Ujvári Barbara egyetemi ösztöndíjasként került az iráni fővárosba, de ma már céget vezet, versenylovakkal kereskedik, a gázolajhoz szükséges AdBlue nevű adalékanyagot előállító gyár építését felügyeli. Szelfi című podcastünk egy korábbi adásának szerkesztett, rövidített változatát olvashatják.
A teljes adást itt tudja meghallgatni:
Your browser doesn’t support HTML5
Fiatal magyar üzletasszony Teheránban: "Itt teljesen mások a szabályok"
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok szakán végzett és így került ki ösztöndíjjal Teheránba. Mit tanult kint?
A Teheráni Egyetemen végeztem mesterképzést Közel-Kelet tanulmányok szakon. Ez nagyon jó folytatása volt a pázmányos alapképzésemnek.
Milyen belülről az iráni felsőoktatás? Milyen színvonalúak az ottani egyetemek?
A színvonal a magyarországival megegyező, vagy még jobb is talán. Főleg, ami az egyetemek felszereltségét illeti. De például a Sharif Egyetemen végzett mérnököket amerikai cégek, egyetemek is keresik. A Teheráni Egyetemen is van mérnökképzés, de ezen kívül sporttudományok, menedzsment, társadalom tudományok, nyelvek, minden féle képzés megtalálható. Angolul tanultam, a professzoraink mindannyian amerikai, brit, európai, vagy esetleg japán, dél-koreai egyetemeken tanultak korábban.
Sok külföldi van kint?
Hét éve vagyok Iránban, amikor 2018-ban kijöttem, sokkal több külföldi diák, vagy külföldi cég volt itt. Mára nagyjából fél tucatnyi, tucatnyi magyar maradt, a többségük családi okok miatt választotta Iránt. Nem családi okok miatt Iránban élő magyart nem ismerek magamon kívül, de még európaiak is kevesen vannak.
Nehéz bekerülni egy egyetemre egy iráni fiatalnak?
Ma már annyira nem, mert itt is elkezdett öregedni a társadalom, kevesebb a fiatal. De az említett intézmények, mint a Teheráni Egyetem, vagy a Sharif Egyetem jelenti a felsőoktatás krémjét, ezekbe továbbra is nehéz bejutni.
Egyetem után nehéz volt az üzleti életbe belevágni?
Nem, mert otthon a családom is vállalkozást visz, ezért nekem nem volt idegen ez a közeg, sőt a terveim között szerepelt, hogy belevágok egy üzletbe. 2018-ban úgy jöttem ki, hogy van két évem megtanulni a nyelvet, megismerni a kultúrát, kapcsolatokat kiépíteni, és elindítani egy vállalkozást.
Ehhez kapcsolódóan: Kováts Adél: Igazán művész nem tud lenni az, aki nem szuverén.
A második évtől kezdve márvány, gránit, homokkő és egyéb anyagok exportjával kezdtem, majd ipari gépek behozatalával folytattuk. Emellett petrolkémiai anyagokat viszünk ki az országból, és két éve elkezdtünk egy gyárat építeni Észak-Iránban, ami a gázolajhoz szükséges AdBlue nevű adalékanyagot állít majd elő. Ezen kívül üzleti tanácsokat is adunk iráni cégeknek.
Az iráni üzleti kultúra nagyon eltérő az európaitól?
Teljes mértékben. Itt is vannak papíralapú szerződések persze, de az inkább csak a látszat. Sokkal inkább a kapcsolati háló erőssége, a bizalom, ami fontos. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem működne a jogrendszer, itt is szabályok mentén zajlanak a dolgok. De az adóelkerülés például elég széles körű.
Hívő katolikus nőként milyen Iránban élni, dolgozni?
Nem nehezebb, mint máshol. A Vatikánnak is van itt követsége például, én is katolikus templomba járok. Annyiban szigorodott a rendszer, hogy ma már kettős állampolgárságú irániak nem járhatnak katolikus templomokba. Iránban nagy keresztény közösség él, de keleti keresztények. Főleg örmények, illetve asszírok. Nekik a parlamentben is van képviseletük. De élnek itt zsidók is, saját zsinagógával, vagy éppen zoroasztriánusok.
Mesélne egy kicsit a teheráni hétköznapokról?
A legnagyobb problémát a dugók és a hatalmas népsűrűség jelenti. Teherán területe kétszerese Budapestének, de ötször annyian élnek itt. Emiatt mindig mindenhol nagyon sokan vannak. Ha valaki ezt nem bírja, annak kemény lehet itt élni. Sajnos egyre több zöldterületet építenek be.
Ehhez kapcsolódóan: "Húsz másodpercenként egy teherautó, veszélyes anyaggal" – Kozma Éva, a mikepércsi anyák egyesületének alapítója.
Nyáron a hőmérséklet ritkán megy 38 fok fölé – ez Budapesten egyre gyakoribb. De itt száraz a levegő, és így elviselhetőbb. Az elmúlt hét év során volt két olyan tél, amikor térdig érő hó esett. Tavasszal nagyon kellemes az idő, ősszel pedig csapadékosabb. Vagyis megvan még a négy évszak.
A szabadidejében mivel foglalkozik?
Elsősorban sportolok. Odahaza hat évig voltam válogatott díjugrató, kétszeres magyar bajnok vagyok. A lovaglást itt is folytatom. De ezen kívül teniszezek, futok. Teheránt hegyek veszik körül, szeretek kirándulni. A várostól alig fél óra autózásnyira már nagyon jó síközpontok is vannak. Nagyon élénk a kulturális élet is: jó klasszikus zenei koncerteket adnak, sok a színház, az iráni filmipar pedig köztudottan nemzetközileg is erős.
Az irániak mennyiben mások, mint mi magyarok?
Itt sokkal fontosabbak a szoros baráti, családi kapcsolatok. Nagyon sokat vendégeskednek például. Akár hétköznap is, munka után, hetente többször átmennek egymáshoz.
A kinti magyarokkal tartja a kapcsolatot?
Igen, néha mi is összejárunk. Karácsonykor, vagy ha a teheráni magyar nagykövetség szervez valamilyen programot, például október 23-a alkalmából.
A gazdasági szankciók mennyiben befolyásolják az ország működését?
Nagyon. De a szankciók hatására ki is alakult egy alternatív gazdaság. Ez azt jelenti, hogy a műzlitől a golyóscsapágyig már mindenre van iráni gyártó cég. Ezek sokszor magas minőségű termékeket gyártanak. A szankciókkal nem sújtott szektorokban pedig sok a külföldi cég vagy a vegyes vállalat. Ilyen például a mezőgazdaság, élelmiszer ipar, gyógyszeripar. Rengeteg nyugati terméket hoznak be az országba, például ruhákat, kozmetikumokat. Ezek így nyilván drágábbak, mint akár a magyarországi árak.
Saját jövőjét hogy látja? Tervez hazaköltözni, vagy kint marad végleg?
Kétlaki életet folytatok. Most többet vagyok Iránban, elsősorban a munka miatt. Ez egyelőre így kényelmes, nem akarom elvágni egyik szálat sem.