Az orosz megszállás alatt álló Donyeckben és Mariupolban egyre súlyosabb vízválság teszi próbára a mindennapi életet - a hivatalnokok a helyi tisztviselőktől egészen Putyin elnökig arra kényszerültek, hogy megoldásokat keressenek a problémára.
A hörgő csapokból csak néhány naponta csorog némi víz, akkor is alig pár órán át - ráadásul ami kijön belőlük, az is gyakran rozsdás és ihatatlan. Egész városrészek kénytelenek új túlélési taktikához folyamodni: az ott élők vödrökben hordják haza a vizet, és az esővizet is összegyűjtik. A kelet-ukrajnai városok lakói és külső megfigyelők egyaránt arra szólították fel az orosz hatóságokat, hogy kezdjenek valamit a szerintük gyilkos helyzettel, mégpedig azonnal.
'Sivatagban élünk'
Ukrajna egykori ipari központjában ma egyre mélyülő humanitárius veszélyhelyzettel néz szembe Donyeck és Mariupol a környező kisebb városokkal együtt. Az elpusztított infrastruktúra, a sikertelen újjáépítési projektek és a feladatukat ellátni képtelen víztározók együttesen teljes körű ökológiai és társadalmi katasztrófába sodorták a térséget - mondják az elemzők.
Július 22-én több százezer követővel rendelkező Kreml-barát Telegram csatornák közzétettek egy Putyin orosz elnöknek címzett nyílt levelet a megszállt Donyeck lakóinak aláírásával.
A Kreml-barát bloggerek és katonai propagandisták által is posztolt üzenet spirálisan terjedő vízválságra figyelmeztetett. „Donyecknek 2022 óta nincs stabil vízellátása" - áll a levélben. „Most már csak háromnaponta egyszer van víz, néha még ennél is ritkábban.”
Vizes palackokat cipelő nő Délkelet-Ukrajnában, az Azovi-tenger partján fekvő kikötővárosban, Mariupolban 2025. július 14-én.
Mariupolban csak egy hajszállal jobb a helyzet. Ott állítólag kétnaponta van vízszolgáltatás, bár a lakosok szerint gyakran ezt az ütemtervet sem sikerül tartani. Mindkét városban ritkán fordul elő, hogy a víz felérne a lakóházak felső emeleteire. A háztartások kénytelenek rögtönzött kutakra, rendszertelenül érkező lajtoskocsikra vagy a környékükön felállított műanyag tartályokra támaszkodni. A nyári melegben sok ilyen tartály zöld az algától.
„Az elmúlt nyolc napban csak négy órán át volt vizünk. Az is narancssárga volt”– mondja Olha, a Donyeck melletti Jenakijeve lakója. „Összesen 17 hordó víz jut az egész városra. Elviselhetetlen a hőség. Lift nélkül vizet hordani a negyedik emeletre? Ez valódi kínzás.”
Mariupol lakói hasonló történeteket mesélnek. „A víz, amihez hozzájutunk, rozsdás és szennyvízszagú” – mondta egy helyi lakos a Tocska nevű weboldalnak. „De ugyanannyit fizetünk érte, mint régen a tiszta ivóvízért.”
Sikertelen orosz megoldás
Miután a 2022 februárjában indított teljes körű orosz invázió első hónapjaiban megsemmisült a Sziverszkij Donyec–Donbász csatorna, Donyeck és Mariupol egyaránt elvesztette elsődleges édesvízforrását. A csatorna, amelyet az 1950-es években építettek a térség növekvő városainak ellátására, a Szlovjanszk melletti Sziverszkij Donec folyóból emelte ki a vizet.
Oroszország, miután megszerezte az irányítást a terület egyes részei felett, sietősen alternatív megoldásba kezdett: a Don–Donbász vízvezeték építésébe. Ez a 194 kilométeres dupla vezetékrendszer a Don folyóból hivatott szállítani a vizet, az oroszországi Rosztov na Donu közeléből. A 2023 közepén befejezett projekttől, amelyet Timur Ivanov akkori védelmi miniszter-helyettes felügyelt, a régió vízproblémáinak megoldását várták.
Your browser doesn’t support HTML5
Nyaralás géppuskatűz és robbanások mellett: tele a strand Odesszában
A projekt azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezzel tovább növelte a lakosság frusztrációját és csalódottságát. Botrány is övezte. Ivanovot 2024 áprilisában letartóztatták, mert hatalmas kenőpénzeket fogadott el, többek között a vezetéket építő cégtől. „Hetvenöt milliárd rubelt (930 millió dollárt) loptak el”- mondta Mikola Oszicsenko, a Mariupol TV korábbi elnöke a Current Time-nak, a Szabad Európa orosz nyelvű csatornájának. „Víz meg még mindig nincs.”
Denisz Pusilin, az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság (DNR) Kreml által kinevezett szeparatista vezetője most elismeri, hogy a vezeték a térség szükségletének csak a töredékét tudja kielégíteni. Július végén „kritikusnak” minősítette a donyecki belső víztározók helyzetét.
Szerinte hosszú távú megoldás csak akkor várható, ha Oroszország elfoglalja Szlovjanszkot, a Donyecki terület ukrán ellenőrzés alatt álló részének egyik városát, és visszaszerzi az ellenőrzést a csatorna eredeti forrása felett.
Pusilin augusztus 4-én találkozott Putyinnal és elismerték ugyan a problémákat, de a helyzetért újfent az ukrán kormányt hibáztatták.
Ugyanakkor azt is beismerték, hogy az infrastruktúra állapota tovább súlyosbítja a problémát.
„A kormány egy másik gondról is tájékoztatott, mégpedig arról, hogy jelentős vízveszteség keletkezett ezeknek az erőforrásoknak átadása során” – mondta Putyin.
Pusilin hozzátette, hogy egyes területeken a vízveszteség elérheti a 60 százalékot is. Egyik politikus sem bocsátkozott részletekbe, mint ahogy arról sem szóltak, hogyan tervezik a helyzet orvoslását.
A Donbász víztározói kiszáradnak
A BBC orosz szolgálata által tanulmányozott műholdfelvételek döbbenetesen csökkenő vízszintről tanúskodnak a donbászi régió főbb tározóiban, köztük azokban is, amelyek Donyecket és Mariupolt látják el vízzel. Tíz víztározóból kilencben jelentősen zsugorodott a víz szintje 2021 óta. Az idei nyár átlaghőmérséklete Donyeckben 27 Celsius-fok, ami nem rekordmeleg ugyan, de elég meleg ahhoz, hogy felgyorsítsa a párolgást a már amúgy is nagyrészt kiürült medencékben.
A mostani krízisre reagálva Oroszország 75 vízszállító tartálykocsit küldött Donyeckbe. Pusilin azzal dicsekedett, hogy ezekből 33 július 25-ig már megérkezett. De a matematika sötétre festi a képet: ha minden tartálykocsi 10 000 liter vizet szállít, az alig 0,6 liter személyenként Donyeckben és a közeli Makijivkában, ahol összesen több mint 1,2 millió ember él.
„Még ha ezek a teherautók itt maradnának és naponta üzemelnének, akkor is honnan vennék a vizet?” – kérdi Oszicsenko. „Nem maradt egy működő forrás sem.”
A zujivszkai hőerőmű, a térség egyik vezető áramszolgáltatója most hűtési problémákkal küzd a tározók alacsony vízszintje miatt. Rozovka város egyik baromfitelepén a harmadára csökkent a vízellátás, ennek következtében sok szárnyas elpusztult.
Ahogy súlyosbodik a válság, még lojális oroszbarátok is kikelnek a helyi hatóságok ellen. A kijevi parlament egykori képviselője, a szeparatisták 2014-es vezetője, Oleg Carjov ezt posztolta dühösen a Telegramon: „Donyeck valaha a rózsák városa volt. Most az emberek zsákokba ürítenek, és néhányan közülük az ablakok alá dobják a zsákokat.”
A közösségi médiát elárasztják a képek és a panaszok törött csapokról, rozsdás vízről és WC-k helyett használt műanyag vödrökről.
A hanyatlásért nem csak a háború felel, hanem az infrastruktúra összeomlása is. Egykori közüzemi dolgozók szerint a térség vízinfrastruktúrája 2014-re már 80 százalékban elhasználódott. Azóta keveset tettek a karbantartás vagy a csere érdekében. Donyeck Kirov kerületében a csöveket csaknem 100 százalékban megette a rozsda. A szivárgások és a csőtörések mindennapos jelenségek, és az így keletkező vízveszteséget nem is vették figyelembe, amikor a Don–Donbász vezeték kapacitását tervezték.
A hatóságok ígérnek, az emberek elmennek
A tisztviselőkben kevéssé bízva sok lakos csendben a távozását tervezi. „Az emberek nem hülyék. Tudják, hogy ha most nincs víz, később sem lesz. Víz nélkül nincs villany. Villany nélkül nincs fűtés. Télre az egész közműrendszer összeomlik” – mondja Oszicsenko.
Ezt a félelmet osztják a humanitárius csoportok is, amelyek közelgő közegészségügyi katasztrófára figyelmeztetnek. A romló higiénia, a korlátozott mennyiségű ivóvíz és a magas hőmérséklet kombinációja gyomor- és bélrendszeri betegségek, járványok kitöréséhez vezethet.
Donyeck és Mariupol egykor a szovjet korszak ipari erejének jelképe volt. Ma, az orosz megszállás alatt az infrastrukturális összeomlás, az intézményi korrupció és a humanitárius kudarc szimbólumaivá válnak.
Ami hódító háborúnak indult, az a magukra hagyott emberek számára lassú, fojtogató katasztrófává vált. Amíg a víz nem folyik újra szabadon, addig Donyeck, Mariupol és a körülöttük lévő városok egész egyszerűen túlélő üzemmódban maradnak.