A nemzetközi biztonsági és pénzügyi rendszer, amelyet Washington épített ki a 2. világháború után, átvészelte a hidegháborút, a gazdasági válságokat, sőt a világjárványt is. Ám Trump korábbi tanácsadója – ma egyik legismertebb kritikusa – szerint nem biztos, hogy túléli Trump újabb 4 évét.
„Ez a vége az általunk ismert nemzetközi rendszernek” – mondja Fiona Hill, Trump korábbi Oroszország-tanácsadója, jelenleg a Brookings Institution szakértője a Szabad Európának adott interjújában. „Őszintén szólva, ez a rend már elég régóta máladozik.”
„Trump elnök már nem akarja sem pénzelni, sem támogatni ezt [a nemzetközi rendet], még a politikai vezetést illetően sem, és ez vonatkozik azokra a hazai intézményekre is, amelyeknek közük van az Egyesült Államok befolyásának és hatalmának külső terjesztéséhez” – mondja.
Az úgynevezett szabályalapú nemzetközi rend – ezt a kifejezést használják Washingtonban a háború utáni globális keretrendszerre – olyan elveken nyugszik, mint a területi integritás, a kollektív biztonság, az emberi jogok és a szabad kereskedelem. Ezeknek az értékeknek a fenntartására és érvényesítésére olyan intézményeket hoztak létre, mint az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Büntetőbíróság, amelynek nem tagja az Egyesült Államok.
De mióta visszatért a Fehér Házba, Trump azt vallja, hogy a rendszer már nem felel meg az Egyesült Államok és az amerikai munkások érdekeinek. Mindenekelőtt a gyártás és az ebből eredő munkahelyek átengedésére hivatkozik Kína és más feltörekvő piaci országok javára, ami országszerte városok elnéptelenedéséhez és hatalmas kereskedelmi hiányhoz vezetett.
Minden hibája ellenére, érvelnek egyes szakértők, a jelenlegi, USA által vezetett nemzetközi rendszer a globális béke és jólét példátlan időszakát nyitotta meg. Hogy ez valamilyen formában fennmarad-e, az Európán és Ázsián múlik, mondja Hill.
„Ez az igazság pillanata” szerinte az említett régiók országai számára, beleértve Kínát is. „Mit tartanak értéknek valójában? Nagyra értékelik-e ezeket az intézményeket? Ha igen, szükségből nekik kell támogatniuk őket.”
Hill az orosz ügyek vezető tudósa és életrajzot is írt Vlagyimir Putyin orosz elnökről. Közvetlen közelről figyelte, hogyan lép fel a Kreml vezetője a nemzetközi kapcsolatokban, és elkísérte Trumpot a Putyinnal tartott 2018-as helsinki csúcsra, amelynek sajtótájékoztatójáról később azt mondta, hogy „sértő és megalázó” volt az Egyesült Államok számára.
Hill tanúskodott a Kongresszus előtt is Trump első, 2019-es közjogi felelősségre vonási meghallgatásán. Mióta távozott a kormányból, hangos és kiemelkedő kritikusa Trumpnak, és a Trump-kormányzat márciusban visszavonta Hill biztonsági besorolását, vagyis hozzáférését minősített információkhoz.
A Szabad Európának Hill azt mondta, hogy az Egyesült Államok a jelek szerint Putyin Oroszországát és Orbán Viktor Magyarországát követi, amikor Trump megpróbálja partvonalra tenni az olyan intézményeket, mint a Kongresszus és a bíróságok, amelyek fékek és ellensúlyok rendszerével tartották kordában a végrehajtó hatalmat. Ezt a vádat Trump más prominens kritikusai is felhozták már.
„Soha nem gondoltam, hogy az Egyesült Államok olyan módon közelít Oroszországhoz, ahogyan most teszi. Meglehetősen nagy a konvergencia, de nem abban az irányban, amelyre az emberek 1989 után számíthattak”- mondta, azokra a demokratikus forradalmakra utalva, amelyek megbuktatták a tekintélyelvű vezetőket a kommunista Kelet-Európában.
Míg a Trumpot kétszer is hatalomra segítő sérelmek, amelyeket az Egyesült Államokban létező egyenlőtlenség táplált, Hill szerint valósak és jogosak, a legtöbb amerikai szerinte nem szavazott egy túlzott személyes hatalommal bíró elnökségre és az intézmények eróziójára.
Erődország és az ukrajnai béke
Miközben Trump az „Aranykupola” nevű, többrétegű, űralapú rakéta- és légvédelmi kezdeményezést erőlteti, és lépéseket tesz az amerikai ipari termelés újraélesztésére, Hill szélesebb körű stratégiai váltást lát: visszavonulást a globális szerepvállalástól az „Amerika erőd” mögé.
Ennek a víziónak a központjában az ukrajnai háború megoldása áll, az atomfegyverrel rendelkező és az Egyesült Államok vezette világrend megváltoztatására törekvő Oroszországgal kötött szélesebb egyezmény részeként. Mióta visszatért hivatalába, Trump a - már negyedik évében járó -konfliktus lezárását kiemelt prioritássá tette, és márciusban azonnali 30 napos tűzszünetre szólított fel.
Kijev elfogadta az Egyesült Államok által közvetített javaslatot. Putyin azonban halogatásba kezdett, és katonái megőrizték előnyüket a csatatéren.
Hill szerint ez a késlekedés nehéz helyzetbe hozza Trumpot.
„Keresni fog valakit, akit hibáztathat. Nem fogja Putyint hibáztatni” – mondja.
Trump, teszi hozzá, csak Putyint és Hszi Csin-ping kínai elnököt fogadja el partnernek, és kevéssé tolerálja azt, amit a vele egyenrangúnak tekintett vezetők tiszteletlenségének vagy érdektelenségének tekint.
„Elképzelhető, hogy ahogy egyre dühösebb lesz Putyinra, egyre jobban fogja szidalmazni Ukrajnát, mert nem akar gyengének látszani” – mondja.
Ez a feszültség teljes mértékben megmutatkozott a februári fehér házi találkozón, ahol Trump azzal vádolta meg Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy nem mutat valódi érdeklődést a béke iránt.
Hill szerint a háború aligha ér véget addig, amíg Putyin nem hiszi azt, hogy nem érhet el újabb eredményeket a harctéren. Ehhez tartós nyugati – katonai, pénzügyi és politikai – támogatásra lesz szükség Ukrajna számára, függetlenül az Egyesült Államok részvételétől - érvel Hill.
Hosszú távon, mondja, Ukrajnát integrálni kell a háború után megjelenő európai biztonsági architektúrába. Az azonban, hogy az Egyesült Államok milyen szerepet fog majd játszani ebben, továbbra is bizonytalan, Trump ugyanis folytatja a stratégiai költségcsökkentések politikáját.
Mindeközben, figyelmeztet Hill, Trump fokozódó támadásai a globális intézmények, illetve a hazai fékek és ellensúlyok ellen szövetségeket tesznek tönkre, és aláássák Washington imázsát a világban.
„Az Egyesült Államok világszerte elvesztette a hitelességét. Ez jórészt visszaszerezhetetlen. Nagyon sok időbe fog telni, amíg az USA újra felépíti azt, amit elveszített.”
A tanulság Hill szerint kemény: „Amit egy évszázadon át építesz, azt 100 nap alatt lebonthatják.”
