Még inkább perifériára szorulunk vagy megerősödnek a kötelékek az EU-val? Magyarország EU-n belüli (vagy kívüli) jövőjének hat gazdasági forgatókönyvét mutattuk be az előző részben. Most az Orbán-kormány szövetségépítésével, EU-n belüli taktikájával és mozgásterével foglalkozunk.
Cikkünk első részében bemutattuk Gulácsi Gábor Sodródás egy szakadék felé? (A magyar gazdaság jövőképei az Európai Unióban) című, a KOPINT-TÁRKI-nál szeptemberben megjelent tanulmányát/vitairatát, ami itt olvasható. Röviden már érintettük az Orbán-kormány és az EU-viszonyának politikai hátterét, amire Végh Zsuzsannát, a German Marshall Fund külpolitikai elemzőjét kértük meg. Most főleg a hat lehetséges gazdasági forgatókönyv politikai környezetével foglalkozunk.
Szövetségépítés
Orbán Viktorról szokás mondani, hogy az EU-ben elmegy a falig, de ott megfordul. Emiatt nem valószínű, hogy olyan irracionalitásba vezetné az országot, mint az Unióból való kilépés, ami mind gazdasági, mind szavazói hátországában jelentős tiltakozást is eredményezne.A források felfüggesztése persze fájdalmas a kormánynak, de tudja, hogy a tagságnak a transzfereken kívül is jelentős haszna van.
Végh Zsuzsanna szerint a Brexit nagyon erős intő példa volt, és ezután jött a Brüsszel elfoglalása narratíva. „A brüsszelezés elején nem nagyon lett kimondva, hogy Brüsszel és az Európai Unió két dolog lenne a kormány gondolkozásában. Orbán a mostani október 23-i beszédében viszont már azt mondta, hogy „Európai Unió igen, Brüsszel nem”. Tehát az uniós együttműködést nem akarják felbontani, de egy teljesen másfajta uniót szeretnének. A magyar kormány számára oly kedves partnereknek, Oroszország, Kína számára is sokkal vonzóbb egy uniós tagállam Magyarország, mintha nem lenne tag,úgyhogy a Huxit nem egy reális forgatókönyv.”
Az Unió elfoglalása nehezen modellezhető, és sem az Ordo Iuris/MCC, sem Orbán nem adott ehhez elégséges értelmezhető muníciót.Azt sem tudni, mennyire és milyen mélységig követnék a Fideszt és mondjuk az AfD-t az EU szétverésében a Patrióták (még ha többségbe kerülésükhöz jelentősen bővülniük is kell). A szélsőségesek/radikálisok ráadásul hatalomra kerülve jelentősen szelídülni is szoktak.
De nem mindig, jelzi Végh Zsuzsanna, ez függ a körülményektől. „Hazai és nemzetközi tényezők hatásának függvénye, hogy a radikális jobboldali szereplők mennyiben tudják megvalósítani a programjukat. Orbán esetében inkább radikalizációt láttunk, mint mérséklődést. Az elején az európai uniós keretek lassították a radikalizációt, de egy ponton túl, amikor a körülmények változtak, a moderáció elmúlt. A szélsőségesek akkor mérséklődnek, ha a körülmények ezt kívánják tőlük.”
Fontos tényező az is „Brüsszel elfoglalásában”, hogy az EU országainak többségében, azokban, ahol jelentős szerepet kezdenek játszani ezek a pártok, általában koalíciós kényszerben lesznek, teszi hozzá az elemző. „Úgyhogy az is kérdés, hogy a mainstream pártjai mennyire tolódnak addigra jobbra, amikor ezek a pártok a kormányra tudnak kerülni.”
Végh Zsuzsanna egy rövidebb és egy hosszabb távú forgatókönyvet lát a Fidesznél a Patrióták és „Brüsszel” kapcsán. Rövidtávon próbálja stabilizálni a szövetségi rendszerét ezekkel a pártokkal, erőforrást fektet beléjük. „Amíg egy nagy uniós tagállamban nem kerül kormányra hasonló ideológiát valló párt, addig mélyreható változást nem tudnak elérni uniós szinten, csak egyhangúságot igénylő kérdésekben tudnak blokkolni. De ha hatalomra tudna kerülni a radikális jobboldali párt Franciaországban vagy - kevesebb eséllyel, de idővel talán - Németországban, az már elég lenne egy blokkoló kisebbséghez, amivel a minősített többségi döntéseket is lehet gátolni. Ezek olyan területeket is érinthetnek, amiket most nem tud érdemben befolyásolni a magyar kormány. De ez egy hosszú távú folyamat.”
A Patrióták mérete még négy évig többé-kevésbé adott, a következő európai parlamenti ciklus lesz ilyen szempontból érdekes. „A pártkapcsolatok kiépítése, nyitás az AfD felé, a pártoknak adott kölcsönök is azt mutatják, hogy a pártkapcsolatokon kívül a hosszú távú építkezésre, a közös jövőkép kialakítására törekednek a különböző think-tankeken, kutatóintézeteken, kvázi civil szervezeteken keresztül történő hálózatépítés révén. Ez mind hosszú távú befektetés”, mondja a külpolitikai elemző.
A régiós szövetségesek, Robert Fico és Andrej Babis támogatása sem magától értetődő mert magyar példa intő jel lehet számukra, hogy nem érdemes annyira radikalizálódni, mint Orbán. (A két kormányfő Ukrajnához is másképp viszonyul, mint Orbánék.)
Érdekes, hívja fel arra a figyelmet az elemző, hogy ugyan Babis nem is feltétlen szorult rá, de a korábbiakkal ellentétben Orbán nem jelent meg kampányolni mellette. „A jelen helyzetben Babis próbált kevésbé látványosan kapcsolódni Orbánhoz.” Általában is azt várják az új cseh kormányfőtől, hogy pragmatikus irányt fog képviselni, nem akar majd annyira konfrontálódni az európai intézményekkel, mint Orbán. „Az elmúlt éveknek azért annyi tanulsága van, hogy a magyar példa az Európai Unión belül nem egy diadalmenet, nem érdemes kritikátlanul követni”, mondja Végh Zsuzsanna.
A magyar-lengyel viszony megromlásához az Oroszországot érintő politikai különbözőség vezetett, amire jött aztán a Tusk-kormány EU-elkötelezettsége. „Közép-Európa érdekes laboratórium: mára nincs stabil regionális viszony az úgynevezett nemzeti érdekek mentén. A pártpolitika alapvetően befolyásolja az együttműködés mélységét és minőségét.” A V4 példa erre, amelyben némi szakpolitikai együttműködés változatlanul folyik, de különösebb közös jövőkép és magas szintű koordináció nincsen.
Mozgástér
Orbán Magyarországának finanszírozási lehetőségei beszűkültek. Olyan alternatíva, ami széles körben kiválthatja az uniós tőketranszfert, nincs. A magyar kormány próbál behozni a működőtőke-befektetésen túl is külföldi hitelt, például a tavaly tavaszi egymilliárd eurós, hároméves futamidejű kínait, de alapvetően olyan területekre, ami Kína számára és a befektetései miatt fontos. Más költségvetési kiadások tekintetében átmenetileg adhat némi mozgásteret az a kormánynak a szűkebb, célhoz- sokszor inkább a donor, mint a hitelfelvevő céljaihoz - kötött kínai (vagy esetleges katari, amerikai) hitel. De nem jelent olyan tervezhetőséget és szabadságot, mint az uniós tagság következményeként folyósított kohéziós források. „Ezek a hitelek a befektető ország üzleti érdekeit szolgálják, míg az uniós transzfereket fel lehet használni a magyar gazdaság fejlesztésére. Olyan transzfer máshonnan nem fog jönni, mint amit az Uniótól kapott Magyarország”, mondja Végh Zsuzsanna.
Amerikától sem, Trump alatt pláne nem, mert ő elég távol áll a filantróp üzletember szerepétől. A Trump-adminisztráció alapvetően politikai támogatást tud adni: ahogy vissza is fordított szimbolikus szankciókat, amiket a Biden-adminisztráció vezetett be. Az biztos, hogy jogállamisági, demokratikus normák kapcsán a jövőben nem lesz amerikai nyomás és kritika. A gazdasági része kérdéses, mondja ez elemző. Orbán korábban azt jelezte, hogy egy nagy gazdasági együttműködési csomagot várhatóan ősszel be tudnak jelenteni. Az a pénteki Trump-Orbán találkozón ez előkerülhet. De Végh Zsuzsanna szerint ezzel az adminisztrációval egyértelmű, hogy az az amerikai gazdaság érdekeit fogja a szolgálni.
Kérdéses az Oroszország elleni, nemrég bejelentett szankciók sorsa. Már a magyarországi amerikai ügyvivő is szóvá tette Magyarország energiafüggését, az USA NATO-nagykövete szintén jelezte, hogy Magyarország nem tett lépéseket az orosz függőség felszámolására. „Ebben talán tud valamifajta támogatást szerezni Orbán, ha megvan arra a szándék, hogy Magyarország leváljon az orosz olajról, gázról. Én szkeptikus vagyok. De érdekes, hogy az energiaügyi minisztérium új stratégiája kimondta, hogy az orosz függés kockázat, ami azért némileg szembemegy azzal, amit Szijjártó Péter hangoztat, hogy ez egy fizikai szükséglet”, mondja Végh Zsuzsanna.
Az amerikai álláspont mutatja a magyar kormány által sűrűn hangoztatott, konnektivitásnak nevezett politika (mindenkivel kell üzletelni) korlátait is, hiszen úgy tűnik „még a hasonló ideológiai nézeteket valló Trump-adminisztráció sem nézi tétlenül azt, hogy Magyarország gyengíti a tárgyalási pozícióit most éppen Oroszországgal szemben. Hasonlóképp konfliktusforrás lehet, hogy a magyar kormány Kína kapcsán szembemegy az amerikai elképzelésekkel, érdekekkel, és segíti a kínai gazdaság versenyképességének erősödését azzal, hogy európai terepet biztosít a kínai cégeknek. Úgyhogy ahelyett, hogy hídszerepet tudna betölteni Magyarország, elképzelhető, hogy a nagypolitikai érdekek szembe kerülése miatt inkább ütközőzónává válik. Ez is egyfajta konnektivitás, de nem ez volt a cél”, mondja a külpolitikai elemző.
Hogyan változhatnak az uniós keretfeltételek?
Az EU jelenlegi, 2021-2027-es költségvetési ciklusának támogatás-kifizetései 2030-ban zárulnak. Az EU Bizottság 2025 júliusában tette közzé kiinduló javaslatát az unió 2028-2034-es költségvetésére, ami a következő másfél éves tárgyalási szakaszban sokat fog változni, de mutatja a várható változások fő irányait.
Tovább csökkenhet a KAP-ra és a kohéziós célokra szánt összeg, míg a védelmi ipart is magában foglaló versenyképességi támogatások összege jelentősen nő. Nemzeti tervekben fogják össze az agrár-, és kohéziós támogatásokat, ahol minden támogatás (így az agrártámogatások is) lehívását feltételessé teszik. Külön alap és elkülönített eszközök segítik majd a nem EU-tag Ukrajna védelmét és stabilizálását.
A javaslat szerint Magyarország továbbra is bőkezűen, 37,7 milliárd euró támogatásra számíthat (2025-ös árakon), amelyből az agrár és kohéziós célú támogatások a teljes időszakra 35 milliárdot tesznek ki. Ennek oka, hogy a magyarországi régiók többségének fejlettsége még mindig elmarad átlagos uniós fejlettség 75%-ától. Tehát a várható uniós költségvetési támogatások maradnak folyó áron a 2021-2027-es költségvetés szintjén, és a fizetési mérlegünket javító nettó EU-transzfer pozíciónk is. „Lesz tehát vesztenivalója a magyar gazdaságnak, mégpedig továbbra is történelmi léptékben!”, írja Gulácsi Gábor.
A vétó, a korlátozott hatótávolságú csodafegyver
Orbán Viktor nagyon sokat vár a következő uniós költségvetésre adott vétója lehetőségétől. Legalábbis a nyilvánosság felé ezt olyan eszközként hangsúlyozza, amivel még akár az elveszett forrásokat is vissza tudja szerezni.
A vétó csak a szavazati jog felfüggesztésével kerülhető meg. Végh Zsuzsanna nem látja esélyét annak, hogy a 2018 óta tartó 7. cikkely szerinti eljárás élesedhet a költségvetési vita idejére, már csak Fico, Babis, Meloni Orbán melletti kiállása miatt sem.
Így, ha a Fidesz marad hatalmon, akkor az Unió kénytelen lesz valamifajta kompromisszumot kötni Orbánnal, ha meg akarja szavaztatni a saját költségvetését.
A Patrióták Európáért európai parlamenti frakció tart frakciógyűlést a magyar Parlamentben 2024. december 6-án
A belengetett vétó persze nyitó tárgyalási pozíció Orbán részéről, de jó példája annak, hogy Magyarország mennyire elmozdult a klasszikus, kompromisszumkereső diplomáciától az unión belül, értékeli az elemző.
Ugyanakkor szerinte ha Orbán ezt a nyilvánosan kommunikált pozíciót, a teljes blokkolást viszi valójában is, azzal nem fog feltétlen támogatást elérni közép-európai szövetségesei körében sem. Sőt, Babis pont a költségvetési forrásokhoz való hozzáférés miatt lesz várhatóan sokkal kompromisszumkeresőbb a következő időszakban. „Úgyhogy Orbán is kénytelen lesz puhítani az álláspontját. És összességében nem mindegy, hogy van-e költségvetés. Ha van, akkor abból valamennyit még mindig kaphat, ellenben, ha teljesen blokkolja, akkor semmit nem fog. Kemény egyezkedés lesz, amiben Orbán alapvetően a vétópolitikát próbálja eszköznek használni, ami nem konstruktív és nem szerez barátokat”, mondja Végh Zsuzsanna.
Szerinte Orbán rövidtávon a továbbiakban is igyekszik majd maximalizálni a kormányzat számára elérhető politikai és anyagi hasznot, még ha az az ország számára káros is (lásd a kohéziós források elvesztése), hosszútávon mindeközben pedig egy új politikai szövetségi rendszer kiépítésén dolgozik. „Mindemellett várhatóan igyekszik majd elérni, hogy minél kevesebb új korlátozás kerüljön bevezetésre az új költségvetésben, például, hogy a hadiipar fejlesztésére fordítandó vagy a mezőgazdasági források ne kerüljenek a kondicionalitási eljárás hatálya alá, annak hatásköre minél kevésbé bővüljön. A kormány mozgástere mára alapvetően a zsarolásról szól. Abban bízhat, hogy kellő nyomást tud egy-egy helyzetben gyakorolni vagy a többi tagállamra és elsősorban a Bizottságra.”
De ez a mozgástér limitált, ugyanis a Bizottságnak szintén fontos fenntartania azt, hogy számonkéri a feltételeket, különben a saját hitelességét ássa alá. Ráadásul pont egy olyan helyzetben, amikor a következő keretköltségvetésben megerősíteni és kiterjeszteni szeretné a kondícionalitás teljes feltételrendszerét és hatáskörét. Ez limitálja azt, hogy a zsarolás mennyire tud működni a magyar forrás-lehívásban, mondja az elemző.
Az egy ideje ritkán emlegetett – pedig nem hallottunk arról, hogy Orbán Balázs befejezte-e a kidolgozását – Magyar Nagystratégia fő eleméből, a konnektivitásból eredeztetett hídszerep sem eredményez nagyobb mozgásteret. „Ilyen szempontból nincs szükség Magyarországra, nem kell hidakat építeni és pláne nem egy olyan szereplő lesz a híd az Unió és bárki más között, aki közben az Európai Uniót nem partnerként, hanem ellenségként kezeli. Az uniós intézmények szempontjából Magyarország megbízhatatlan közvetítő lenne bárki felé: aki téged gyaláz, arra nem fogod rábízni azt, hogy hozzon össze kapcsolatokat valakivel”, mondja Végh Zsuzsanna.
És az segíthet-e, kérdeztük, hogy Orbán tett és valószínűleg tenni is fog diplomáciai vagy külpolitikai szívességeket erős uniós szereplőknek, például Merkelnek (Weber csúcsjelölti megbuktatásában) vagy Macronnak. „Ezek inkább az EU-n belüli pártpolitikai kérdések, a konnektivitás pedig a globális helyzetről szól.Nem gondolom, hogy a CDU-CSU még megbízható partnerként tekintene Orbánra. A mozgástér máshol van. Akik jelenleg profitálni tudnak Orbánból azok már nem a mainstream pártok, hanem a radikális jobboldal szereplői és feléjük valóban tesz lépéseket és szívességeket.” Ilyen volt például a spanyol Voxnak vagy Marine le Pennek nyújtott kampánytámogatás, ami az MBH bank hitelén keresztül ment.
„Más csatornákon és más szereplők felé próbálja bővíteni a mozgásterét a Fidesz, mert kénytelen egy új szövetségi rendszert kialakítani. De ezek a kapcsolatok inkább saját maga pozícióba hozásáról szólnak hosszútávon és olyan potenciális szövetségesek felépítéséről, támogatásáról, akik évek múltán esetleg nagyobb befolyással bírhatnak a hazai politikájukban, és ezáltal idővel az európaiban is. Ez egy hosszútávú építkezés és befektetés, ami egyértelmű eltávolodás a korábbi partnerektől. Az a fajta mozgástér, ahol a mainstream pártok tekintették potenciális partnernek Orbánt, megszűnt”, mondja Végh Zsuzsanna.
A hadiipar lehet egy új kapcsolódás
A magyar gazdaság kiszakadását az unióból legbiztosabban egy kormányváltás fordíthatná vissza. A Fidesz hatalmon maradása esetén nem valószínű, hogy Magyarország közeledjen az unióhoz. Végh Zsuzsanna ebben az esetben az uniós karanténba kerülés forgatókönyvét valószínűsíti.
Sőt, szerinte a magyar kormányba és gazdaságba vetett bizalom további megrendülése is erősítheti az uniótól való távolodást. Vagy azoknak az iparágaknak a további gyengülése, versenyképesség-vesztése, amelyek bekötik Magyarországot az európai gazdaságba. „Fontos kérdés, hogy a német autóipar, ami fontos kapocs, hogyan tud a továbbiakban működni, milyen irányba alakulnak a fejlesztések Magyarországon. Bejöhet-e bármilyen formában a magyar kormánynak az elképzelése, hogy híd próbál lenni a kínai autó-, és akkumulátoripar és a német között?”, mondja a German Marshall Fund munkatársa.
A Fidesz – rácsatlakozva az európai szándékra – úgy tűnik, az akkumulátoripar után a hadiiparban látja mind a magyar gazdaság megváltóját, mind – az állami hadiipar gyors, Jászai Gellértnek történt privatizációja erre utal – saját és oligarchái finanszírozásának új terepét. Úgy tudjuk, a Trump-tárgyalások egy – még nem tudni, mennyire nyílt – témája is ez lesz.
A párt kormányon maradása esetén az EU-hoz közeledés forgatókönyvében is fontos lehet, hogy az európai hadiipari fejlesztési együttműködések tudnak-e olyan kooperációt kialakítani, amelybe bekapcsolják a magyar ipart, magyar vállalatok mennyire tudnak beszállítóként funkcionálni, mert ettől nem zárkózik el a magyar kormány, mondja az elemző.
Ebben az esetben is kérdés, hogy ezek az esetleges új gazdasági kötőerők tudnak-e változtatni a politikai hozzáálláson. Ahogy birodalmi imperializmusa előtt Putyint kezelte Németország, vagy ami a hidegháború idején az enyhülés politikájának magyarázata volt: ha kereskedünk velük, azzal meg is szelídjük őket. Végh Zsuzsanna nem bízik abban, hogy ez Orbán további kormányzása alatt működne. „Talán lassíthatja a további autokratizációt, de ilyen együttműködések kapcsán ugyanúgy felmerülhetnek a korrupciós kockázatok a kormány körül. Ami az antikorrupciós és a jogállamiságot megerősítő reformokat, az állampolgári jogokat érinti, egy hadiipari együttműködés nem hiszem, hogy felülírná azt, hogy a kormány ne folytassa azt a fajta korlátozást és ellenségképzést, amit eddig is vitt. Ugyanúgy támadni fogja a civil szervezeteket, ugyanúgy beszélni fog külföldi befolyásról, úgyhogy nem hiszem, hogy ez egy hatékony eszköz arra, hogy politikailag változás jöjjön. Gazdaságilag viszont jelenthet egy kapcsolódási pontot az európai szövetségesek felé.”
Ha marad Orbán, jön a karantén?
Cikkünk előző részében láttuk, hogy az unióval való szembenállás jövőképei a jelenlegi viszony befagyásától a szembenállás eszkalálódásáig, a Huxitig, sőt az unió bedöntéséig terjednek. „Az egyik végletben újra perifériára szorulunk, és a gazdasági teljesítmény és fejlettség a COVID alatti leállás hatásának többszörösével zuhan, míg a másik véglet szerint megerősödnek azok a kötelékek, amelyek a fejlett világ egyik – sok belső nehézséggel küzdő és kiutakat kereső - centrumához kapcsolnak bennünket”, írja Gulácsi Gábor tanulmányában.
Bár ő nem latolgatja az egyes forgatókönyvek bekövetkeztének esélyeit, de az uniós hadiipari SAFE-gigahitelt (amelynek első lehívásai 2026 elejére várhatók) annak jeleként látja, hogy "megállhatunk a szakadék előtt".
Végh Zsuzsanna ezt a hitelfelvételt a már említett rövidtávú haszonmaximalizálás és hozzáállás jelének látja: amit ki lehet szedni az unióból, azt tegyük meg. „Ebből a szempontból van szándéka az unióban való, akár hosszú távú részvételre, mindaddig, ameddig lehet profitálni belőle.”
Ő Orbán hatalomban maradása esetén rövidebb távon az A és a B forgatókönyv kombinációját tartja a legesélyesebbnek: a befagyás, illetve az eszkaláció és karantén forgatókönyveit. „Nem gondolom, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás különösebben előre lépne. De a további blokkolás oda vezethet, hogy Magyarországgal kapcsolatban még inkább nő a frusztráció, főleg Ukrajna és a háború kapcsán. Ez abba az irányba vinné az Uniót, hogy hogy tényleg megpróbál olyan megoldásokat kidolgozni, amelyekkel meg tudja kerülni Magyarországot akár új struktúrák felállításával is. Ez a kisodródás felé fog vezetni.”
Magyarország elhelyezkedését jelentősen befolyásolhatja az is, hogy Orbánék mit tudnak kihozni az amerikai kapcsolatokból. De az elemző szerint a magyar kormány felülértékelte a saját jelentőségét Amerika szemében, hiszen az USA-tól jelentősen függ Európa, nincs szükség hídra közöttük. „Kevesebbet fog tudni ebből a kapcsolatból Magyarország profitálni, mint ahogy a magyar kormány elképzelte. Pláne, ha az Egyesült Államok nyomást tud gyakorolni a magyar kormányra annak Oroszország és Kína politikája kapcsán. Ennek kapcsán érdekes lesz nézni, hogy az amerikai befolyás el tudja-e mozdítani az Oroszország és Kína kapcsán meglepő magyar spoiler-viselkedést”, mondja.
Brüsszel elfoglalásának, a hosszabb távú tervnek 2029-től lehet realitása. Ez döntően attól függ, hogy Franciaországban, Németországban hogyan alakul a belpolitikai helyzet. „Nem gondolom, hogy az Unió lebontásra kerülhetne még, hogyha tovább erősödnek is ezek a pártok. De azt látjuk, hogy a mainstream is tolódik jobbra és emiatt lehet, hogy egy másfajta Európai Unióról fogunk idővel beszélni”, zárja elemzését Végh Zsuzsanna.
Visszatérve a cikk apropóját adó tanulmányra: bár az uniós transzferek és - náluk sokkal erősebben – az uniós integrációban való részvétel fontos szerepet játszanak Magyarország gazdasági eredményességében, az ország tartós lejtmenetét alapvetően mégis csak a gazdaságpolitikája okozta. Az pedig nem Nagy Márton képességei vagy az ukrán honvédő háború miatt sikertelen, hanem döntően az illiberális kormánypolitika miatt. És ezzel vissza is jutottunk a jogállamisági mérföldkövekhez.