Kolibrimenhely Mexikóvárosban

Minden 2009-ben kezdődött, abban az évben, amikor a nő megözvegyült, ráadásul rákot diagnosztizáltak nála. Egy nap megkeresték azzal, hogy segítsen gondozni egy elhagyott kolibrifiókát

Az özvegynek volt tapasztalata a madarak ápolásában, és vigaszt talált újdonsült társában, akit Guccinak nevezett el. „Ő volt az első kolibrim. Mindig is szerettem az állatokat, de akkor igazi társaimmá váltak: valahányszor Gucci látta, hogy szomorú vagyok, a vállamra szállt, mintha azt mondaná: 'Fel a fejjel! Mi a baj?”

2012-ben döntött úgy, hogy megnyitja saját menhelyét. Mostanra évente 200-300 kolibrit ment meg és enged újra szabadon

Lattouf szerint az olyan tényezők, mint a szélsőséges hőség vagy a heves esőzések nagyban befolyásolják az érzékeny, apró madarak túlélési esélyeit. A kolibriket a ragadozók, például a macskák és a szarkák is pusztítják

A menhelyen van egy speciális kalitka a sérült madarak számára is, valamint egy bölcsőde is a kicsiknek, akiket Lattouf 15 percenként kézzel etet

A menhely működtetése mellett a nő coachként dolgozik: rákos betegeket támogat a kezelésük során, már több könyvet is írt a témában. Ezek eladásának bevételéből tudja fenntartani a menhelyet is

„Legyünk ugyanúgy beporzók, mint a kolibrik. Használjuk azt, amink van. A kolibrik virágról virágra járnak, jótékonykodnak, gondoskodnak a termésről. Isten minden embernek különböző tehetséget adott, de soha nem mondta, hogy ezeket zárjuk be egy széfbe” – fejti ki a nő a Reutersnek