„Mániákus vezetők masszív valóságérzékelési problémával – róluk szól ma a geopolitika” – mondja Kaló Máté külpolitikai elemző, akivel Trump első 130 napját és a Trump tornádó globális hatásait elemezzük. Szóba kerül az amerikai belpolitikai front: a republikánus párt fegyelmezett hátországa, a szétesett demokraták és az, hogy mire megy Orbán Viktor az év elején beharangozott „good deallel” – ha egyáltalán létezik.
Itt tudja megnézni a beszélgetést:
Itt tudja meghallgatni a beszélgetést:
Your browser doesn’t support HTML5
Elemző: „A hetvenesek háborúja: kiöregedett vezetők formálják a világ sorsát”
Néhány fontosabb gondolat a beszélgetésből
- Trump bejegyzése, amelyben felszólította Teherán lakóit az azonnali evakuálásra, „nem csak egy retorikai blöff; kígyózó sorok hagyják el Teheránt. Az izraeli–iráni konfliktus visszafordíthatatlanná vált.”
- Netanjáhú a katonai megoldást sürgeti, Trump korábban még egy új atomalku lehetőségét pedzegette – de ez a kísérlet mára megbukott. Kaló szerint „nem kizárt, hogy Trump nem tudta irányítani legfőbb szövetségesét, Izraelt, és most már kénytelen beleállni az eszkalációba”.
- Trump hatalma erősebb, mint első elnöksége idején. A republikánus pártban olyan pártfegyelmet épített ki, amilyen korábban elképzelhetetlen volt. Az ellenszegülő képviselőket „előválasztási kihívásokkal fenyegetik”, a törvényhozásban „trollkodásszintig menő fegyelmezés zajlik”.
- A védelmi miniszter alkoholizmusa, az inkompetens, de hűséges káderek és a látványos szakítás Muskkal jelzi: „Trump csak a lojalitást értékeli, a teljesítmény másodlagos.”
- Orbán Viktor februárban még „good dealt” várt Trumptól, de eddig ez legfeljebb annyiban jött be, hogy kevesebb kritikát kapunk Washingtonból.
- A valódi gazdasági együttműködés, kedvezmény vagy amerikai beruházás nem látszik. Magyarország nem akkora játékos, hogy az Egyesült Államok miatta kivételt tegyen – főleg nem akkor, ha Trump egészében támadja az EU-t.
- Trump autoriter törekvései egyértelműek. Az igazságszolgáltatásban olyan bírákat akar pozícióba juttatni, akik hajlandók alárendelni az intézményeket a politikai akaratnak.
- A kormányzati kommunikáció már most „XX. századi spiclitempóra emlékeztet”.