Európa növeli a védelmi kiadásokat. Egy kérdést azonban eddig elhanyagoltak: nevezetesen azt, hogy konfliktus esetén hogyan lehet a lehető leggyorsabban áthelyezni a katonai felszereléseket egyik országból a másikba.
Egy „katonai Schengen” – egy olyan övezet, ahol a fegyverek és a csapatok ugyanolyan könnyen mozoghatnak a blokk útlevélmentes övezetében, mint a civilek – évek óta szóba került. De eddig mind az EU, mind a NATO számára elérhetetlen maradt, az ukrajnai háború okozta fokozott biztonsági aggodalmak ellenére.
November 19-én az Európai Bizottság bemutatja legújabb tervét arról, hogyan alakítaná ki ennek az évtizednek végére ezt az övezetet.
A Szabad Európa által megtekintett előzetes tanulmány két módszert mutat be: először is, pénzt kellene költeni több száz „szűkítőpontra” szerte a kontinensen, például vasútvonalakra, kikötőkre és hidakra, beleértve az EU-tagjelölt Ukrajnát és Moldovát is, amelyek integrálását kulcsfontosságúnak tartja az EU a katonai szállítási struktúráiba.
Másodszor csökkenteni kell a bürokráciát és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyeket az eltérő nemzeti törvények és a bürokrácia állat a katonai eszközök gyors és egyszerű mozgatása elé az egyik EU-országból a másikba.
Sok beszéd, kevés előrelépés
2017-ben a „katonai Schengen” gondolata „prioritási területté” vált, az Európai Bizottság 2018-ban, 2022-ben és 2024-ben cselekvési terveket készített – azonban csekély előrelépés történt.
A Szabad Európának névtelenül nyilatkozó uniós diplomaták azt mondták, biztosan nem a próbálkozás hiánya okozta, hogy csak minimális előrelépés történt az ügyben. A téma, mondják, általában a napirend élén szerepel, amikor az EU-NATO együttműködésről esik szó, de egyik szervezet sem fogadta el igazán soha.
A NATO régóta reméli, hogy az EU több jogalkotási hatalmat és pénzt fog szentelni a katonai mobilitásnak, különösen most, amikor a 27 uniós tagállam közül 23 egyben a katonai szövetség tagja is. Az ukrajnai háború csak fokozta a sürgető igényt arra, hogy minden védelmi vonatkozású kérdésben fokozzák a fellépést.
Ugyanakkor az EU-ban frusztrációt keltett, hogy a NATO a drága katonai felszerelésekre költött pénzre összpontosít, és sokkal kevesebbet foglalkozik azzal, hogyan szállítsa az eszközöket, és tegye elérhetővé más szövetséges tagállamok számára.
A NATO új célja, hogy 2035-re a bruttó hazai termék (GDP) 3,5 százalékát katonai felszerelésekre, további 1,5 százalékát pedig a nem katonai beruházásokra – például a katonai mobilitásra – fordítsa, némileg megoldást jelent a problémára.
De ez még mindig nagymértékben az egyes országok kezében van, ahogy az Európai Bizottság dokumentuma is kiemeli.
„Míg a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy nemzetbiztonságuk és védelmük részeként engedélyezik-e a külföldi fegyveres erők átlépését a területükön, az EU-nak olyan katonai mobilitási keretrendszerrel kell rendelkeznie, amely egyensúlyt teremt a katonai és a polgári igények között” – áll a dokumentumban.
A jelenlegi Európai Bizottság mandátuma 2029-ben jár le. A testület célja, hogy „2027 végére létrehozzon egy EU-szerte kiterjedő katonai mobilitási területet, amely első lépés a 'katonai schengeni övezet' fokozatos megvalósítása felé a szabályozási, infrastrukturális és képességi dimenziókban.”
Lesz-e elég pénz?
A kérdés az, hogy ezúttal rendelkezésre áll-e mindehhez a pénz.
A 2021–2027 közötti uniós költségvetésben mintegy 1,7 milliárd eurót különítettek el kettős felhasználású polgári/katonai közlekedési infrastruktúrára, 95 projektre összpontosítva 21 országban. Azonban, ahogy azt a dokumentum megjegyzi: „az uniós finanszírozás iránti igény jelentősen meghaladta a rendelkezésre álló forrásokat, minden felhívásra nagymértékben túljelentkeztek”.
A következő hosszú távú költségvetésben (2028–2034) az Európai Bizottság ezért 17,65 milliárd eurót javasolt kettős felhasználású közlekedési infrastruktúrára, 500 „gócpontprojektre” összpontosítva, ahol a katonai felszerelések szállításának gyorsabbá és gördülékenyebbé kell válnia.
De vajon sikerülhet ez?
Ez elsősorban azért kérdés, mert a tagállamok mindig felhígítják a bizottsági javaslatot, és az EU-s pénzeket inkább a szavazatokat nyerő ágazatokra, például a mezőgazdaságra, a halászatra és más típusú szociális kiadásokra fordítják.
A vasút az a közlekedési mód is, amelyre a legtöbb pénzt költötték a katonai mobilitás terén. És ez valószínűleg folytatódni fog. Az év elején az EU négy kiemelt multimodális katonai mobilitási folyosóról állapodott meg – északi, déli, keleti és központi. Az északi, amely főként Hollandiát Németországgal és Lengyelországgal, majd tovább Ukrajnával köti össze, a legfejlettebb.
A bizottsági dokumentum kiemel egy 22 kilométeres vasúti szakaszt – amely Nyugat-Ukrajnát köti össze Szlovákiával és Közép-Európa többi részével –, európai szabványos nyomtávolságú vasúti pályával, ez szeptemberben nyílt meg.
Azt is megjegyzik, hogy „folyamatban vannak az előkészítő munkálatok az európai névleges szabványos nyomtávolság bevezetésére a Moldovát és Ukrajnát az EU tagállamaival összekötő európai közlekedési folyosókon”. Az elképzelés lényege, hogy az egész EU, beleértve a tagjelölt országokat is, a jövőben ugyanazzal a vasúti nyomtávolsággal működjön.
Az Európai Bizottság emellett szívesen fordítana pénzt más, a katonai mozgáshoz létfontosságú tételekre is, mint például a túlméretezett légi teherszállítók, a kettős felhasználású kompok és a nehéz katonai felszerelések, például rakéták és tankok szállítására szolgáló platós kocsik.
A katonai mobilitás javítása
Végső soron azonban a legnagyobb változtatás, amit az EU végrehajthat, a jogszabályokban rejlik, hogy megkönnyítse a csapatok és a felszerelések mozgását. Akár 45 napig is eltarthat, mire engedélyt kapnak a katonai szállítmányok, hogy átkelhessenek az egyik uniós országból a másikba.
A Brüsszel által kitűzött cél, hogy ez három napra rövidüljön.
Meglepő módon, az EU-harmonizált veszélyes áruk szállítási szabályai nem vonatkoznak a katonai szállításra, ami azt jelenti, hogy gyakran eseti megállapodásokat kell kötni.
Egy másik javaslat az, hogy a katonai felszerelések tagállamok közötti szállítására vonatkozó engedélyeket ne kelljen többé évente megújítani. Visszavonásig érvényesek maradnának. A nem uniós tagállamok is részt vehetnek ebben a változtatásban.
Ennek kulcsa egy úgynevezett „Európai Katonai Mobilitási Megerősített Reagálási Rendszer (EMERS)” lenne, amely az Európai Bizottság vagy egy EU-tagállam javaslatát követően 48 órán belül aktiválható lenne.
Az aktiválás, potenciális katonai vészhelyzet esetén a határokon átnyúló katonai szállításhoz csak a katonai mozgásról szóló, rövidebb előzetes értesítésre lesz szükség. A legtöbb szabványos eljárás megkerülhető, kivéve a vámkezelést.
Természetesen mindezekről a javaslatokról az EU-tagállamoknak kell megállapodniuk. Tekintettel arra, hogy az EU-nak egyre sürgetőbb a katonai fellépés az Ukrajnában zajló háború miatt, ez lehet a legjobb esély egy „katonai Schengen” elérésére.
