Versenyt futnak az idővel a természetvédők, hogy megmentsék az orinocói krokodilokat

Az évtizedek óta tartó orrvadászat mára a kihalás szérére sodorta a fajt. Most az utolsó példányok életéért folyik a küzdelem. Ez a krokodil a Venezuelát és Kolumbiát átszelő Orinocó folyó mentén él

Míg korábban a bőrükért vadásztak rájuk, manapság a tojásaikért

A kifejlett krokodilok hossza akár az 5 métert is elérheti, és évtizedekig is élhetnek - a képen egy 70 éves, Picopando nevű példány több társával a Masaguaral Ranchon él. Itt állatvédők gondoskodnak róluk: a kis krokodilokat felnevelik, csirke- és marhahúsból, valamint vitaminokból álló menüvel táplálják egy éves korukig. Évente mintegy 200 fiatal krokodilt engednek vissza a vadonba. Mégsincs sok okuk az örömre: „Csak késleltetni tudjuk az orinocói krokodilok kihalását” - mondja az 59 éves Federico Pantin, a Leslie Pantin Állatkert igazgatója

Ezek a krokodilok egy évesek, súlyuk elérte a 6 kg-ot - őket már visszaengedik a folyó mellé

"Akkora errefelé a szegénység, hogy az emberek mindent megesznek, amit találnak. Nincsenek szabályok, senki nem ellenőrzi, hogy betartják-e a természetvédelmi előírásokat" - folytatja Federico Pantin, a Leslie Pantin Állatkert igazgatója

A krokodilokat megjelölik, mielőtt szabadon engednék őket

Az állatvédő csapat tagjainak többsége már nem fiatal, ezért az is kérdés, hogy ki fogja folytatni munkáját. A képen a 66 éves Alvaro Velasco, a krokdilmentő csoport alapítója és vezetője, egy ifjú krokodillal a folyó partján

Krokodil bújik ki a tojásból. A biológusok ismerik azokat a helyeket, ahol a krokodilok fészket raknak, és igyekeznek még időben begyűjteni a tojásokat vagy a már kikelt kiskorkodilokat, mielőtt orvvadászok találnának rájuk

A krokodilvédők farmjára több helyről is visznek fiatal példányokat vagy tojásokat

Április 24-én kétszáz krokodilfiókát engedtek szabadon a Capanaparo folyóban, Venezuela délnyugati részén