Nemrég a Magyar Hang kamerája előtt tépte szét Fidesz-párttagkönyvét, most lapunknak is beszélt a fideszes támogatáspolitika rejtett oldalairól az erdélyi származású volt diplomata. Szerinte a nemzetpolitika kormányzati muszáj-feladat, a külképviseleteknek viszont választási regisztrációra kell buzdítani a kettős állampolgárokat.
Beregszászon, majd 2022 októberétől a Csíkszeredai Főkonzulátuson volt első beosztott. Annak mikor és miért lett vége?
Harmadik, csíkszeredai diplomáciai külszolgálatom idén június 4-én járt le. Június 5-től civil vagyok, polgár. Elvileg kényszernyugdíjas, hiszen – elég megalázó módon - 65 év fölött minden köztisztviselőnek évente kell engedélyeztetnie a tovább foglalkoztatását. Idén már nem kértem. Elegem lett.
A Magyar Hang podcastjában Szerető Szabolcsnak azt mondta, hogy Orbán Viktor tihanyi beszéde verte ki a biztosítékot.
Lassan telt meg a pohár. 2008-ban a lelkesedés és az idealizmusom vitt be a Fideszbe, ami akkoriban olyan értékrendet látszott képviselni, amellyel egyetértettem. Akkoriban még újságíró voltam. Aztán jött a médiatörvény, és éreztem, hogy ebből baj lesz. Attól kezdve kritikus óvatosággal figyeltem a fejleményeket.
Sosem voltam Orbán-apologéta, de nem is bíráltam hangosan, a külügyi és külszolgálati közegem nem tolerálta volna. Meg hát bennem is nagy bizonytalanság volt, magamnak sem tudtam megmagyarázni a helyzetünket. Aztán a Covid alatt volt időm olvasni, elmélkedni és rádöbbeni, hogy az ún. spindiktatúra felé tartunk. Vagy már ott is vagyunk.
Én már éltem diktatúrában, Romániában. Egyszer is sok volt. Azt nem éltem meg annyira fájóan, hiszen az nem az enyém volt, hanem egy eleve ellenséges, magyarellenes közegben éltem meg. Az Orbáné viszont fáj, mert az enyém, az én nemzetemről, az én hazámról van szó, ahol nem tudtam volna elképzelni egy ilyesfajta – nyíltan kimondom – diktatúrát. Gyűlt bennem a feszültség, de sem Kárpátalján, sem Székelyföldön nem igazán volt kinek kibeszélnem. A tihanyi beszéd sokkolt és ébresztett rá arra, hogy immár szólni is kell, a hallgatás is hazugság.
Akkor nem egy sértett ember vádaskodását hallgatom?
A nagypolitikától elszenvedett sérelmek nem számítanak, most már nagyobb a tét. De most konkrétan személyesen senki sem sértett meg. Nem sértett voltam, hanem fuldokló.
Fidesz-árva, ahogy mondta.
Akit egyik oldal sem szívesen ismer el. Pedig vagyunk, számosan. A megszólalásomat egyszerű, civil, polgári gesztusnak szántam. Hogy ekkora visszhangja lett, az a magyar társadalom állapotának aggasztó képét mutatja. Többen felhívtak, gratuláltak és magyarázkodtak: értsem meg, családjuk van, rájuk száll a NAV stb.
Sosem voltam a Fidesz haszonélvezője, sosem volt pártfunkcióm, semmi hasznom nem volt belőle, túl azon, hogy kirúgtak a közétévéből, munkanélküli voltam, ki akartak rúgni a külügyből. Akik segítettek, például bekerülni és megmaradni a külügyben, valójában nem fideszesek voltak. Azt hiszem, a Fidesz-tagságom inkább szimbolikus volt, akárcsak a kilépésem. Senkit sem árultam el és senki kegyére nem pályázok, senki sem keresett meg sehonnan.
Civil lettem, aki polgári életre vágyik, és nem fogja be pörös száját. Nincs yachtom vagy balatoni villám, de nyugdíjasként már nem vagyok egzisztenciális kényszerhelyzetben. Egyetértek veterán politikus barátommal, aki szerint érthető, ha valaki egzisztenciális okokból nem tud szólni vagy cselekedni, de aki megteheti, az tegye meg. Hát teszem!
Először külpolitikai újságíróként, majd külterületen dolgozva látta a magyar kormányok támogatáspolitikáját. Mi jellemezte a NER előtti időszakot a magyar kormánynak a határon túli magyarokhoz való viszonyában, azon belül is a támogatáspolitikában, és miben hozott újat a NER?
Az MSZMP-ben a népi-nemzeti vonalat képviselő Tabajdi Csaba, Szokai Imre és Pozsgay Imre megnyilatkozásai jelezték az addigi kádári közömbös nemzetpolitika változását. A szemléleti változást követte például a romániai menekültek befogadása.
Az Antall-kormány aztán megtette a régóta igényelt szimbolikus gesztusokat, például a 15 millió magyarra vonatkozó kijelentésével, de ezen túlmenően is komoly politikai, anyagi és erkölcsi támogatást nyújtottak a határon túli magyarságnak: gondoljunk csak a Duna tévére. De ezt - fontos hangsúlyozni – a határok túli magyar közösségek érdekeinek figyelembevételével, döntési autonómiájuk tiszteletben tartásával tette. Az Orbán-kormány előtti kormányzatok figyelembe vették a lokális érdekeket, szempontokat és döntéseket. Nem exportálták a parancsuralmi, kézivezérlésű módszereket, mint később a Fidesz. A magyar közélet szkizofréniája sem szivárgott még át annyira, mint később.
És elindultak a támogatások is, persze még bőröndben vitték ki az RMDSZ-nek a pénzt.
Hát igen, szóbeszéd tárgya volt.
Tabajdiéknak 94-95-ben egy vizsgálat után Szőcs Gézától kellett visszaszerezni korábban az RMDSZ-nek szánt pénzeket.
Szőcs Géza rejtelmes és izgalmas figura volt. Viszonylag jó barátságban voltam vele. Közéleti szerepet vállalt, hát sok mindent pletykáltak róla. De én nem hiszem, hogy korrupt lett volna. Viszont nem értett a pénzhez. A 90-es évek legelején ki értett hozzá igazán? Hát még egy költő, bármilyen zseniális. Tudok róla, hogy úgy küldött készpénz-segélyt az egyik színész családjának, hogy ne tudják, hogy tőle van. Számla? Ugyan!
Aztán jött a 2004-es népszavazás, ami komoly sérelem volt a határon túli magyaroknak.
Nagyon és máig hatóan. Gyurcsány örök időkre nemkívánatossá tette a baloldalt a határon túl. Ő lett a patás ördög, a Fidesz legnagyobb örömére. A határon túli magyar szavazóknak elvben két opciójuk maradt: Orbán vagy Gyurcsány. Gyakorlatilag azonban csak egy.
Nincs is esélye a nem fideszes oldalnak meggyökereznie a határon túl?
A baloldalnak belátható időn belül semmiképp. Különösképpen, hogy semmi bocsánatkérő gesztust nem tettek. A nem fideszes újellenzéknek talán van, de keserves munkával.
Azért amíg a baloldalnak van valami hagyományos idegenkedése a nacionalizmus szagú dolgoktól, a fideszes politikusok számára mindig természetes volt, hogy a határon túli magyarok a nemzet részei.
No, azért nem mindig. A kettős állampolgárságot kezdetben ellenezték, a parlamentből olykor kivonultak, Orbánnak egy erdélyi származású tanácsadója írta le még az elején, mit is kell tudnia az erdélyiekről. Olvasható a hajdani Heti Magyarországban. A határon túli vonalat elsősorban Németh Zsolt képviselte, hol hatékonyabban, hol kevésbé, változó pozíciója függvényében. Úgy hallom, jövőre már nem indítják a választásokon.
Azt nem tudjuk, lesz-e és milyen listás helye. Mivel magyarázza, hogy 2010 után bizonyos években akár tízszeresére is nőtt a határon túlra menő támogatások összege?
Ismerjük el, kezdetben nemes célokra mentek a támogatások: iskolákra, templomokra, a Sapientia egyetemre. Bár sokan mondják, hogy inkább a Bolyait kellett volna megtámogatni, de mindegy, most már van másik egyetem, olyan, amilyen. Ezekre nagy pénzek mentek ki, meg az egyházaknak is. Kárpátalján pedig a magyar tanárok, orvosok, újságírók, színészek megélhetésére, egzisztenciális szükségletet elégítettek ki.
De idővel gellert kapott a dolog, akárcsak Magyarországon. Némelyek felismerték a lehetőséget, és egyre nagyobb összegek mentek a határon túli magyar oligarcha-udvartartás zsebébe. Átláthatatlanul, ellenőrizhetetlenül. Például millió eurós támogatások luxusszállodák építésére, amelyek a határidő lejártával sem épültek meg. Hát mégis, mire gondoljon az ember?
A podcastban mondta, hogy a magyarországi támogatásokból visszaosztanak pénzt Magyarországra, a Fidesz feketekasszájába. Az iskoláztatási támogatásból, amit a gyereküket magyar iskolákba járató családok kapnak, biztos nem, de egyébként minden típusú, tehát egyházi épületek felújítására szánt, gazdaságfejlesztési és egyéb támogatásokból is vissza kell osztani?
Ezt nem állítanám. Ellenőrizhetetlen a dolog, átláthatatlan. Tudok esetekről, egyházi beruházásokról is, de ezt nem állítanám, hogy minden esetben ez történik.
Nehéz bizonyítani a sűrűsödő pletykákat. Üvegzseb-törvény Romániában? Ugyan! De a magyarországi mindennapi gyakorlat ismeretében nem tudok mást elképzelni.
Az a bizonyos templomfelújítás, amit említett a podcastban, ami fele annyiba került, mint a támogatás összege, az oklándi templomé?
Erről nem szeretnék beszélni. De azért érdekes, hogy bárkivel beszélek, mindenki másra tippel.
Orbán Viktor legfőbb erdélyi partnere visszavonulásáig Kató Béla református püspök volt.
Leginkább az a baj, hogy Orbán a maga kézivezérlésű irányítását alkalmazza Erdélyben is, ahol kiépítette klientúráját. Kevés bizalmi ember dönt irgalmatlanul nagy pénzek fölött. Ez a tény visszaélések nélkül is visszás. Kató Béláról Erdélyben is köztudott, hogy bejárása van a Karmelitába. Kétségtelenül sok jó dolgot végzett.
A támogatások hány százaléka jön vissza Magyarországra? 30, 50 vagy projektje válogatja?
Gyanítom, hogy az utóbbi.
Az is tudott, hogy a gazdaságfejlesztési támogatások, melyek kedvezményezettjei jórészt titkosítva vannak, részben nem magyar vállalkozókhoz kerülnek, hanem az adott ország többségéhez tartozókhoz.
Bizonyára van ilyen.
Erdélyre is jellemző ez?
Nem igazán. Éppen ezt kifogásolta Bukarest, amely magyar térhódításként értékeli a vállalkozok támogatását és persze az ingatlanvásárlásokat.
Egyszer nyilvánosan is megszólalt egy korábbi román külügyminiszter, de annyira azért nem tiltakoznak.
Mivel ők ugyanezt teszik Moldáviában. A kettős állampolgárság ügye is hasonló, Moldáviának legalább fele, ha nem több, kettős állampolgár.
És azon túl, hogy többségiekhez is jut a magyar költségvetési pénzből, a támogatások mégiscsak a román, szerb stb. GDP-t növelik, és az áfát is ott fizetik utána.
Így van. Tehát hasznuk is van belőle, de a román külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy etnikai megkülönböztetés nélkül kellene adni a magyarországi támogatásokat. Ami azért is visszás, mert maguk az erdélyi románok sérelmezik, hogy Bukarest meg gazdaságilag diszkriminálja őket. Magyarán nem adja meg a régiónak járó összeget a büdzséből.
Úgy hallottam, hogy azon folyt a vita a két ország között, hogy a román fél azt szerette volna, hogy a magyar kisebbségnek megítélt támogatások 50 százaléka menjen a románokhoz, a magyar fél pedig csak harmincat akart.Ezt meg tudja erősíteni?
Magam is csak közvetett forrásokból értesültem róla.
Egyébként a szomszédos országokban lévő magyar diplomácia milyen szerepet lát el ezekben a folyamatokban, a támogatások koordinálásában?Egy csíkszeredai vagy beregszászi konzulnak van szerepe abban, hogy melyik helyi vállalkozó kapjon?
Nincsen. Legföljebb informálisan.
Önnek nem volt?
Soha. Ilyen ügyletekben nem vettünk részt.
Sok csatornás a budapesti központ: mentek támogatások a nemrég elhunyt Potápi Árpádon keresztül, akit most Nacsa Lőrinc váltott a területért felelős államtitkár posztján, a külügy is oszt pénzt, és vannak Semjén Zsoltnak és Kövér Lászlónak is támogatottjai. A támogatások attól függenek, hogy melyik erdélyi potentát éppen kivel tud megállapodni Budapesten?
Pontosan. Mindenkinek megvan a maga budapesti embere. Azon lehet lemérni, kinek gyengül, vagy erősödik a pozíciója, hogy jut-e szétosztható pénzekhez, vagy nem.
Most kinek gyenge a pozíciója?
A Magyar Polgári Pártnak biztosan.
Mögöttük Kövér volt?
Igen. Szász Jenőt kivonták az erdélyi közéletből azzal, hogy megkapta a maga intézetét…
A Nemzetstratégiai Intézetet.
Azt. Nehéz megbecsülni Szász Jenő mai befolyását. Szeretett volna, de Erdélyben már nem rúg labdába. Kérdés, hogy nyugdíjba vonulásával hogyan alakul Kató Béla befolyása. Mindenesetre nyomulnak az oligarchák, például Balázs Attila…
Ő mennyire erős?
Meghatározóan. Nem véletlen, hogy már a magyar piacra is betört, a magyarországi NER-oligarchák körébe. Tiborczcal a háta mögött nem lehetett nehéz.
Abból, hogy éppen melyik határon túli erős ember gyengül, következtetni lehet magyarországi politikai patrónusa erejére is?
Nyilván.
És itt van, akit úgy érzékel, hogy leáldozott a csillaga?
Úgy érzékelem, hogy Potápi Árpád halálával a Nemzetpolitikai Államtitkárság meglehetősen eljelentéktelenedett.
Nacsa Lőrinc nem tudja őt pótolni?
Nem látom igazán kompetensnek. Az nem vall nagy empátiára, ha a parajdiaknak azt javasolja, hogy áruljanak sódarabokat öt euróért. Egyébként is, úgy érzékelem, a nemzetpolitika afféle muszáj-feladat a kormányzatnak: hadd csinálják, reprezentáljanak, de komoly koncepció nincsen. A nemzetpolitikai stratégia erősen hiányzik, mert az nem az, hogy osztogatom a pénzt. Nem látom a hosszútávú nemzetpolitikai víziót.
A Fidesz és nem csak a Fidesz gazdaságpolitikusai kimondatlanul is magyarországi munkaerő-tartalékként gondoltak/gondolnak a határon túli magyarságra. A rendszerváltás óta bekövetkezett több százezres demográfiai fogyást a közelmúltig a határon túliak bevándorlása tudta valamennyire kiegyenlíteni.
Amikor felmerült a kettős állampolgárság kérdése, többen jelezték, hogy annak lesz egy elszívó ereje. Nemcsak Magyarországra, hanem Nyugatra is. Ha Magyarországra jönnek, még hagyján, de nyugatról nem biztos, hogy hazatérnek.
És ha már nemzetpolitikáról beszélünk, valaki figyeljen már fel arra, hogy Északnyugat-Magyarország szlovákosodik, Kelet-Magyarország meg románosodik. Rajka környékén meg Arad, Temesvár, Nagyvárad vonzáskörében is természetes módon felvásárolják a magyar falvakat. Hajdan Erdélyt is valahogy így vesztettük el.
Visszatérve a támogatáspolitikához: ha megítélnek egy szervezetnek támogatást, akkor a kivitelező meghatározásába is beleszól a magyarországi politika, vagy azt helyben választják?
Gyakran beleszól. Olykor csak telefonon.
A pénz visszaadását Magyarországra a kivitelező végzi, vagy a megrendelője? Ki adja vissza?
Ezt nem tudhatom. Kevesen tudják. Akik benne vannak.
A helyi titkosszolgálatok tudnak erről?
Kötve hiszem, hogy ne tudnának. Nyilván nincs információm, de azért a román szolgálatok nagyon profik. Furcsállanám, ha nem tudnának róla. És ha ezt ne használnák ki.
És a magyar szolgálatok, az Információs Hivatal tud arról, hogy milyen illegális pénzmozgások vannak kint? Önnek diplomáciai munkája miatt kapcsolatban kellett lennie velük, hiszen a külképviseletek biztonságát ők adják.
A külképviseletek biztonsági őrzését külön szakmai cég végzi. A magyar szolgálatoknak más a feladatuk. Nyilván minden fontosabb külszolgálati helyen ott vannak. Olykor gyanítható, hogy kik ők. De a munkájukra nem láttunk rá.
Nem beszéltek önökkel?
Ilyesmiről nem.
Azt is hallottam, hogy Tusványoson, a román szolgálatok által valószínűleg erősen kontrollált helyen a magyar politikusok esténként borgőzösen elég óvatlanul beszélnek.
Nyilván ezt kihasználják. Ez a dolguk. Főleg, ha megkönnyítik nekik.
Az is közismert, hogy magyarországi politikusoknak Erdélyben jelentős ingatlanfelvásárlásai vannak. Ilyen hírek eljutottak önhöz?
Azért az köztudott, hogy melyik fideszes politikusnak van Tusnádfürdőn panziója, és melyiknek háza Csíkszeredában.
Térjünk át Ukrajnára. Ön a háború kitörése után pár hónappal jött el Beregszászról. Miért eszkalálódott ennyire az ukrán-magyar viszony?
Ez egy reménytelenül komplex ügy. '17-ben, amikor kimentem, Ukrajna tényleg egy félfeudális, alig működő állam volt, amit igazából oligarchák uraltak testőrség címén saját hadseregeikkel. Semmi nem működött, csak a csempészet, a hamisítás és a korrupció.
Az ukránok a nemzeti fejlődés korai szakaszában voltak. Sok embernek félig-meddig orosz identitása volt, egy felmérés szerint otthon, a családban a lakosság 60 százaléka oroszul beszélt. Némi túlzással az ukrán parlamentben meg az ukrán tévében oroszul szidták az oroszokat.
A skót gael nyelven is kevesen beszélnek, mégis erős a skót nemzeti tudat.
Meg az íreket is említhetnénk. Donbasz, Donyeck végeredményben véletlenszerűen került Ukrajnához annak idején, a Szovjetunión belül ennek nem volt különösebb jelentősége. Ott a lakosság jó része orosz identitású. Vagy legalábbis annak gondoltuk. Aztán kitört a háború, és Beregszászon találkoztam Donyeckből érkezett menekültekkel, akik orosz nyelven beszéltek, orosz volt a kultúrájuk és az identitásuk. Mégis elmenekültek a felszabadító orosz hadsereg elől! Putyin, aki birodalmi mániáján túl részben az oroszok védelmére hivatkozva indította el a háborút, elérte azt, hogy ma már van ukrán nemzet. A közös élmény, a harc és az összefogás meggyorsította a nemzetté válásukat. Putyin elérte, amit a legkevésbé akart.
Kárpátalján a közemberek szintjén nem tapasztaltam nemzeti feszültséget. 2017-től Kijev az oroszokkal szemben hozta meg a kisebbségi jogokat korlátozó törvényeket, amelyek a magyarokat, a románokat, a lengyeleket is sújtották. De helyi szinten sokszor be sem tartották azokat. Hivatalos helyen, urambocsá' a határon meg se szólalhatott volna magyarul a katona, de nem törődtek vele, különösen, hogy köztük akadt kettős állampolgár is. Helyi szinten semmi gond nem volt, legalábbis amíg én ott voltam.
Attól tartok, hogy az ukránellenes hisztériával Orbán hasonló lépésre készül, mint ami novemberben történt Romániában, amikor Georgescu váratlanul elsöprő győzelmet aratott, és az Alkotmánybíróság érvénytelenítette a választásokat külföldi befolyásolás miatt.
Attól tartok, ha Orbán netán elvesztené a választásokat, hasonlót fog mondani: az ukránok befolyásolták a választásokat. Az oroszokat, amerikaiakat nem mondhatja, csak az ukránok maradnak, és erre hangulatilag most készítik elő a terepet. Az Alkotmánybíróság majd érvényteleníti a választásokat, ez nem probléma, és majd kiírják egy évvel későbbre. Nyernek egy évet.
Kellett egy új ellenségkép. Sorossal már nincs mit kezdeni, Brüsszel is unalmas. A kettő így összejön: az új ellenségképet alkalomadtán ki lehet használni egy ilyen fordulatra.
Miért kriminalizálta az ukrán titkosszolgálat a kárpátaljai magyarok első számú szervezetét, a KMKSZ-t?Annak elnöke, Brenzovits László lakásán rengeteg készpénzt találtak. Ez így volt?
Az ukrán tévé napokig mutatta. Ezután Szijjártó Kijevbe sietett, és meglepetésre Brenzovitsot kiengedték az országból, azóta is Magyarországon van. Ennek bizonyára ára lehetett. De a KMKSZ-t mint zavaró tényezőt gyakorlatilag kiiktatták a közéletből.
Hallottam olyan értékeléseket, hogy a KMKSZ a mögötte lévő magyar költségvetési pénz révén gazdasági erőcsoporttá vált Kárpátalján, és rivalizáló helyzetbe került más klánokkal, így a Baloga-klánnal.
Ez könnyen lehet. Az Egán Ede projekt kapcsán rengeteg pénz érkezett, ebben nyomoztak is az ukrán hatóságok. Tény, hogy a kárpátaljai magyarság megerősödött, gazdaságilag is. Nagy volumenű vállalkozásokról nem tudok, nem is nagyon tudnék elképzelni abban a gazdasági környezetben.
De valaki kapott egy traktort, más a panziójára támogatást.
Így van. Egy KMKSZ-s bizottság döntötte el, hogy ki kap, s ki nem. Ezeket a módszereket sikerült exportálni Magyarországról.
Mármint a klientúra-építést. Mennyire vállalt részt a KMKSZ a voksturizmusban, amikor a Fidesz a magyarországi választásokra magyarországi címekre tömegesen bejelentett és átszállított kárpátaljaiakat? Például Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő.
Egyszer egy fideszes képviselő nevetve újságolta, hogy többszáz kárpátaljai embert jelentettek be az egyik határmenti magyar falu körzeti rendelőjébe. Azonban a konzulátus semmi ilyesmiben nem vett részt, tudtommal a KMKSZ sem.
Amikor kint volt Beregszászon, akkor történtek azok a magyarellenes támadások, például a KMKSZ székháza ellen, melyekről aztán bebizonyosodott, hogy oroszok által pénzelt akciók voltak.
Több provokáció volt Beregszászon is. Bombariadó, és kétszer is jöttek Lembergből/Lvivből szélsőséges tüntetők, húszan, harmincan. Hőzöngtek a konzulátus előtt, aztán hazamentek. Hogy ki pénzelte őket? Az oroszoknak állt leginkább érdekükben. Volt, hogy a rendőrség útjukat állta a hágónál.
Korrekt volt a kapcsolatunk a helyi hatóságokkal. Helyi szinten nem voltak magyar-ukrán feszültségek. Ennek történelmi magyarázata is van. Szemben Romániával, ahol tömegével telepítettek románokat Székelyföldre, Erdélybe, a szovjet időkben Kárpátaljára nem telepítettek több millió oroszt vagy ukránt, hanem jött kazah, örmény, grúz, minden náció. Van falu, ahol 28 nemzetiség él. Ebből nem lesz nemzeti konfliktus.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a mostani templomgyújtogatás is idegen zászlós akció volt?
Igen. Persze lehetett egy őrült ukrán is, de inkább hiszem a hamis zászlós akciót, csak az kérdés, hogy milyen hamis zászlós. Bizonyára orosz, de olvastam más verziót is Rácz Andrástól.
Akkor is volt már a két ország titkosszolgálata közötti küzdelem, amilyen nemrég kirobbant? Amikor ukránok lebuktattak két magyar ügynököt, akik lehet, hogy valójában nekik is dolgoztak, cserében a magyarok is letartóztattak itt néhány ügynökgyanús embert.
Korábban nem volt ilyen. 2017-ig kifejezetten baráti volt a magyar-ukrán viszony. Ahogy elfajult a hivatalos viszony, nyilván elfajult a titkosszolgálatok közötti viszony is.
Mit gondolt arról, amikor a magyar kormány Kárpátalja fejlesztéséért felelős miniszteri biztost nevezett ki, Grezsa Ferencet? Akit aztán ki is tiltottak az ukrán hatóságok.
Nagy esze lehetett annak, aki kitalálta a titulusát. Mintha a románok kineveznének valakit Méhkerék és környéke fejlesztésére. Teszi ezt egy olyan ország, amely oly kényes a szuverenitására. A diplomáciai empátiánkra jellemző, hogy egy Moszkvában végzett, moszkvai külszolgálatról áthelyezett diplomatát, egyébként nagyon rendes embert akartunk kinevezni főkonzulnak. Az oroszok elleni háború teljében!
Volt még egy provokáció: titokban videofelvétel készült a magyar állampolgársági eskütételről, ahogy ukrán állampolgárok elmondják a magyar esküt. Valószínűleg helyi partizánakció volt, esetleg Balogáék szintjén. Ebből támadt egy kis diplomáciai csetepaté, de jellemző, hogy Kijevben nagyon sokáig nem léptek. Találgattuk, hogy vajon a főkonzult vagy a nagykövetet küldik-e haza, de aztán egy szerencsétlen konzult utasítottak ki, aki felismerhető volt a videón. Alacsony szinten rendezték az ügyet.
A magyar állampolgárságról még annyit, hogy a legelején nyakra-főre osztogatták, nem igazán firtatták a nyelvtudást. Nagyon kellett a szavazat. Aztán – a visszásságok miatt - amerikai nyomásra szigorítottak, ellenőrizték pl. az útlevelüket megújítani szándékozók nyelvtudását, nem csoda, hogy sorra vonták vissza az állampolgárságot. Amikor kint voltam, akkor már szigorúbb volt az elbírálás.
Ön is mondta, elemzők is, hogy az expanziós magyar nemzetpolitika a támogatásokkal befolyást vásárol a határon túli magyar közösségekben. Odaadja a helyi magyar elitnek, és cserében politikai támogatást vár el.
Szavazatokat. Elszólta magát anno Mikola István: a kettős állampolgárság és a szavazati jog megadásával bebetonozzák a Fideszt a hatalomba. Hát betonoznak. Rájöttek, hogy a határon túli kettős állampolgárok nagy része
nem regisztrált a szavazásokon való részvétel érdekében. Hát most elsőrendű prioritás minél több állampolgárt rávenni a regisztrációra. Nagy kulturális rendezvényeket szerveznek, Bagossy Brothers koncertet, István, a király előadást a csíksomlyói nyeregben a regisztrálások reményében. Miközben a fiatalok regisztrálása elég kockázatosnak tűnik, mivel ők egyrészt erősen RMDSZ-kritikusak, másrészt nem feltétlenül Orbán-hitűek. Éppen az a 18-24 éves korosztály, amely eddig legkevésbé vett a választásokon.
Ezért nem nagy probléma a Fidesznek, hogy ők kiszerettek belőle, mert úgysem mennek el szavazni.
Úgy hallom, mostanában nagyon készülnek szavazni a fiatalok.
A választási regisztráció ösztönzése most hivatalos feladata a külképviseleteknek?
Lépten-nyomon tapasztalható.
Hogy látja az RMDSZ alkalmazkodását a budapesti nemzetpolitikához? Ön szerint is óvatosak? A mostani Tusványoson, ahol vezető magyarországi Fidesz-politikusok, kormánytagok egészen döbbenetes és ilyen pozícióból szokatlan stílusban beszéltek politikai ellenfelükről, Magyar Péterről, az ott lévő kisebbségi politikusok ebben nem vettek részt.
Óvatos távolságtartás tapasztalható részükről. Érzékelik, hogy Kelemen Hunort közel sem engedték a nagyok asztalához. Semjénnel együtt lépett fel, pedig Orbán mellett lett volna a helye, mégiscsak az erdélyi magyarság vezetője.
Az RMDSZ mindig is óvatosabb volt. Erősíti a pozícióját, hogy komoly román kormányzati tényező, a román politikai élet mellőzhetetlen szereplője. Megengedhet magának némi visszafogottságot. Ami célszerű is lenne. Ha az RMDSZ a most következő, Erdélyt is végigdúló választási kampányban mindvégig kitart Orbán mellett, az szétrobbanthatja az RMDSZ-t, gyengíti az esetleges Orbán utáni kormánnyal a tárgyalási pozicíóit.
Tusványoson azt nyilatkozta Kelemen Hunor, hogy nincs törés a tihanyi beszéd miatt az erdélyiek és Orbán között. Azért ez nem egészen igaz. Az erdélyi értelmiség körében minimum meghökkenést váltott ki, az elvakult hívőknél meg elbizonytalanodást. Bár a magyarok közül is sokan előbb Georgescura, majd, kevesebben, Simionra szavaztak, hiszen „ugyanazt mondja, mint a miniszterelnök úr”. A magyargyűlölő Georgescu, majd Simion retorikájában Orbán oroszpárti, ukrán-, Brüsszel-, Soros-ellenes retorikájára ismertek rá.
Úgy tudom, hogy Magyar Péter mostani látogatása egyeztetve volt az RMDSZ-szel. Az RMDSZ megmondta, hogy nem ülhetnek le vele, de találkozzon Markóval.
Nagyon remélem, és el tudom képzelni, hogy így volt. Markó Béla ugyan részben kívülálló, többet megengedhet magának, de azért mégiscsak az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, informálisan még komoly tényezőnek számít. Kelemen Hunort okos politikusnak tartom, bízom benne, hogy visszafogott lesz.
Persze elég szűkre szabottak a lehetőségei, ha a saját szavazói 90 %-a isteníti Orbánt. Nem mehet velük szembe.
Így van. És tekintettel a Magyarországon a határon túli magyarokkal szembeni egyre kitapinthatóbb ellenérzésekre, attól tartok, hogy egy esetleges Orbán-utáni korszakban végzetesen elmélyülhet a szakadék a magyarországi és az Orbán mellett kitartó erdélyi közösség között. Amint a Transtelexben a minap olvashattam, úgy látom, emiatt nem csak én aggódom.
Ami az expanziót illeti, szót kell ejtenünk a Fidesz térhódításáról a kisebbségi médiatérben. Hogy Demeter Szilárd fölvásárolta – szerencsére csak majdnem - az összes nyomtatott erdélyi magyar lapot, hogy még véletlenül se lehessen kritikus hang. Milliárdos összegek mentek el, lehetett olvasni a visszaélésekről, autókról, fizetésekről.
A választás után meg jó részüket bezárták.
Aztán gyakorlatilag megszüntették őket, az újságírók az utcára kerültek. A nyomtatott újsághoz szokott csíkmadarasi öreg nénikének nem sokat jelent az online kiadás. Neki már csak az M1 marad információforrásnak, esetleg a TV2. Ebből a burokból nem tud kiszabadulni. Könnyebben lehet befolyásolni.
Hogyan kapta/kapja az erdélyi magyar fideszes sajtó az irányt? Magyarországon vannak rá bizonyítékok, hogy direktben a Karmelitából jönnek az utasítások. Erdélyben is így van?
Nem, és bízom abban, hogy ez így is marad. Az erdélyi magyar sajtó sokkal függetlenebb, nem ennyire kézzel irányított. Van lap, amelyik jobban kötődik az önkormányzathoz, de a sepsiszentgyörgyi Háromszék például teljes mértékben magánvállalkozás és sikeres. Megengedhetik maguknak a kritikus hangot. Az RMDSZ helyenként gyakorol informális nyomást, meg olykor kifogásol dolgokat, de kézi vezénylésről nem beszélhetünk. A román médiakontextus is más, Romániában a tévé, az írott sajtó sokkal szabadabb, mint Magyarországon, legalábbis több irányú a függősége. Ilyen közegben nem is lehetne teljes cenzúra alá vonni a magyar nyelvű sajtót sem.
Erdélyi emberként hogyan látja a határon túli magyar közösségek jövőjét, azt, hogy ezek a társadalmak jelentős mértékben - persze különböző mértékben, mert a szlovákiai magyarok jóval kevésbé - Budapest irányítása alá kerültek? Aminek az elszívó hatása a nacionalista többségi elitnek is kedvez, hiszen segíti a homogén román, szlovák stb. nemzetállamok létrejöttét.
Néha azért a román értelmiség is fájlalja, hogy nincsenek már ott a szászok. Óvatosan mondom: a magyarok lakta megyékben olykor már-már egyfajta autonómiában érezhettem magam. Rengeteg gazdasági, fejlesztési és kulturális projekt valósul meg. Csak nincsenek garanciák arra, hogy ez így is marad.
A román önkormányzati törvény alapján jóval nagyobb autonómiája van az önkormányzatoknak, így a megyéknek is, mint Magyarországon.
Legalábbis most. Egy esetleges Simion-féle kormányzat ezen változtathat. Erdélyben most Damoklész kardja a régóta tervezett közigazgatási reform. Átszabná a megyéket, és esetleg Brassóban döntenének arról, hogy milyen kulturális fesztivál legyen Csíkban. Ezért is hasznos az RMDSZ kormányzati szerepe, mert ezt meg tudta eddig akadályozni.
A gazdasági megerősödés, a szemmel látható prosperitás, a virágzó vállalkozások, amit végül is segítettek az anyaországi támogatások is, valamennyire helyben tartják a fiatalokat. Látnak maguk előtt perspektívát, van némi jövőképük, még ha az olykor bizonytalanná is válik. Mint például mostanság, amikor már nem lehetet tovább leplezni a román gazdaság súlyos strukturális válságát, kiigazításokra kényszerítő költségvetési hiányát. Ezek a kiigazítások nyilván kihatnak a politikai közhangulatra. Én egyelőre nagyon óvatosan optimista vagyok. Mi mást tehetnék?
Most az erdélyiekről beszélünk, mert a vajdasági, vagy a kárpátaljai magyarságból hamarosan diaszpóra lesz.
Most Erdélyről beszélek, és főleg Székelyföldről. Kolozsváron, Marosvásárhelyen etnikailag vegyes a lakosság, de ott is kialakulni látszik egyfajta toleráns légkör. Csak nincs semmire garancia.
Kárpátalján viszont nagyon tragikus a helyzet, attól tartok, hogy a háború gyakorlatilag felszámolta a magyar közösséget. Pedig a kárpátaljai magyarok erősen kötődnek a szülőföldjükhöz. Kérdés, ha kitör a béke, mennyien térnek haza. Ez már komoly nemzetpolitikai stratégiát követel meg.
