Azután, hogy egy orosz rakétatámadás az ukrajnai Vinnicja központjában megölte Roman Oleksziv édesanyját, a 7 éves fiú pedig súlyos égési sérüléseket szenvedett, Roman hónapokig arról beszélt minden reggel az apjának, hogy mit élt át.
„Reggel 5 óra körül kelt fel, és elkezdte mesélni, mi történt: hogyan csapódott be a rakéta, hogyan jutott ki” – mondta Jaroszlav Oleksiv a fiáról, aki azért utazott édesanyjával Lvivből Vinnicjába a végzetes napon, hogy meglátogassa a nagyszüleit.
Egy orvosi rendelőbe mentek kivizsgálásra 2022. július 14-én, amikor a Fekete-tengerről egy orosz hadihajó három Kalibr cirkálórakétát lőtt ki a frontvonaltól messze fekvő város központjára.
„Bumm – a falnak csapódtam. Felálltam és láttam, hogy minden lángokban áll. Minden fekete volt… Csak a kijáratnál láttam fényt, a romok között ugrálva mentem előre. Nem éreztem a bal karomat és a jobb lábamat” – emlékezett vissza Roman 2023 szeptemberében, 14 hónappal a támadás után, arcán és kezén kötést viselve. „Sétáltam egy kicsit, másztam egy kicsit, leültem egy kicsit, és odaértem a kijárathoz.”
Segít, ha beszélünk róla, és Roman nyugodtan beszél a támadásról, ahogyan az édesanyjáról is – mondta Jaroszlav a Szabad Európának.
"Ha folyamatosan anyáról beszélünk, emlékszünk a jó pillanatokra… Számára az emlékek az édesanyjáról olyanok, az hogy beszélünk róla olyanok mint a meleg napsugarak” – tette hozzá Jaroszlav. „Fontos beszélni róla. Nem lehet csak úgy csendben maradni. Gyakran megyünk anya temetőjébe, gyakorlatilag minden második nap. Eljön, gyertyát gyújt, leülünk egy kicsit, hazamegyünk. Ez az életünk.”
Roman Oleksiv édesanyjával, Halinával. Az asszony abban az orosz rakétatámadásban vesztette életét, amelyben fia megsebesült
Roman édesanyja, a 29 éves Halina egyike volt a Vinnicja elleni támadás 27 halálos áldozatának. A támadás pedig egyike annak számtalan csapásnak, amelynek célpontjai civilek voltak, miközben az orosz vezetés azt állítja, hogy nem támadja a lakosságot a 2022 februárja, tehát immár negyedik éve tartó invázióban.
A halottak között három gyermek is volt. Egyikük Liza Dmitrijeva, egy négyéves Down-szindrómás kislány, akiz az édesanyja épp logopédiai vizsgálatra vitt, amikor a rakéták becsapódtak.
Liza halála felhívta a figyelmet arra, hogy egyre több gyermek hal meg vagy sebesül meg Oroszország ukrajnai háborújában, sokan közülük a gyakori légicsapásokban, amelyek Ukrajna-szerte városokat értek, a nyugati Lvivtől a keleti Harkivig. Utóbbiban a Vinnicja elleni támadás után hat nappal egy 13 éves fiú halt meg.
Your browser doesn’t support HTML5
Father Mourns Over Son's Body After Russian Attack On Kharkiv
Idén április 4-én kilenc gyermek vesztette életét abban a húsz halálos áldozatot követelő orosz légicsapásban, amely egy játszóteret és egy születésnapi buli helyszínéül szolgáló éttermet ért Krivij Rih városában, Ukrajna Dnyipropetrovszki területén.
„Mély sebek”
Az ENSZ Emberi Jogi Hivatalának márciusi jelentése szerint a teljes körű orosz invázió kezdete, vagyis 2022 februárja és 2024 vége között 669 gyermek meghalt, 1833 pedig megsebesült a támadásokban. Mint a jelentés készítői fogalmaznak, „sokan a robbanófegyverek lakott területeken történő széles körű használatának eredményeként”. Azt is közölték, hogy „a tényleges számok valószínűleg sokkal magasabbak”.
A jelentésből kiderül, hogy „2024 decemberéig becslések szerint 737 ezer gyermek vált belső menekültté az ellenségeskedés miatt. További 1,7 millió pedig menekült volt, akik közül sokan elszakadtak a szüleiktől, általában az apjuktól.”
„Az Oroszországi Föderáció által folytatott folyamatos ellenségeskedés és Ukrajna egyes részeinek megszállása miatt nagy mértékben sérültek az emberi jogok, és mindez elképzelhetetlen szenvedést okozott több millió gyermeknek” – mondta Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa. „Jogaikat az élet minden területén aláásták, mély fizikai és pszichoszociális sebeket hagyva” - tette hozzá.
Az ukrán főügyészség is hasonló számokat közölt: május 26-ig legkevesebb 630 gyermek vesztette életét és 1960 megsebesült az orosz fegyveres agresszió következtében. További 2245 gyermeket hivatalosan eltűntként tartanak nyilván.
A háború harmadik évfordulóján, 2025. február 24-én Moszkva mintegy húszezer ukrán gyermeket deportált Oroszországba az ukrán kormány szerint, de az aktivisták szerint a valós szám ennél magasabb lehet. Kijevnek sikerült ezerháromszáz gyermeket visszahozni Ukrajnába.
Jaroszlav és Roman Oleksiv
2023 márciusában a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen, háborús bűncselekményekkel, gyermekek jogellenes deportálásával és Oroszországba szállításával vádolva az orosz elnököt. A ICC elfogatóparancsot adott ki Putyin gyermekjogi biztosa, Maria Lvova-Belova ellen is.
„Sok mindent megtanított nekem”
Egy felvételen, amely megörökítette a támadás utáni pillanatokat, látni, ahogy Vinnicja utcáján viszik Romant. Három intenzív osztályon töltött nap után Lvivbe, majd a lengyelországi Rzeszówba, végül pedig repülővel a németországi Drezdába szállították a fiút, akinek orvosi kezelése több mint egy éven át tartott.
Harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a fején, az arcán, a karján és a lábán, de megégett a légzőrendszere is, ezért Romant mesterséges kómában tartották. Apja, Jaroszlav azt mondta, senki sem garantálhatta, hogy a fia túléli a sebesüléseket.
Roman Oleksiv két évig viselt kompressziós maszkot a fején és az arcán a súlyos égési sérüléseket okozó támadás után.
A most tízéves Roman két évig viselt kompressziós maszkot az arcán. Több mint harminc műtéten van túl, ezek zöme bőrátültetés volt. Tizennyolc éves koráig pedig még rendszeresen operációkon fog átesni, részben azért, mert az égési hegek nem nőnek úgy, ahogyan az egészséges bőr.
Eközben Roman az iskola és a barátai hiányát gyógytornával, úszással, tánc- és zeneiskola sűrű programjával ellensúlyozza – mondta Jaroszlav, aki zeneszerző, harmonikás és maga is pedagógus.
Roman, vagy ahogy sokan becézik, Romcsikon, bizonyos esetekben inkább tanár és barát volt az apja számára.
„Sok mindenre megtanított. Mindig azt mondja, ne adjam fel. Ez az ő jelmondata. Néha olyan felnőttes... Először gyerekként tekintettem rá, de most igazi barátnak és támasznak látom” – mondta Jaroszlav.
Roman édesanyja, Halina szintén harmonikázott és tanár is volt, Roman is játszik ezen a hangszeren. Márciusban első díjat nyert egy versenyen az ukrajnai Luckban.
„Fizikai erőt kell kifejteni, amikor harmonikán játszol. Miközben a jobb kezeddel a dallamot játszod, húzni is kell, hogy legyen hang, hogy áramoljon a levegő” – magyarázta Roman a Szabad Európának.
„Úgy tűnik, a bal oldalammal minden rendben. Csak egy törésem volt, begyógyult, csapokat tettek bele, és sok mást is. A jobb oldalam egy kicsit rosszabb, nem tudom felemelni a lábam. A jobb kezemen pedig az ujjaim ugyanilyen állapotban vannak, nem nagyon mozognak. Vagyis nincs annyi erő bennük.”
Roman nem csak a harmonikázásban követi szülei nyomdokait: a gyógytornásznál nemrég elhunyt édesanyja tornacipőjét viselte, 38-as méretet.
„Anya cipői. Felnőttem, most már az enyémek” - mondta Roman.