi módon történhet.”
Erdő Péter közeli tanítványa sem nevezné a bíboros gondolkodását önmagában konzervativizmusnak, hanem fegyelmezett jogászi struktúrákban való gondolkodásnak. „Amikor van egy intézményünk, akkor lássuk a feladat- és hatáskört. A különböző párhuzamos struktúrákkal, döntési szintekkel és kötőerő nélküli állásfoglalásokkal kapcsolatban van benne óvatosság, de ez inkább a jogászi gondolkodás fegyelmezettsége.”
(A cikk második részét hamarosan olvashatják.)
