35 évvel az NDK megszűnése után, a Trabant még mindig pöfög Németország útjain

Németországban október 3-án ünnepelték a német egység (az ország újraegyesítésének) 35. évfordulóját. 35 évvel az NDK megszűnése után a Trabik még mindig nem tűntek el az utakról, sőt egyre több kelet-német pöfög a német utakon

A német szövetségi közlekedési hatóság szerint ma 40.800 Trabant van regisztrálva Németországban, míg tíz évvel ezelőtt ez a szám csak 33.000 volt

A Berlin déli részén autószerelő műhelyt vezető 58 éves Glenn Kuschan ügyfelei között több Trabant-tulajdonos is van, akik, ahogy az AFP-nek meséli, nagyon sokfélék: „Vannak az idősebbek, akik Trabival nőttek fel, de fiatalok is, akik egy igazán különleges autóra vágynak”

Kuschan maga is 23 Trabi büszke tulajdonosa, köztük egy fehér modellé, amely egykor apjáé volt, és már több mint 500.000 kilométert futott

A Trabant-rajongó autószerelő szerint azért válhatott „kultikussá” a kelet-német kocsi, mert a német újraegyesítéshez és a berlini fal leomlásához kapcsolódik

Az első Trabantok 1957-ben jelentek meg az utakon, három évvel azután, hogy a kommunista kelet-német rezsim úgy döntött, autót gyárt a nép számára

A karosszéria műanyagból készült, papírral vagy pamutszállal keverve, hogy spóroljanak az acélimporton. A hátsó ablakok nem nyithatók, a zajos kétütemű motor pedig vastag füstfelhőt bocsátott ki

A jármű 112 kilométer/órás végsebessége miatt nevetség tárgyává vált Nyugat-Németországban, ahol a BMW és a Mercedes-Benz uralkodott az utakon. Ennek ellenére a kocsi Kelet-Németországban a mindennapi élet szeretett szimbólumává vált, különleges kialakítását és tartósságát dicsérték sofőrjei

Pedig a várólista gyakran hosszú volt: valakinek 15 évet is kellett várnia, amíg megkaphatta Trabantját. Három szín közül választhattak: elefántcsont, égszínkék vagy borsmenta zöld. Az utolsó Trabant, egy cukorka rózsaszínű modell, 1991-ben készült

Berlinben múzeumot is létrehoztak a kelet-német autónak. Itt dolgozik Thomas Schmidt, aki az AFP-nek bevallotta, „gyakorlatilag egy Trabiban nőtt fel”, és most már az autót „identitásának részének” tekinti. „Elpusztíthatatlan. És ha mégis elromlik, az a jó benne, hogy mindent meg tudsz magad is javítani, köszönhetően az egyszerű technológiának. Az emberek régen azt mondták: ha van kalapácsod, fogód és egy kis drótod, eljutsz Leningrádba” – mondta a berlini Trabant Múzeum alkalmazottja