Volt olyan év, amikor a bírók 30 százalékát más bíróságra vezényelték át hónapokra, sokszor évekre ítélkezni. Egyikük most elsőfokon megnyerte perét, melyet amiatt indított, mert nem kapta (kapják) meg a bérkülönbözetet a magasabb ítélkezési szinten végzett munkáért. De miért orvosolják kirendeléssel a bírósági vezetők a létszámgondokat, és hogyan veszélyeztetheti ez az általános gyakorlat a bírói függetlenséget?
Évente több száz bírót rendelnek ki ítélkezni más bíróságokra. Egyikük, egy járásbíróságon dolgozó bíró, aki majdnem hét évet töltött törvényszéki kirendelésben, tavaly beperelte a törvényszéket, amely a kirendeléseit elrendelte (igazgatásilag a járásbíróságok a területileg illetékes törvényszékekhez tartoznak), hogy az elévülés miatt már elveszett kirendelési éveket leszámítva, fizessék ki neki a törvényszéki és a járásbírósági beosztás közötti különbözetet. Ügyét tavaly megírta a 24.hu, szeptember 25-én pedig elsőfokú ítélet született a perében.
A Debreceni Törvényszék megítélte a követelt bérkülönbözet összegét, tehát az elsőfokú eljárás a felperes teljes pernyertessége mellett zárult. Ő nem kívánta lapunknak kommentálni az ítéletet.
Átmeneti intézkedés évekig
Az ügyészek esetében a jogalkotó már 1998-ban orvosolta a most perre vitt problémát, a magasabb szintre történő kirendelés kompenzálását. Az EU Bírósága is kifejtette C-146/23. számú ítéletében, hogy „a bíráknak olyan szintű javadalmazásban kell részesülni, mely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével.”
Az Országos Bírósági Hivatal (OBH), ami jogszabálymódosításra tehet javaslatot, korábban arra hivatkozott, hogy a magasabb beosztás után járó plusz pénz kifizetéséről nincs jogszabályi rendelkezés, de végül Senyei György OBH-elnök januárban jogszabályalkotást kezdeményezett erről az igazságügyi minisztériumnál. Kérésének – eddig legalábbis - nem tett eleget a kormány vagy a jogalkotó.
Tóth Bertalan MSZP-s frakcióvezető összegyűjtötte a szükséges számú ellenzéki képviselőt ahhoz, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, hogy az mondja ki a jogalkotási mulasztás révén létező alaptörvénysértő helyzetet. Az AB tavaly óta még nem foglalkozott az üggyel.
Az elmúlt félévben kevesebb a kirendelés. A kirendeltek közül összesen 84 bíró nem kapja meg legalább egy éve a beosztásának megfelelő illetményt, vagyis amikor magasabb szintre rendelték – írta 2025 tavaszán az OBH elnöke Tóth Bertalan MSZP-s frakcióvezetőnek. De a kirendelés az elmúlt 30 évben több ezer embert érintett, még ha nagy részük azonos ítélkezési szintek között migrált is.
Az OBT is beleszólhat
A kirendelés a bírósági vezetők eszköze a bíróságok közötti egyenlőtlen ügyterhelés és a létszámhiány kiegyenlítésére, de tömeges alkalmazása nem csak a bérpótlék elmaradása miatt ellentmondásos.
Ahogy keretes írásunkban látható, volt olyan év, amikor a bírók 30 százalékát is érintette. A bírók kirendelésére a törvényszékek és a területén működő járásbíróságok között, valamint a járásbíróságok között a törvényszék elnöke, más esetben az Országos Bírósági Hivatal elnöke jogosult. A törvényszéki elnökök jóval több bírót rendelnek ki, mint az OBH-elnök, derült ki a 24.hu idézett cikkében szereplő OBH-válaszból. 2023-ban 13, ’22-ben 44, 2021-ben pedig 53 bírót rendelt ki Senyei György OBH-elnök.
Érdekes, hogy 2023-ban a Kúriára már egyáltalán nem történt kirendelés, pedig korábban jelentős számban rendeltek ki oda is bírókat. Hallottunk olyan véleményt, hogy ennek az volt az oka, hogy Varga Zs. András Kúria-elnök – ellentétben elődjével, Darák Péterrel – szabad kezet kapott a hiányzó státuszok feltöltésére, és azután már nem volt szükség arra, hogy kirendelésekkel biztosítsák a megfelelő létszámot.
Ha az OBH elnöke rendel ki bírót, akkor szükség van az az OBH-t ellenőrző testület, az Országos Bíró Tanács (OBT) hozzájárulására is. Az OBT üléseinek jegyzőkönyveiből kiderül, hogy volt olyan eset, amikor egyszerre 26 bírót rendeltek a Fővárosi Ítélőtáblára.
A kirendelés csak egy évre szólhat, de meghosszabbítható, ha az érintett is hozzájárul. Az AB 13/2013 (VI.17.) határozata is kimondta, hogy a kirendelés csak 1 éves legyen, és egy átmenetileg fennálló, nehezített helyzet megoldására szolgáljon.
Az OBT jegyzőkönyvekből kiderül, hogy többször 4-5 éves kirendelések miatt kerül sor álláshelyek átalakítására, kiírására.
Az OBT szinte minden ülésén foglalkozik egyedi kirendelési ügyek engedélyezésével. Ilyenkor megnézik, hogy ahonnan és ahová rendelik a bírót, ott mekkora az ügyteher, és kirendelési helyükön nem oldható-e meg más bírákkal a létszámhiány. Egységes javaslatot nem alakított ki erre a testület. Az előző OBT ezt megtette, amire a jegyzőkönyvek tanúsága szerint hivatkoznak is az OBT-tagok. Az előző OBT 2022-ben különbizottságot hozott létre a kirendelések vizsgálatára, és kifogásolták az OBH elnökénél, hogy miért nincs leszabályozva ez az igazgatási eszköz, miért nincs vizsgálva az, hogy több hónapos kirendeléseknél miért nem írják ki pályázatra a helyet. Előkerült az is, hogy anyagilag miért nincs a bírói kirendelés úgy honorálva, mint az ügyészeknél.
Megkeresésünkre az OBH elküldte a fenti statisztikában is látható 2025-ös számot: eszerint idén eddig ítélőtáblákon, törvényszékeken és járásbíróságokon 319 bírói kirendelés történt. Eközben jelenleg 224 üres bírói álláshely van.
A 24.hu tavalyi cikkéhez adott közleményük szerint „a bírósági szervezetrendszer kiegyensúlyozott működésének egyik alappillére a kirendelés jogintézménye.” Hangsúlyozzák, hogy csak az érintett bíró hozzájárulásával történhet kirendelés, aki ezt bármikor, egyoldalú nyilatkozattal visszavonhatja. Kérdés, hogy megteszi-e, ha abban bízik, hogy előbb-utóbb pályázaton elnyerheti majd az adott helyet.
Magyar Bírói Egyesület (MABIE) Országos Választmányának 2022/XIX. (11.18) számú határozata a kirendelések kapcsán:
A kirendelés alkalmazása során elengedhetetlen
- a bíró méltányos érdekeinek figyelembevétele;
- a transzparencia, ezen belül különösen a megismerhető, indokolt előterjesztés;
- a szakmai fejlődés elősegítése érdekében mindenki számára egyenlő hozzáférés;
- időhatár közé szorítása;
- tartós kirendelés esetén a kirendelt bíró számára plusz juttatás biztosítása;
- felügyelete és ellenőrzése;
- annak biztosítása, hogy ne sérüljenek annak a bíróságnak az érdekei sem,
amelyről a bírót kirendelik.
A tartós munkaszervezési problémát álláshely kiírásával kell orvosolni, nem hosszútávú kirendeléssel. Nem alkalmazhatók a törvényben szabályozotton kívül más okok, (pl. összeférhetetlenség) kezelésére. A törvény szerinti két okon kívül indokolt lenne további kirendelési okok jogszabályban rögzítése.
Az OBH közleményében azt is jelezte, hogy akirendelések több mint fele azonos ítélkezési szinten működő járásbíróságok között valósul meg. (Ekkor nincs szükség bérkompenzációra.)
Bár azt is írták a 24.hu-nak, hogy „a kirendeléshez kapcsolódóan többlet-juttatást jogszabály nem tesz lehetővé”, ahogy írtuk, Senyei György OBH-elnök végül jogszabálymódosításra tett javaslatot. A plusz juttatás három feltétel esetén járna: 1 éven túli folyamatos kirendelés, a bíró hozzájárulása alapján történt kirendelés esetén, és egyenletes ügyteher elosztási célú kirendelés esetén.
Az OBH elnöke 2024. december 18-i parlamenti felszólalásában képviselői kérdésre leszögezte, hogy a kirendelések megnyúlását az is indokolja, hogy „amennyiben például büntetőeljárásban adott esetben megszűnik a kirendelés, akkor az eljárás újrakezdődik. Tehát valóban az az indokolt, hogy jellemzően főszabályként a kirendelésre csak és kizárólag ügyteherkiegyenlítés, illetőleg tapasztalatszerzés céljából kerüljön sor, ahogyan azt a normaszöveg írja, esetenként ügyfélérdek nyilvánvalóan a kirendelés meghosszabbítását indokolttá teszi.”
„Alulról azért látszanak a püspökségek”
Egy lapunk által megkeresett bíró egyetért a Helsinki Bizottság 2022-es kritikájával: a tartós kirendelésekkel kikerülhető a pályázati rendszer. „Miért nem létesítenek oda bírói státuszt, ahova tartósan ember kell? Akár létszámhiányt kell orvosolni, akár a bíró szakmai fejlődése a cél, akkor sem indokolt 3-6, maximum 9 hónapnál hosszabb kirendelés. Hiszen utóbbi eset é ben pont azt k ellene segíteni, hogy rotálódjanak a bírók: mindenki tudjon egy kicsit betekinteni, illetve ismerjék meg az ő munkáját is”, mondja a kirendelések idejének limitálásáról.
Az egyéves, törvényben is szereplő limit megtartása esetén viszont szerinte nem egyértelmű, hogy a magasabb ítélkezési szintre történt kirendelésért feltétlenül plusz pénznek is kellene járnia. (Hasonló feltételességet fogalmaz meg az OBH-elnök jogszabálymódosítási javaslata is: szakmai fejlődési okból történő kirendelésnél nem járna a pótlékkülönbözet.) Szerinte vitatható, hogy a szakmai fejlődés miatti kirendelés esetén járna a plusz pénz: „Hiszen abban az a plusz az adott bíró számára, hogy a rendszer vállalja az oktatását, fejlesztését, tapasztalatot szerezhet pl. a másodfokú ítélkezésben. Ugyanakkor ilyen szétválasztás esetén az egyik kirendelési okért, az létszámhiány orvoslásáért járna pénz, a másikért nem? Akkor azzal is lehetne játszani, hogy mivel indokolják a kirendelést.”
Egy másik szempontot is említ, az év végi jutalmazást, amivel szinte állandó jövedelmi elemként számolnak a bírósági alkalmazottak. A kirendelések vállalását - többletmunka esetén - néha ezzel honorálják a vezetők.
A tartós kirendeléseket az alacsonyabb szintről gyakran nem nézik jó szemmel a kollégák sem, árnyalja tovább a képet, mert nem pályázat útján kerül magasabb szintre valaki, hanem kiválasztják. A magasabb szintű pozíció ráadásul a szakmai közvélekedés szerint nem feltétlenül számít nehezebb vagy több munkának például a járási büntetőbíráskodásnál. „Van, hogy az az olvasat, hogy a barát, barátnő elkerül egy könnyebb, kíméltebb állásba. Alulról azért látszanak a püspökségek. Igazgatási döntés, hogy kit rendelnek ki, nem pályázattal választják ki a legjobbat. Több helyen 6-8-10 éve kirendeléssel dolgozik bíró, nyilván már mindenki megszokta, miközben plusz utak nyílnak neki, még ha kirendeléssel van is ott mint járásbíró. Beveszik tanácsba, előad, másodfokot tárgyal és felülbírálja a tapasztaltabb - kirendeléssel nem jutalmazott- első fokon tárgyaló kollégát. Nyilván alkalmas szakmailag, de sosem mérettetett meg pályázaton, és a másik járásbíró keccsöl az általa nem tárgyalt perekkel is, ő meg roadshowzik. És ezért még plusz pénzt is adjanak neki?”
Ugyanakkor bizonyos álláshelyek kirendeléssel történő betöltésénél szerinte is szükség lenne az anyagiakkal történő motiválásra. „Büntetőben nagyon nehéz a törvényszék elsőfokú ítélkezése. Nem is nagyon pályáznak oda, mert ki menne többezer oldalas, teherautónyi iratokat böngészni az alig nagyobb pénzért? Ezt a kirendelésnél plusz pénzzel talán lehetne motiválni. De akkor is azt tartanám helyesebb iránynak, hogy az egy év legyen egy év, ha pedig oda ember kell, akkor írja ki az OBH, pályázzanak, és nyerje el a legjobb”, mondja a névtelenséget kérő bíró.
Egy kirendelésben dolgozó bíró viszont azt mondja, hogy a kirendelések hosszútávú alkalmazása a munkavállalói előmenetelt, karrierutat is hátrányosan érintheti, mert a bíró sokszor évekre megreked a bizonytalan státuszban.
Ne merülhessen föl a nyomásgyakorlás gyanúja
Ideiglenes létszámgazdálkodási gondok minden munkahelyen keletkeznek. Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke a bírósági létszámgazdálkodás egyedi szempontjaként hangsúlyozza, hogy a bíró elmozdíthatatlansága és a törvényes bíróhoz való jog lényeges jogállami/alapjogi garanciák. Szerinte úgy kell kialakítani a bírósági rendszert (ideértve a bírák kinevezésének, előmenetelének, áthelyezésének, vagy az ügyek elosztásának szabályait is), hogy „ne merülhessenek fel észszerű kételyek sem a peres felekben, sem a közvéleményben a bíró függetlenségével, pártatlanságával és azzal kapcsolatban, hogy a bírói döntésben semmiféle külső politikai, vagy akár belső szervezeti nyomás nem játszott szerepet. Minden olyan helyzet, szabályozatlanság, amely lehetővé teszi, hogy a bírót nyomás alá helyezzék, ezzel a követelménnyel megy szembe.”
Az EU által kikényszerített 2023-as törvénymódosítások kezeltek bizonyos problémákat, így kötelezővé tették a kirendeléssel kapcsolatos OBH elnöki döntések indoklását, és egyetértési jogot adtak az OBT-nek. „Mindkét változás lényeges garancia a kirendelési döntések esetleges önkényességével és ekként nyomásgyakorlási potenciáljával szemben”, mondja a szakértő.
Ugyanakkor a szabályozásnak számos olyan hiányossága maradt, ami már a szervezet 2022-es tanulmányában is szerepelt. „Továbbra is ki lehet rendelni bírókat a hozzájárulásuk nélkül (de erre a gyakorlatban nem igen kerül sor szerencsére). Továbbra sincsenek meghatározva a jogszabályokban objektív szempontok a kirendelésekre vonatkozóan: mikor teszi szükségessé az ügyteher a kirendelést, miért pont azt a bírót rendelik ki, akit?”
Ez különösen problémás lehet olyankor, amikor a kirendelés oka nem az ügyteher (ami nagyjából felmérhető az adatok alapján, így az, hogy valóban indokol-e intézkedést), hanem a bíró szakmai fejlődésének elősegítése. „Felteszem, hogy minden bíró szeretne szakmailag fejlődni. A kirendeléssel szerzett tapasztalat előnyt jelenthet egy pályázatnál, ezért az, hogy az ilyen célú kirendelés esetében teljesen a bírósági vezető diszkréciójára van bízva, hogy kit rendel ki az adott esetben többtucat szóba jöhető bíró közül, erősen problematikus. Ezekre a szakmai fejlődést célzó kirendelésekre nem lehet úgy pályázni, mint a bírói álláshelyekre, ezért akár jutalmazási, nyomásgyakorlási jelleggel is használható az intézmény. Nem az az állításom, hogy ez így is van, hanem az, hogy visszaélésre ad lehetőséget a rendszer.”
A Helsinki társelnöke szerint az a helyzet is fennáll továbbra is, hogy a kirendelés bármikor megszüntethető, amihez sem a bíró, sem az OBT hozzájárulása nem kell, elég, ha pl. a bíróság elnöke jelzi, hogy a kirendelés fenntartására nem tart már igényt. Ráadásul mivel ez nem olyan határozat, amelyhez az OBT egyetértése kell, ezért itt nincs is indokolási kötelezettsége az OBH elnöknek, teszi hozzá.
„A mostani szabályozás minden további nélkül lehetővé teszi (megint csak hangsúlyozom: elvileg), hogy ha pl. egy bírósági elnök bármilyen okból nem elégedett azzal, ahogy egy kirendelt bíró által tárgyalt ügy folyik, akkor kezdeményezze a kirendelés megszüntetését akár pár napos határidővel, és akkor a bírónak át kell adnia az ügyeit. Ezzel egy kirendelt bíró mindenféle kontroll nélkül levehető egy ügyről”, mondja. Ez pedig sérti a bírák elmozdíthatatlanságának elvét.
A kirendelés tehát lehet egyfajta jutalmazás (szakmai előmenetel támogatása), a kirendelés megszüntetésével pedig szankcionálható a bíró, illetve biztosítható, hogy egy konkrét ügyet ne az a bíró vigye végig, aki elkezdte. Ez sérti a bírói függetlenséget (elmozdíthatatlanság) és az ügyfél törvényes bíróhoz való jogát is, foglalja össze a szakértő.
Létszám és munkaterhelés
Az OBT szinte minden ülésén van néhány napirendi pont, amely úgy kezdődik, hogy az OBH elnöke valamelyik bíróság bírói álláshelyének átcsoportosítását kezdeményezi egy másik bíróságra, és ehhez kell hozzájárulnia az OBT-nek. Sokszor egy álláshely központi kezelésbe vételéről kell dönteni.
Az OBT Létszámgazdálkodási Kabinetje meghatározta azt, hogy az egyes ítélkezési szinteken és ügyszakokban (polgári, büntető, közigazgatási) mi a bírói munka szempontjából ideális havi beérkező ügyszám. Például a járásbíróságok polgári ügyszakában ez havi 10-20 beérkező esetet jelent, büntetőben a hosszabb, nagyobb súlyú ügyek miatt 5-10 esetet. A közigazgatási ügyszak és a törvényszéki szint leterheltsége nagyobb, míg pl. munkaügyi per sokkal kevesebb van a Munka Törvényköve előző évtized eleji szigorítása miatt. Az un. működő tanácsokban egyébként sok álláshely kirendeléssel van betöltve, nem pályázati döntéssel kiírt álláshelyként.
Az előző OBT 104/2023. (XI.13.) határozata azt kérte az OBH-tól, hogy az átlagos bírói munkateher vetítési alapjának a tárgyaló bírók/tanácsok számát vegye, amikor törvényi kötelezettségeként évente egyszer áttekinti a munkateher és az országos ügyforgalmi adatok alakulását, valamint bírósági szintenként és ügyszakonként meghatározza a peres és nemperes eljárások átlagos országos munkaterhét.
Az OBT szerint „a bírósági igazgatásban alkalmazott többi létszámfogalom [engedélyezett bírói létszám, tényleges bírói létszám, működő (dolgozó) bírói létszám] ennél tágabb kategória, melyben azok is benne vannak, akik bár bírók, de a nevezőbe írt munkateherben nem feltétlenül osztoznak (igazgatási tevékenységet végeznek, betegek, oktatáson vesznek részt stb.) vagy teljesen hiányoznak a rendszerből (betöltetlen álláshelyek).” A tárgyaló tanács fogalma viszont tartalmazza az összes távollétet.
A régi OBT javasolta azt is, hogy az un. nemperes ügyek intézését is számítsák be a bírók terhelésébe, azokét legalábbis, melyeket nem bírósági titkárok, hanem bírók látnak el, akár amiatt, mert titkárokból nagy hiány van a bíróságokon. (A tavaly év végén a parlament által elfogadott szabályozás miatt a titkárok bíróvá történő előrelépésének lehetősége is nehezült, ami a béremelés dacára növelheti körükben a munkaerőhiányt.)
Több bíró említette, hogy az OBH, a központi igazgatás az adott létszámkerettel dolgozik, és néha oda sem ír ki mindig helyet, ahova kellene, mert van a rendszerben tartalék.
Senyei György, de más bírók is mondják, hogy összességében nincs bíróhiány, az Európai Unióban lakosságarányosan a 8. legmagasabb a bírák száma. Az OBH elnöke többször hangsúlyozta, hogy az elmúlt fél évtizedben a két éven túli peres ügyek száma mintegy 60 százalékkal csökkent.
„Az OBH mindig kimaxol, a nagyon muszájnál ad helyet. A törvényszéki elnökök pedig belekényszerülnek ebbe. Az optimális és egyenlő munkateher beállításának lassú lesz a kifutása, mert egy büntetőhely akkor fog felszabadulni, ha a betöltője nyugdíjba ment. Azt a helyet majd kiírják közig bírónak, és akkor 10 év múlva könnyebb lesz a közigazgatásban. Hát köszönjük szépen”, mondja megkérdezettünk.
Vannak persze példák nagyon kis ügyteherrel működő kisvárosi bíróságokra, mert a jogalkotó, végeredményben a politika valamiért fontosnak tartja ott a fenntartásukat (például mert a településen és környékén masszívan az ő szavazói élnek, vagy egy prominens politikus lobbiereje miatt fontos, hogy maradjon ott bíróság emelendő a város rangját). Ezek megnehezítik az OBH létszámgazdálkodását, mert a központi régió túlterheltségére részben ezek miatt sem tud új álláshelyeket kérni a költségvetésben. De nem a kis bíróságok léte a fő oka az álláshelyekkel való sakkozásnak.
A törvényszéki elnökök sokszor arra kényszerülnek, hogy megtartsák a tartósabb kirendeléseket, ahelyett, hogy pályázatra kiírnák a kirendeléssel betöltött álláshelyeket. „Nyilván a törvényszéki elnök többet mond, az OBH elnök kevesebbet, de ebből a végeredmény általában az, hogy kevesebb bírót ad, mint amennyit kellene . A rendszer lassan is reagál, mire pótolnak egy például máshova kinevezett kollegát, jelentkezik egy új hiány, szülési szabadság, kirendelés stb. Mindig várjuk, hogy elérjük az optimálisat, de ez évek óta délibáb. Mindig csak a ténylegesen ítélkező bíróval kellene számolni”, mondja bíró megkérdezettünk.
A működő tanács fogalma már közelít a valósághoz, mert pl. látszanak a levonások: az elnök – egyéb leterheltsége, felelőssége miatt - 0,1-es értéken számít, a kollégium-, vagy a csoportvezetőt is kisebb értékkel kell figyelembe venni. A tárgyaló tanácsnál viszont látszik az is, ha valaki táppénzen, akár tartós táppénzen, szülési szabadságom van. A működő és a tárgyaló tanács között járásbiztonsági szinten már tud lenni egy-másfél embernyi különbség, mondja, ami pont indokolhatja, hogy egy helyet ne szüntessenek meg, hanem pályázatra kiírhatóvá tegyék.
Ha az OBT nem akar megszüntetni egy helyet, de nem is akarja ott tartani az adott munkahelyen, akkor központi kezelésbe vonja. „Szebben hangzik, mint az, hogy azon a bíróságon nem írja ki pályázatra. A központi kezelésbe vonással arra a státuszra megérkezik a költségvetés, és azt az ország másik részén, más bíróságán akár ki is tudja írni az OBH, vagy jutalomosztásra fordítható. Gyarapszik az országos csomag.” Persze az lenne jó, ha egy fix fizetéssel a munkával arányos és megfelelő lenne a jövedelem, és „ezt a jutalom dolgot hagynánk a fenébe”, teszi hozzá.
A jutalomosztás a bírói alkalmazottak munkaviszonya alapján szabályozott, nem a munkahelyi vezető diszkrecionális joga. Az elosztás kereteit a MABIE véleményezi, az OBT-nek pedig egyetértési joga van. Nem csak a központi kezelésbe vett helyekkel tud megtakarítani az OBH, hanem a még ki nem írt, de arra szánt helyekkel is, gyanakszik egy bíró. „Arra is gyakran panaszkodnak a kollégák, hogy amikor kérnek helyet, és nyilvánvaló, hogy szükség van rá, akkor is lassan adják meg, így hónapokig vissza lehet tartani mondjuk egy ítélőtáblai bíró pénzét.”
A törekvés a létszámgazdálkodás optimalizálására helyes, mondja egyik megkérdezettünk, „de az mindig a plafonon lett meghúzva, kicsit a számokkal is fölé lehetett menni, kicsit azzal is, hogy milyen munkát sorolnak bele. A peres munkát beleveszik, de a nem peresekből csak azokat, amelyeket kizárólag bíró végezhet, ezt is csak az utóbbi időben. Viszont sok bíróságon olyan nemperes ügyeket is végeznek a bírók, amit csinálhatna titkár, csak nincs rá kapacitás. Tehát mindig egy picit van kevesebb rögzítve abból, amit ténylegesen végeznek, és ezzel pont megvan az az egy-két emberhiány, ami miatt mégsem azt érzi a bíró, ami a hirdetett cél, hogy tud oktatásra menni, tud rekreálódni, jut a családi életre. Mindig ez a majdnem, mert kicsit kevesebb munkát regisztrálnak, meg kicsit több embert, mint ami a valóságban van.”
Kádár András Kristóf, a Helsinki társelnöke a kedvező átlag dacára még mindig jelentős különbségeket lát egyes bíróságok terhelése között. Ez egyrészt azt mutatja, hogy bizonyos bíróságokon valóban súlyos a helyzet, másrészt azt, hogy a rendszer nincs megfelelően összerakva és kiegyensúlyozva. Pl. a folyamatban lévő peres ügyek egy tárgyaló bíróra jutó havi átlagos száma büntető ügyszakban 102 volt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, míg a Gyulai Járásbíróságon 24.
„Ez négyszeres különbség a munkateherben, ami rendszerszintű problémát mutat (különösen mivel hasonlóak az arányok 2022-re és 2023-ra nézve is). Ha idevesszük az igazságszolgáltatási dolgozók alulfizetettségét és emiatti elvándorlását (ami miatt az érintett bíróságokon a bírák adminisztratív terhei is értelemszerűen nőnek), akkor szerintem le lehet vonni azt a következtetést, hogy egyes helyeken nagyon komoly a baj.”
Ráadásul ezek jellemzően azok a bíróságok, ahol sok ügy van sok érintett ügyféllel (pl. a fővárosban), így „valószínű, hogy még ha jók is az átlagos számok, nem mondhatjuk azt, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszer egyenletesen jól teljesít minden jogkereső polgár irányába. Ha valaki rámegy az Emberi Jogok Európai Bíróságának honlapjára, és megnézi a magyar ügyeket, még mindig nagyon sok olyan esetet talál, amikor a bíróság megállapította a magyar állam felelősségét az eljárás elhúzódása miatt, pedig már hazai jogorvoslat is van ezzel kapcsolatban”, mondta lapunknak a Helsinki Bizottság társelnöke.
