Nonprofit cégekre bízná az Európai Unió az üvegvisszaváltást 2029-től. Ennek, a már elfogadott uniós rendeletnek nem felel meg a hazai hulladékkoncessziós rendszer, amelyben a palackvisszaváltást egy profitorientált cég, a Mol-leány MOHU Zrt. végzi.
Nagyon össze kell szednie magát a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nek (MOHU), ha a jövőben is a cég szeretné működtetni a hazai üvegvisszaváltási rendszert. Ezt ugyanis egy uniós rendelet értelmében 2029. január 1-től csak nonprofit cégek üzemeltethetik. Sőt, az Európai Parlament és az Európai Tanács csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 2025/40 rendelete értelmében, más tevékenységet nem is végezhetne a társaság. Ez minden tagállamra egységesen vonatkozik.
A rendelet minimumfeltételként hivatkozik mindkét előírásra, amelyeknek a MOHU jelenleg nem felel meg. A magyar állam 2023-tól 35 évre koncesszióba adta a hazai hulladékpiac nagy részét a Mol százszázalékos tulajdonában álló MOHU-nak. Miközben az összes uniós országban, ahol már működik az üvegvisszaváltási rendszer, nonprofit cégek végzik ezt a tevékenységet, Magyarországon sikerült egy profitorientált céget megbízni ezzel.
A MOHU a koncessziós szerződés értelmében többek között felel a kommunális (lakossági) és az intézményi (céges) hulladékszállításért, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszer, illetve az üvegvisszaváltási (DRS) rendszer üzemeltetéséért. Az uniós rendelet értelmében a DRS-t csak olyan cég végezhetné, amely az üvegvisszaváltáson kívül más tevékenységet nem végez.
Az uniós jogszabályok ugyanakkor egy esetben eltekintenek a két minimumfeltételtől. Ha ugyanis már bevezették az üvegvisszaváltást az adott tagállamban, akkor a tevékenységet végző cégre nem kell alkalmazni a minimumfeltételeket. Ehhez azonban az kell, hogy a visszaváltási arány elérje a kilencven százalékot. A MOHU-nak három és fél év alatt kell tehát elérnie ezt a visszaváltási arányt, ha továbbra is üzemeltetni szeretné a hazai DRS-rendszert.
Ehhez kapcsolódóan: MOHU: közel 33 milliárdos extraprofitot hoztak a vissza nem váltott palackok
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a MOHU 32,9 milliárd forintos bevételre tett szert a vissza nem váltott palackok után. (A cikk címében extraprofit szót használtuk, amit a MOHU kifogásolt. A cég álláspontját cikkünk végén olvashatja).
Hogy miért lesz nehéz a kilencven százalékot elérni, fontos ismerni a hazai DRS-rendszer működését. A magyar modell két dologban nagyon különbözik a más uniós tagállamokban bevezetett visszaváltási rendszerektől: nonprofit helyett profitorientált cég végzi a tevékenységet, amely nem a folyamat végén, hanem már az elején megkapja a pénzt. Egy ásványvízüzem példáján keresztül bemutatva, így néz ki a pénz útja a gyakorlatban: a gyártó miután megtöltötte a palackokat és forgalomba hozta a terméket, megfizeti a MOHU-nak az ötven forintos visszaváltási díjat. A nagykereskedő, vagy az élelmiszerbolt, amikor megvásárolja az árut, értelemszerűen kifizeti az ötvenforintos díjat a palackok után közvetlenül a gyártónak (vagy a nagykereskedőnek).
A vásárló pedig a kasszánál kifizeti az ötven forintos visszaváltási díjat. Eddig a pontig a gyártó és a forgalmazó is nullán van, a MOHU viszont pluszban, miközben a fogyasztó mínuszban. Ez a helyzet csak akkor fog megváltozni, ha a vevő visszaviszi a palackot a visszaváltási helyre, akkor kapja vissza az ötven forintját. Ha nem viszi vissza, akkor a MOHU bevételeit növeli.
A tőzsdén jelenlévő Mol által tulajdonolt profitorientált cég, vagyis a MOHU – tisztán üzleti szempontból vizsgálva – akkor jár jól, ha minél kevesebb palackot váltanak vissza. Egyetlen külső nyomás van rajta, a koncessziós szerződésben és az Európai Unió által elvárt kilencven százalékos visszaváltási arány elérése.
A MOHU annyit közölt lapunkkal, hogy az induló DRS-rendszerek esetén a nemzetközi tapasztalatok alapján a visszaváltási arány egy felfutó érték, és ebben a magyar DRS-rendszer kiválóan teljesít. A cég szerint a „hosszabb távon stabil visszaváltási arány várhatóan több év alatt alakul ki”, és körülbelül kilencven százalékra tud maximálisan emelkedni. Vagyis a MOHU-nak a maximumot kell nyújtania ahhoz, hogy 2029-ig teljesítse az uniós elvárásokat.
Mivel nem kaptunk konkrét számokat a MOHU-tól arra vonatkozóan, hogy mennyi DRS-köteles italcsomagolást hoztak forgalomba 2024-ben, és ebből mennyit váltottak vissza, az IFUA Horváth & Partners tanácsadó cég által tavaly augusztusban készült elemzésére támaszkodhatunk. A dokumentum szerint 2024-ben 48 százalék lehetett a visszaváltási arány, ami idén 77 százalékra emelkedhet.
Ahogy egy tavaly decemberi cikkünkben beszámoltunk róla, közel háromszáz olyan település van, ahol a jogszabályok szerint visszaváltási pontokat kellene a MOHU-nak működtetnie, de ezt még nem sikerült kivitelezni. Emellett az ezer fő alatti településeken is ki kell építenie a MOHU-nak, bár ez nem jogszabályi kötelezettség, a visszaváltási lehetőséget, mert enélkül nem sikerülhet kilencven százalék fölé tornásznia a visszaváltási arányt.
Ehhez kapcsolódóan:A jogszabály szerint kellene, de sok faluban még mindig nem lehet palackot visszaváltani
Reagált a MOHU
A június 11-én megjelent cikkünkre – habár a megjelenés előtt 6 nappal kérdéseket küldtünk a cégnek – csak a cikkünk megjelenését követően küldtek válaszokat. A koncessziós társaság szerint a cikkben szereplő állítás, miszerint a MOHU Zrt. „extraprofitra” tett szert, valótlan, félrevezető és szakmailag megalapozatlan.
„Az egyéb bevétel soron látható összeg bevétel, és nem profit, amelyet a DRS-rendszer költségeinek fedezésére kerül felhasználásra. Ennek megfelelően a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal ezt a bevételt a felmerülő költségek fedezeteként veszi figyelembe, vagyis ezzel az összeggel csökkenti a DRS-díjak alapjául szolgáló költségtömeget. Ebből eredően ez az egyéb bevétel különösen nem nevezhető “extraprofitnak” – tették hozzá.
A MOHU szerint a cikkben említett beszámolóból az is könnyen kiolvasható, hogy a MOHU bevételei – beleértve a díjbevételeit és az egyéb bevételeit is – nem fedezik a vállalat felmerülő költségeit. A 2024. pénzügyi év – a nyilvánosan elérhető pénzügyi beszámolóból is kiolvashatóan – veszteséggel zárult, tehát semmilyen profit nem képződött a vállalatban.
Úgy gondolják, hogy ebben az összefüggésben az „extraprofit” kifejezés nemcsak félrevezető, hanem valótlan állításon alapul, és szakmai szempontból teljes mértékben értelmezhetetlen.
„A DRS-rendszerből származó bevételek a körforgásos gazdaság elvein alapuló, fenntartható hulladékgazdálkodás megvalósítását szolgálják” – közölte a vállalat.
Miután a konkrét kérdésünkre nem válaszolt a MOHU, újabb kérdéseket küldtünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy hány darab DRS-hatály alá tartozó palackot, üveget, fém italos csomagolást hoztak forgalomba 2024-ben. Vagyis hány darab után fizették meg tavaly a visszaváltási díjat a forgalombahozatalkor? Azt is megkérdeztük, hogy hány darab a DRS hatálya alá tartozó palackot, üveget stb. váltottak vissza a MOHU-nál 2024-ben? Ezekből a számokból lehetne kiszámolni a visszaváltási arányt.
Azt is szerettük volna megtudni, hogy mit gondol a cég az uniós rendeletről. Válasz azonban nem érkezett. Az Energiaügyi Minisztériumtól azt kérdeztük, hogy hol lehet független forrásból ellenőrizni a MOHU tevékenységét? Hol, melyik hatóságnál érhetőek el a DRS-rendszer hatálya alá tartozó üveg, palack, és fémdobozok kibocsátási adatai, illetve visszaváltási adatai? De válasz a minisztériumból sem érkezett.