A közelmúltban több „közérdekű bejelentő” állt a nyilvánosság elé, hogy a tapasztalt kormányzati, önkormányzati vagy hatósági visszaéléseket feltárják, vállalva a sokszor kellemetlen következményeket is. Sorozatunkban beszélnek arról, hogy miért vállalták, hogy kiállnak a nyilvánosság elé.
„Belső indíttatásból csináltam, nem anyagi érdekből, politikai motivációból, vagy sértettségből” – jelentette ki a Szabad Európának adott interjúban Horváth András, a NAV korábbi munkatársa, aki több mint tíz évvel ezelőtt állt a nyilvánosság elé és tárta fel az adóhivatal működésében általa talált visszásságokat. Interjú sorozatunkban közérdekű bejelentőket mutatunk be: ők azok, akik olyan ügyekre hívják fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése az egész társadalom érdekét szolgálja.
A beszélgetést itt nézheti meg:
Ha csak hallgatná, arra itt van lehetősége:
„A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja" – olvasható az Alapvető Jogok Biztosa weboldalán. A közérdekű bejelentőkre (angolul whistleblowerek, a "sípot megfújók") külön törvény is vonatkozik. (A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény).
Közérdekű bejelentést bárki tehet – akár anonim módon is –, az ombudsman budapesti vagy területi irodáiban személyesen, vagy online, a weboldalon kijelölt felületen keresztül.
Az elmúlt években több közérdekű bejelentő, sokszor névtelenséget kérve, a sajtón keresztül tárta fel egy-egy helyi ügyben vagy intézménynél tapasztalt visszaéléseket, amik a helyi közösség vagy az adott szervezet, illetve minden állampolgár érdekeit sértik. Több olyan bejelentő is volt, akik a nevüket és az arcukat is adva az ügyükhöz (mások mellett például a rákóczifalvai polgármester, egy faddi önkormányzati képviselő, a korábbi zuglói főépítész, a Corvinus Egyetem volt tanára, stb. ). Ők úgy álltak a nyilvánosság elé és szólaltak fel az általuk kifogásolt visszásságok miatt, hogy ezzel vállalták akár az állásuk elvesztését, a kiközösítést és a kormányzati szereplők és média támadásait.
Az országosan ismertté lett bejelentők közül az egyik első volt Horváth András, a NAV volt munkatársa, aki, mint a Szabad Európának adott interjúban elmondta, a lépésre készülve két éven át „éjt nappallá téve dolgozott munkaidőben és otthon is”, hogy feltárja az általa talált visszaéléseket. Szerinte ugyanis NAV „asszisztált egyes nagyvállalatok adóelkerüléséhez”.
Mint mondta, az volt a célja, „hogy a rendszer működését pontosan le tudja írni és tényekkel alá tudja támasztani, mert akkor nem tudják támadni.”
Eleinte a felettesei is támogatták kezdeményezését, beindultak nagyobb ellenőrzések „védett cégeknél” is, de szerinte aztán rájöhettek, hogy a „kutakodása” az ő pozíciójukat is veszélyeztetheti, és „egész magas szinten döntöttek arról, hogy leállítják ezt a folyamatot”. Így egy idő után magára maradt, ekkortól, nem nagyon beszéltek vele a munkatársai, egy-két kollégájáról tudta csak, hogy elvek szintjén támogatják, amit csinált, de ők nem álltak a nyilvánosság elé.
A bejelentése után egy reggel házkutatás volt náluk, a rendőrség is a hírhedtté lett zöld dossziét kereste nála, és később gyanúsítottként folyt ellene eljárás. (Ezt a nyomozást három évvel később szüntették meg.)
Horváth András hangsúlyozta, hogy a közérdekű bejelentést „csak tisztán érdemes csinálni”, ő is így tette, nem sértettségből, nem politikai, anyagi vagy más hasznot remélve.
Arra kérdésre, hogy szerinte volt-e eredménye az ő kiállásának, így válaszolt:
„Hiába lehet azt látni, hogy a rendszer egésze nem változik, a hibáit feltáró kiállások, ha jól meg vannak alapozva, akkor elérik, hogy a dolgok nem mehetnek úgy tovább, mint korábban.”
