Anja Mijović 25 évvel ezelőtt, fiatal anyaként, babakocsit tolva vett részt a jugoszláv vezető, Slobodan Milošević elleni tüntetéseken. Ma már járókeretre van szüksége ahhoz, hogy ott lehessen a Szerbiában hónapok óta tartó kormányellenes demonstrációkon.
„Fiatalok voltunk, szinte gyerekek” – mondta az 50 éves szerző a Szabad Európa balkáni szerkesztőségének, a több évtizeddel ezelőtti politikai eseményekről.
Mijović az 1990-es években dráma hallgató volt Belgrádban, egy olyan időszakban, amelyet Milošević szerb nacionalista politikája és egy sor véres konfliktus jellemzett. Ő is ott volt a tiltakozó tömegben, amikor Milošević nem volt hajlandó elfogadni a választási vereségét, és végül 2000. október 5-én lemondásra kényszerítették.
„Amikor elbukott, azt mondtam: befejeztem a munkám. És visszatértem a normális életbe” – mondta.
Nem sokkal később az ország új, demokratikusan megválasztott kormánya Miloševićet átadta a hágai nemzetközi törvényszéknek, ahol népirtás, emberiség elleni bűnök és háborús bűnök vádjával állították bíróság elé.
Mijović elmondta, hogy ő és a többi fiatal tüntető soha nem gondolta volna, hogy Szerbiában ismét tömeges utcai demonstrációk lesznek. „Most, ennyi idő távlatából már látom, mekkorát tévedtünk.”
A tavaly novemberben kezdődött jelenlegi tüntetések a legnagyobbak Szerbiában a Milošević-korszak óta. A megmozdulásokat az észak-szerbiai Újvidék vasútállomása tetőszerkezetének összeomlása váltotta ki.
A tragédiában 16 ember halt meg, és a közvéleményt megrázta a hír, hogy korrupciós gyakorlatok vezettek az épület silány kivitelezéséhez, amely egy kínai vállalkozások által vezetett, a kormány számára kiemelten fontos projekt volt.
Az elszámoltathatóság iránti követelések idővel a kormány elleni szélesebb körű tüntetésekké alakultak, és ez lehet a legnagyobb kihívás Aleksandar Vučić elnök egyre autoriterebb kormányzása számára. A tüntetők az ő lemondását és új választásokat is követelnek.
„Belgrád az egész világ”
Bár a helyzet ma már nagyon különbözik a 25 évvel ezelőttitől, Mijović szerint a mai diákok folytatják az akkor megkezdett küzdelmet.
„Pontosan ugyanaz a forgatókönyv... Felálltunk, és azt a híres táblát vittük, amelyen az állt: „Belgrád az egész világ” – mondta, utalva az akkori szlogenre.
Az üzenet az volt, hogy Belgrád a szélesebb világ része, annak ellenére, hogy egy antidemokratikus rendszer uralma alatt állt. Ezt a szlogent most újra felvették a tüntetők, akik „Ismét Belgrád az egész világ” feliratú transzparenseket tartanak a kezükben.
Mijović azonban azt mondja, hogy a kapcsolatok mélyebbek, mint a puszta szlogenek, utalva Vučić korábbi szerepére Milošević információs minisztereként, amely pozícióját arra használta, hogy szigorú korlátozásokat vezessen be a médiára.
„Bárki, aki részt vett Milošević kormányában, soha többé nem szabadna, hogy közhivatalt kapjon” – mondta.
Vučić azóta igyekszik távol tartani magát akkori tevékenységétől, lemondva korábbi nacionalista álláspontjairól, és megígérve, hogy Szerbiát az Európai Unióba vezeti.
Ugyanakkor szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Kínával, és kritika éri a szerbiai demokrácia és a sajtószabadság gyenge színvonala miatt. A Freedom House, egy amerikai székhelyű demokráciakutató szervezet szerint Vučić kormányzása „folyamatosan erodálta a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat”.
Eközben a szerb rendőrség erőszakot alkalmazott a békés tüntetők ellen, többek között könnygázt és villanógránátokat vetett be. Vádak merültek fel verések és rendőri brutalitás miatt.
Ehhez néha Vučić kemény retorikája is társult, aki „terrorizmussal” és az ország megsemmisítésének kísérletével vádolta a tüntetőket. Mijovićot ez is fiatalkorának légkörére emlékezteti.
„Mindannyiunkat külföldi zsoldosoknak, hazaárulóknak nevezték. A nagymamám abban ugyan nem hitt, hogy elárultam volna az országomat, de ahhoz ragaszkodott, hogy bedrogoztak minket” – emlékszik vissza.
Az azóta eltelt években Mijović sikeres írói karriert épített ki, és a kortárs, Szerbiában elkövetett bűncselekményekről és korrupcióról szóló thrillerre specializálódott.
„Emlékszem mindenre, ami velünk történt, és archiválom, hogy a jövő generációi megértsék, milyen posványban élünk” – mondta.
