Legyőzheti-e a békepártiság a megélhetési nehézségeket? Vagy mindent visz az anyák adókedvezménye? Rosszul járt volna a Fidesz, ha Trumpnak sikerül egy nap alatt békét teremtenie, de a Fidesz-best of-ként épülő ukrán nagy-narratíva mellett kell-e mást is előhúzni a kalapból? És mi történt Orbánnal? Máshogy eszi már a lángost? Már kér rá tejfölt? És hol igyekszik feltörni Magyar Péter a kormánypárt erős támogatói burkát? Mit kíván a magyar nemzet választás előtt és mit ígérnek neki? Muníciót adunk a mindennapok beszélgetéseihez. 2. rész.
Elinflálódó glória: Orbán varázstalanodása
A karizmatikus uralom jellemzője a rendkívüliség: követői ilyennek látják a vezért. A prófétának elhisszük a próféciát, de a csodának azért meg is kell történnie, a karizmának be is kell igazolódnia – lásd a kormányoldali Orbánnak igaza volt vagy igaza lesz vélekedést.
A karizma varázsához kapcsolódik-e a kormányzási, közpolitikai teljesítmény is? – kérdeztük a vezérdemokráciák kutatóját, Illés Gábort. Mert mintha Orbán Viktornak az utóbbi években nem sikerülne megszaporítania a halat és a kenyeret, és a betegek sem gyógyulnak rendesen.
A beigazolódás tartalma kultúrafüggő. Lehet közpolitikai is, de főleg szimbolikus. Franciaországban, Amerikában erős a szimbolikus elvárás a vezetőkkel kapcsolatban, például valósuljon meg a nemzeti nagyság percepciója (Make America Great Again). „A nagyságnak lehet közpolitikai vonatkozása is, de azért szimbolikusan sokkal telítettebb dolog, mint hogy milyen az egészségügyi ellátás színvonala”, mondja a kutató.
A kiugróan materiális magyar értékvilágban azért van egy erőteljes gazdasági orientáltsága ennek is, a vezér rendkívülisége az egyéni jóléthez is kötődik, jelentős részben abban áll, hogy az emberek érzik-e, hogy jobban megy a soruk. És most nem ezt érzik, a karizma igazolódásának hiányzik ez az outputja.
De Orbánnak a karizma másik összetevőjével is gondja lett, amióta van komoly kihívója.
Ahogy Illés Gábor korábbi beszélgetésünkben mondta: „A vezérdemokráciában a vezérnek le kell tennie az asztalra valamiféle teljesítményt. Ha kiviszek sok tízezer embert egy nagygyűlésre, akik percekig engem éljeneznek, az politikai teljesítmény, kulcsfontosságú a legitimitás előállításában, és tud pótolni olyan dolgokat, hogy rosszabbak a közpolitikai eredmények.”
Magyar ebben a „népi megerősítésben” is jobbnak tűnik, mint a pár éve főleg kiválogatott és legtöbbször szűk közönség előtt beszélő Orbán. Ezeknek a gyűléseknek alapvető funkciója erőt felmutatni, megmutatni a támogatottságot, nem véletlenül megy utána mindig a számháború. A megjelent tömeg szolgál a nép (akitől nyeri a vezér a felhatalmazását) jogi fikciójának megtestesüléseként, tehát nem mindegy, hogy száz vagy kétezren éljeneznek.
Magyar Péter legalább annyi, de inkább több embert tud már mobilizálni, mint Orbán, és gyűlésein a hangulat is egészen más.
Trump kapcsán mindig elmondják, idézi fel Illés Gábor, hogy kombinálja a hétköznapiságot, az egy közülünk érzést és a kiemelkedést is a tömegből: gyorséttermi ebédek, egyszerű tőmondatok, sokszor vulgárisan, ráadásul az egyik, az egyszerű emberek által használt New York-i dialektusban, ugyanakkor több tízezer dolláros öltönyöket hord, saját tornya és magánrepülőgépe van. „Ezt szokták prototipikusságnak nevezni: olyan, mint mi vagyunk, de mégis megtestesíti a csoport ideáljait.”
Orbán Viktor is nagyon ügyelt erre a percepcióra. „Imázskonstrukciójának állandó része, hogy egy tapasztalt államférfi és csak ő tudja megvédeni a nemzetet, ugyanakkor lángosevés közben fotózkodik, és a lángosra nem kér tejfölt.”
Orbán környezetében sokan nem ügyelnek arra, hogy ezt a hétköznapiságot demonstrálják. Erről szólnak az elmúlt hetek fideszes – őszinte szembenézésként és a Fidesz sokhangúságaként keretezett - „ki luxizik látványosabban” szurkálódásai. És azt sem zárhatjuk ki a varázserő gyengülésének okai közül, ami környezetéből évek óta szivárog ki, hogy az idősödő Orbánt egyre kevésbé érdekli a magyar belpolitika.
Kihívóját annál inkább. Illés Gábor a Magyar- és az Orbán-gyűlések interakcióit elemezte: „mindkettőjük gyűlései nagyon jól meg vannak tervezve, de a Magyar-félében sokkal több tér nyílik a spontaneitásnak. Az egy vagyok közületek demonstrálása sokkal erőteljesebb: amikor bemegy a tömeg közé, amikor skandálás indul a tömegből, és ő azokat felkapja, tehát reagál a spontán dolgokra. Az Orbán féle interakciók sokkal inkább top-down módon megtervezettek: megvan a tömeg feladata, tapsolják meg és skandálják a végén a nevét, de ezen nem megy túl. Az imázspercepció, az identitás szempontjából ennek komoly szerepe van. És ezek tényezők a karizmában, és lehet azt mondani, hogy a versenyhelyzetben egy másik vezető jobb teljesítményt nyújt. Mindazonáltal az igazán megalapozott ítéletalkotáshoz további kutatások lennének szükségesek.”
Magyar Péter jóval profibb identitás-vállalkozó Orbán-kihívó elődeinél is. Részben vélhetően saját tehetsége, részben a Fideszből hozott tapasztalatai, de részben a mögötte álló stáb szakmaisága miatt is, mely stábban az egyik vezető egy színházi ember. Már tavaszi országjárásán is feltűnő volt a napi 4-6 gyűlésének megszervezettsége, az ő képessége arra, hogy szinkronizálja a tömeget, amikor elindít rigmusokat, skandálást váltva ki. Így eléri a tömeg egységesítését, a közösségi rituálék profi alkalmazását. (Közösségi média kezelésének profizmusa pedig nyilvánvaló.)
De persze mindehhez szükséges a háttér: a megélhetési nehézségek országos percepciója nyitottá tette az embereket egy új vezetőre.
Az imázspercepció mellett így a kompetencia percepciójának is szerepe van abban, hogy ki mellé állnak az emberek. Az Orbán 15-kutatás szerint nem csak a technokrata, szakértői imázshoz társítják az emberek a közpolitikai, gazdasági kompetenciákat (amilyennek Horn Gyulát vagy Bajnai Gordont látták), hanem a karizma, a rendkívüliség percepciójához is. És Magyar Péterbe inkább látja bele a társadalom többsége, hogy a megélhetés, az egészségügy rendbetétele és a korrupció megfékezése terén is jobban teljesít majd, mint Orbán.
Sőt, a megkérdezettek a felsorolt 18 közéleti kérdésből 14-ben Magyar Pétert és a Tisza Pártot látják kompetensebbnek.
Hangsúlyozva a fix kutatási eredmények hiányát, Illés Gábor látja jeleit Orbán varázstalanodásának főleg amiatt, hogy az emberek kezdik úgy érezni, hogy Orbán nem képes garantálni a gazdasági növekedést, másrészt az identitásépítés említett korlátai és Magyar Péter ilyen sikerei miatt.
„Felbukkant egy másik kihívó, aki úgy tűnik, hogy identitásépítésben és abban, hogy mennyire érzékelik őt kompetensnek, minimum fel tudja venni a versenyt Orbán Viktorral.”
„Az orbáni karizmatikus imázs nem versengő terepen működött az elmúlt tizenöt évben, nem abban, hogy egy választási vitában legyőzi az ellenfelét, vagy utcai fórumokon kritikus kérdésekre riposztozik”, mondja a kutató. Ebben az összefüggésben is figyelhetjükLázár Jánost, aki kimondottan ezeken a terepeken áll helyt és láthatóan jól érzi magát benne. A versenyhelyzetbe kényszerülő rezsim működtetésére egy ilyen politikus akár alkalmas is lehet. (Egy fideszes forrásunk szerint Lázár alkalmas lenne a Mi Hazánkkal esetleg koalícióra kényszerülő Fidesz miniszterelnökének is, amit Orbán nem vállalna.)
Az Orbán-varázs gyengülése dacára Illés Gábor hangsúlyozza, hogy a róla alkotott pozitív és negatív vélemények aránya a kontextussal változik, „ez önmagában nem jelenti azt, hogy Orbán Viktor elvesztette a karizmáját. De ha összevetjük a többi tényezővel, akkor nem kizárt, hogy ennek a folyamatnak a kezdetét látjuk.”
Ki hogyan rabol rá a bizonytalanokra?
A Fidesz stratégiája nyilvánvalóan az (kell legyen), hogy ne arról szóljon a politika Magyarországon, amit az emberek a legnagyobb problémaként érzékelnek, hanem számára kedvező ügyeket és narratívákat kreáljon. Mik lehetnek ezek?
Erre ad választ az Orbán 15 kutatásnak az a része, hogy miben látják az emberek hitelesnek Orbán Viktort és Magyar Pétert, mondja Bíró-Nagy András. „A három legerősebb ütőkártyája a Fidesznek a mai napig, ami ott az élen szerepel. Ki támogatná jobban a családokat? Ez a kistelepülési Fidesz-szavazók kedvenc ügye. Ki állítaná meg jobban a migrációt és ki maradna ki valószínűbben egy fegyveres konfliktusból? Ez a három ügy, amelyben a legnagyobb bizalmi előnye van a Fidesznek és Orbán Viktornak Magyar Péterrel és a Tisza Párttal szemben.”
A Fidesznek azt kell elérnie, hogy a választás ne az elmúlt 15 év kudarcairól: az egészségügy helyzetéről, a megélhetési költségek, illetve a korrupció elszabadulásáról, hanem ezekről a témákról szóljon. Emellett szóljon a Pride-ról, szóljon arról, hogyan kell a szuverenitást megvédeni, szóljon a háború és béke kérdéséről vagy az ukrán EU-csatlakozás veszélyeiről. Ahol egyébként a Fidesz már azokat a toposzokat használja, amelyek a 80-as évek óta a cigányellenesség fő toposzai: élősködők, ragályt terjesztenek, veszélyesek a közbiztonságra. (Vesd össze: nagy autókkal rosszarcú emberek állnak sorba a segélyért.)
„A következő tíz hónapban a Fidesz nem az emberek hétköznapokban érzékelt és az ország legnagyobb problémáinak tartott ügyeiben szeretné megvívni a harcot, hanem egy alternatív valóságot építenek fel a következő időszakra, ahogy ezt egyébként szokták csinálni minden választás előtt”, mondja a Policy Solutions vezetője.
Magyar Péter politizálása viszont igyekszik összhangban lenni a magyar társadalom problématérképével. (Persze ez annak fényében is változik, ahogy azt a politikai narratívák gyártói formálják: kereslet és kínálat egymást alakítja.) „Nem azon a terepen akarja megvívni a választási kampányt, amit a Fidesz kijelölt a számára, hanem olyan dolgokban, minthogy nem működik az állam. Amit tavaly hónapokon keresztül épített az egészségügytől a gyerekvédelmen át a MÁV-ig”, mondja a kutató.
Magyar emellett beszél a megélhetési válságról (erre ígérte például a nyugdíjas SZÉP-kártyát, illetve a közszolgáltatásokban dolgozók bérének jelentős emelése ide is sorolható), illetve a korrupciót tematizálja.
Orbán kampányüzenetei fókuszában hagyományosan a védelem áll. Mik Magyar központi üzenetei? „Egyrészt meglovagolni az általános elégedetlenséget, hogy ez a 15 éves rendszer elfáradt és változásra, valami újra van szükség. Másrészt a korrupcióval való leszámolás, harmadrészt pedig Orbán Viktorhoz képest egy európaibb hozzáállás, de azért messze nem pro-EU.” Nem úgy Európa-barát, ahogy Cseh Katalin vagy Donáth Anna volt, de Orbán Viktorhoz képest egy, az Európai Unióval nem konfrontálódó, inkább ahhoz pozitívan viszonyuló álláspontot képvisel. Ennek fontos eleme az, hogy azt ígéri, haza tudja hozni az uniós pénzeket és azzal fejleszti a közszolgáltatásokat. „Ez pedig már a politikai ajánlata következő része: ha ő kerül hatalomra, akkor prioritás lesz a közszolgáltatások javítása, az egészségügytől az oktatáson át a tömegközlekedésig. És nyilván ígér valami nem egészen pontosan körvonalazódó megoldást arra, hogy a megélhetési válsággal foglalkozni fog és az emberekre fogja költeni a pénzt, nem pedig fideszes oligarchákra”, mondja Bíró-Nagy András.
Nagyon fontos, emelik ki megkérdezettjeink, hogy saját tematikája mellett Magyar az Orbán-rendszer fontos, szimbolikus és általában sikeresnek minősített elemeivel folytonosságot kínál. Világossá tette, hogy a családtámogatási rendszert, a 13. havi nyugdíjat és a rezsicsökkentést folytatná. „Vigyáz, hogy olyan dolgoknál, amelyeknél a Fidesz azzal kampányolhatna, hogy ha kormányváltás lesz, akkor Magyar Péter veszélybe sodorja a vívmányokat, ott folytonosságot kínál”, mondja Bíró-Nagy András.
A Fidesz az elmúlt 5 év gazdasági kudarcai ellenére sikeresen felépített két új politikai terméket: a 13. havi nyugdíj visszaadását és a békepártiságot. Akkor a békepártiság az egyik oldalon, a megélhetési nehézségek a másikon: ez a két narratíva fog versenyezni a 2026-os választáson?
Bíró-Nagy András szerint az ukrajnás mesternarratíva már nem csak a háború és a béke kérdéséről szól, hanem mindent magába próbál olvasztani. Kezdik rákötni a rezsicsökkentést is (ha igaz, tervezik, hogy a csekkekre ráírnák, hogy Ukrajna EU-csatlakozásával mennyivel lesz drágább a gáz). Megpróbálják a vidéki Magyarországot, a gazdák helyzetét is az ukránozáshoz kötni, és a sztori az ukrán maffiáról már a közbiztonságról, a fizikai védelemről is szól. „Olyan ez, mint egy Fidesz-best of, hozzákötve az aktuális ellenséghez”, mondja.
Mindenesetre a teljes népesség 50 százaléka szerint Orbán Viktor kormányzása negatív hatással volt Magyarország fejlődésére, és csak 39 százalék látja úgy, hogy az elmúlt másfél évtized pozitív hatással volt hazánkra. A pártnélküli választók véleménye kiegyensúlyozott: 41%uk szerint negatív, 39%-uk szerint pozitív hatása volt az Orbán Viktor kormányzásának.
Mégis, „a bizonytalan szavazók körében Orbán Viktornak van bizalmi előnye”, mondja Bíró-Nagy András. A következő időszak egyik fő kérdése, hogy a Tisza meg tudja-e győzni a bizonytalanok egy részét, hogy kormányváltáskor nekik is jobb lesz. Körükben van egy elégedetlenség a kormánnyal szemben, sok kérdésben közelebb áll a véleményük az ellenzéki szavazókhoz, mint a Fideszhez, de még nincsenek meggyőzve arról, hogy ha kormányváltás lesz, akkor nekik jobb lesz, vagy Magyar Péter jobban kormányozna, mint Orbán Viktor. És mindegyik vizsgált témában számottevő azok aránya, akik Orbán Viktor és Magyar Péter teljesítményében sem bíznának (kérdéstől függően 18-27%).
Ezért kell Magyar Péternek meggyőzni őket, hogy ha változás lesz, akkor nem sodorja veszélybe azokat a dolgokat, amelyeket a bizonytalan szavazók vívmánynak tartanak az elmúlt időszakból. Sőt, jobb lesz nekik azzal, ha az a gazdaságpolitika, társadalompolitika, közszolgáltatási fejlesztések megvalósulnak, amelyekről ő beszél.
Bíró-Nagy András hangsúlyozza, hogy a különbség a két vezető hitelessége vagy kormányzati kompetenciája szempontjából nem jelentős, egyik sem söpri le a másikat, pár pontos előnyük/hátrányuk van csupán az egyes témákban. „Ez még egy kiélezett küzdelem. Azonban az Orbán-mítosz repedezését mutatja, hogy egy olyan politikusban már legalább annyira bíznak az emberek a legtöbb kérdésben, aki egy csomó közpolitikai kérdésben még szinte semmit nem mondott. Ez maga a remény.”
Szabó Andrea a Fidesznek a válság alatt sikeresen felépített két politikai terméke kapcsán azért megjegyzi, hogy ezek az innovációk még a 2022-es választás előtt születtek, azóta nem mutatott ilyen kreativitást a párt. A rezsicsökkentés csökkentését pedig nem nevezné sikeres történetnek.
Szerinte a Fidesz kommunikáció önismétlővé válik az ukrán gyűjtőnarratívával. „Ezt már láttuk a Sorosnál, láttuk a migránsoknál, részben láttuk 2022-ben is a békenarratívával. Most csak ezeket összegyúrták és egy jól látható ellenségképpé rakták össze. De az, hogy ellenségképet gyártanak, és hogy az ellenségképből próbálnak valamilyen módon építkezni, 2010 óta a Fidesz kommunikációjának nagyon fontos eleme.”
A kutató ugyanakkor kiemeli, hogy a Fidesz már nem egy ellenfél nélküli közegben igyekszik eladni a valóságértelmezését. „Már nem ’22 van, hanem ’25-’26, van egy reális ellenfél, aki ugyanúgy békepárti álláspontot képvisel, és ugyanúgy azt szeretné, hogy az emberek jövedelmei növekedjenek. Viszont nagyon hatékonyan rámutat azokra a negatívumokra, amelyek az Orbán-rezsimhez köthetők. Tehát most egy más politikai szituációban, mert nem egyeduralkodó a Fidesz, nem lehet a békepárti narratívát kizárólag a Fideszhez kötni. Sőt, Magyar megpróbálja átvenni ezt, és betolni a Fideszt a harcos narratívába. Szerintem ebben több hibát is elkövetett a Fidesz, például létrehozta a Harcosok Klubját, egy háborúval kapcsolatos narratívát kezdett el. Ezt hibás politikai terméknek tartom, ahogy Simion támogatását is.”
A Fidesznek ugyan egyelőre nem látszik esélye arra, hogy a gazdasági stagnálásból kivezesse a népet, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz jövedelemkiáramlás, nem fog szeptemberben óriási pénzeket beígérni, és hitelek segítségével, ha nem is reálbérnövekedést, de egyszeri bérkiáramlásokat megvalósítani, mondja a kutató. A piaci szférában dolgozókat pedig az anyák adókedvezménye segíti majd.
Szabó Andrea szerint a Fidesz stabilizálja a saját megszavazótáborát, és „egy esélye lehet Magyar Péternek, hogy bizonyos magszavazói csoportokat arra késztessen, hogy otthon maradjanak”.
Akármi legyen is a gazdasági ára, az elemzők biztosak abban, hogy a kormány az év második felében és a jövő év első hónapjaiban még be fog dobni osztogató és hangulatjavító intézkedéseket.
De még azt is ki kell találnia, hogy mi lehet az a hatalmas tét, amivel jövő tavasszal mobilizálni tudja a tőle eltávolodottakat, hogy azok elmenjenek szavazni. Mert az ukrán EU csatlakozás mumusa addig nem fog kitartani. A VOKS 2025-tel ugyan egy friss adathalmazhoz jutnak a biztos szavazóikról, akiket eddig mindig el tudták vinni az urnákhoz, de egyelőre a Tisza-szavazók elszántabban mennének el választani.
