Sokak szerint a magány korunk pestise, számtalan betegségért felelős, világméretű jelenség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is látja ezt: a szervezet szerint a magányosság minden hatodik embert érinti a világban, hatásaiban pedig sok milliárd dolláros károkat okoz a világgazdaságnak, növeli a sztrók, a szívroham, a cukorbetegség, a depresszió, a szorongás és az öngyilkosság kockázatát, évente csaknem egymillió ember idő előtti halálát okozva. A Szelfi vendége Dr. Albert Fruzsina, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének professzora volt, aki ezt a témát kutatja.
A teljes interjú itt megtekinthető:
Ha csak meghallgatná, akkor azt itt teheti meg:
Your browser doesn’t support HTML5
Dr. Albert Fruzsina: „Ha magányos vagy, az ártalmasabb, mintha elszívnál egy doboz cigarettát naponta”
Albert Fruzsina először azzal foglalkozott, hogy kinek hány barátja, mekkora szociális kapcsolatrendszere van, a társas izoláció volt az eredeti kutatási témája – ebből gyorsan meglátszott, hogy sok magyarnak nagyon kevés ilyen kapcsolata van. Ebből már adta magát a kérdés, hogy mennyire vagyunk magányosak.
Albert Fruzsina ugyanakkor azt mondja: fontos különbséget tennünk az egyedüllét és a magány érzése között – ez utóbbi ugyanis szubjektív megélés, nem ritka, hogy valaki viruló és aktív szociális élete ellenére érzi a magány szorongató érzését.
Ez utóbbit társas magánynak nevezzük, mondja a kutató, és egyre növekvő jelenségről van szó. Mérni ugyanakkor nagyon nehéz, pont a szubjektivitása miatt.
Albert Fruzsina szerint a Covid hatalmas rombolást végzett az emberek szociális életében, bár mostanra valamelyest helyreállni látszik a korábbi állapot. Ami igazán nagy változás, hívja fel a figyelmet a szakember, az az, hogy a fiatalok egyre növekvő arányban élik meg a magányt – ez korábban elsősorban az idősekre volt jellemző.
Annak, hogy az elmagányosodás érzése futótűzként terjed, számos oka van: a közösségi médiától a hagyományos közösségek felbomlásáig.
A probléma mostanra akkor lett, hogy több országban minisztériumot dedikáltak neki, a WHO szerint ártalmasabb, mint elszívni naponta egy doboz cigarettát. Ráadásul a betegek gyógyulási folyamatát is erősen befolyásolja, hogy mennyire érzik magukat támogatva, ha megtörténik a baj.
Magyarországon még mindig nagyon jellemzőek a destruktív megbirkózási stratégiák, mondja Albert Fruzsina, például az alkohol vagy a szerhasználat. A kormány pedig egyáltalán nem foglalkozik ezzel, mondja, pedig a családbarát elképzelésekbe ez nagyon belevágna. Mutatóban van ugyan egy-két program, de az iskolákban például semmi nem történik. A fiataloknál az egyébként ideológiailag eléggé meghatározott cserkészmozgalmon kívül nem sok kezdeményezésről hallani. Az sem segít, hogy közben szegregált az oktatásunk, és szegregált a lakhatásunk is.
A kutató azt is mondja, hogy a magány feloldása nem jelenti azt, hogy soha nem szabad egyedül lennünk, sőt, némi egyedüllétre mindenkinek szüksége van. A magány viszont, teszi hozzá, sajnálatos módon stigmatizáló dolog, kínos bevallani, ha valakinek nincsenek barátai.