Lejártak a 2023-ban kötött kétéves alvállalkozói szerződések a hulladékpiacon. A cégek árat szeretnének emelni, a MOHU viszont sok esetben 20 százalékkal csökkentené a szolgáltatási díjakat. Papír esetében 80-90 forintot fizet kilónként az alvállalkozóknak, miközben 171 forintot kap a MOHU a gyártóktól. Plusz 50 forintos kilónkénti áron értékesítheti tovább a begyűjtött, leválogatott haszonanyagot a hulladékpiacon. A MOHU-nak látszólag nem elég az 50-80 százalékos marzs. Sok alvállalkozó csak egy lehetséges kormányváltásban bízik, különben lehúzza a rolót.
A hulladékkoncessziós rendszer 2023-as indulásakor a MOHU kétéves szerződéseket kötött az alvállalkozókkal. Ezeknek a szerződéseknek a nagy része lejárt, vagy mostanában fog lejárni. A MOHU szeptember végéig meghosszabbította a kontraktusokat, az ártárgyalások jelenleg is zajlanak. Vannak, akivel már megállapodott a MOHU, más cégekkel még tárgyalnak.
Az alvállalkozók az elmúlt két év inflációjával emelnék az árakat. A MOHU azonban nem partner ebben, sőt inkább az árak letörésében érdekelt. A Szabad Európa több szereplővel beszélt az elmúlt hetekben, akik a nevük elhallgatását kérték.
Milliárdok a MOHU-nak
Az új hulladékrendszer 2023. júliusi indulását követően, miután a kormány 35 éves koncessziós szerződést kötött a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-vel (Mol), a lakossági és az intézményi hulladékok, haszonanyagok nagy részét a Mol erre a célra alapított leányvállalata, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) kezelte.
A 2023-ban indult hulladékkoncessziós rendszerben más változás is volt. A korábbi termékdíjas rendszert felváltotta az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR), amelyben a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért a termék teljes életciklusa során. Magyarul: a termék legyártásakor, vagy forgalomba hozatalakor előre kifizetik a majdani hulladékkezelés díját, arra az időre, amikor már nem lesz szükség a termékre, vagyis amikor szemétté válik.
Az új szabályozás a csomagolást, egyes egyszer használatos műanyag termékeket, elektromos és elektronikus berendezéseket, elemeket és akkumulátorokat, gépjárműveket, gumiabroncsokat, irodai és reklámhordozó papírokat, sütőolajat és -zsírt, bizonyos textiltermékeket, valamint fabútorokat érint. Az utóbbi három kategória (sütőolaj, textil, fabútor) új, a többi eddig is termékdíjköteles tétel volt.
A korábbi termékdíjas rendszerből mintegy 85 milliárd forint folyt be az államkasszába, az új EPR-díjból éves szinten mintegy 240 milliárd jut a MOHU-nak. (A cég tavalyi beszámolója szerint 220 milliárd forintos bevétele származott az EPR-ből). Vagyis, miután megjelent a MOHU a hulladékpiacon, az állam úgy módosított a jogszabályokon, hogy háromszorosára emelte a biztosan befolyó bevétel összegét.
A két rendszer (termékdíj és EPR) párhuzamosan fut. A mindkét díjjal érintett áru után fizetendő termékdíjból le kell vonni az EPR-díjat, amennyiben marad termékdíj, csak azt kell befizetni. A gyakorlatban azonban a termékdíj háttérbe szorult és a cégek által közvetlenül a MOHU-nak utalt EPR-díj vált dominánsá, vagyis nincs mit levonni, hiszen az EPR sokkal magasabb összeg.
Ehhez kapcsolódóan:Mol-hulladékkoncesszió: háromszorosára emelkedhet az eddig fizetett díj összege
A termékdíjhoz képest jelentősen nőttek ugyanis az EPR díjtételei, vagyis brutális drágulást hozott az új rendszer. Egy kilogramm műanyag csomagolásért korábban 57 forintot kellett kilogrammonként termékdíjként befizetni, az EPR ugyanerre 219 forintba került. De például kisgépek esetében 57-ről 261, az akkumulátor esetében 57-ről 238, monitorok 57-ről 362 forintra nőtt a az EPR díja kilogrammonként.
Ésszerű nyereség
Emiatt sok piaci szereplőnek érthetetlen, hogy miért akarja a MOHU az alvállalkozók díját csökkenteni. Sőt, ahogy a Deloitte adótanácsadó cég felhívta a figyelmet rá, az EU-szabályozás határozottan rögzíti, hogy a gyártók által fizetett EPR-díj egyetlen anyagáram esetében sem lehet nagyobb, mint az észszerű nyereséget is tartalmazó indokolt költség mértéke.
Információnk szerint a papír csomagolóanyag begyűjtéséréért, válogatásáért és bálázásáért a MOHU 80-90 forintot fizet jelenleg az alvállalkozóknak. A papír csomagolóanyag EPR-díja 173 forintba kerül. (A termékdíjas rendszerben 19 forint volt kilogrammonként). A 173 forintból a jogszabályok szerint 2 forint megy az önkormányzatoknak. Ha a MOHU 80-90 forintot kifizet a hulladékkezelő cégeknek akkor is marad 81-91 forintja.
A termékdíjas rendszerben 14 százalék körül volt a koordinátor „jutaléka”, ez most 47-53 százalék. És ebben nincs benne a haszonanyag értékesítés bevétele. Iparági forrásaink szerint a leválogatott, bálázott papír kilogrammja mintegy 50 forintot ér a piacon. Ha ezt is beleszámoljuk, akkor 75-81 százalékos marzzsal dolgozik a MOHU.
Ehhez kapcsolódóan:A kormány biztos bevételt ígért a Molnak a hulladékos koncesszióban
Forrásaink szerint ezért érthetetlen, hogy az állami Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) miért határozott meg ilyen magas EPR-díjakat. (Pontosítás: a MEKH díjelőkészítő tevékenységet folytat, az EPR-díjról az energiaügyi miniszter rendeletben határoz.) Ahogy korábban beszámoltunk róla, ezek a díjak többszöröse, mint amit Ausztriában fizetnek a gyártók. Miközben az uniós előírások szerint nem lehet nagyobb, mint az ésszerű nyereséget is tartalmazó indokolt költség. Az ésszerű nyereség 9,11 százalékban van meghatározva a koncessziós rendszerben.
Az EPR esetében ugyanúgy, ahogy a palackvisszaváltáskor megírtuk, a MOHU megkapja azon termékek után is a pénzt, amelyek nem kerülnek be a hulladék közé. „Ha ezek után is veszteséges a MOHU, akkor nagyon nagy baj van a cégnél. Nem csoda, hogy távozott a vezérigazgató” – fogalmazott egy forrásunk.
Húsz százalék mínusz
Forrásaink szerint a MOHU áltagosan húsz százalékkal csökkentené az alvállalkozók díjait, vagyis ennyivel kevesebb pénzt kapnának a cégek a munkájukért. Itt fontos megjegyezni, hogy már két évvel ezelőtt is nyomott árakon szerződtek le a MOHU-val. Abban bíztak, hogy a szerződések lejártát követően kedvezőbb feltételeket fognak kapni a koncesszortól.
A lakossági (kommuniális) szegmensben nem volt nagy változás, mivel ugyanazok a nagyrészt önkormányzati és állami, kisebb részt magántulajdonban lévő cégek ürítik a kukákat, amelyek korábban is ezt a tevékenységet végezték. Az ipari (intézményi) szegmensben korábban egymással versengő vállalkozások működtek. A koncessziós rendszer indulását követően azonban nem végezhettek önálló tevékenységet, csak és kizárólag a MOHU alvállalkozójaként működhettek a koncesszió alá tartozó hulladékok esetében.
Míg korábban versengetek az intézményi szegmensben keletkező hulladékokért, legyen szó fémről, műanyagról, vagy papírról, most már nem adhatnak árajánlatot az ügyfeleknek, kizárólag a MOHU-val szerződhetnek a MOHU által diktált feltételek mellett. A hulladékbirtokosok sem válogathatnak a hulladékkezelők közül, csak és kizárólag a MOHU-val szerződhetnek. Ez a változás több mint háromezer magyar kis-és közepes céget, családi vállalkozást jelenet.
„Lényegében megszűntünk önálló vállalkozónak lenni, a MOHU bérmunkásai lettünk” – mondta egy forrásunk. Elmondása szerint két évvel ezelőtt is kényszerűségből írták alá az alvállalkozói szerződést a MOHU-val és vállalták a nyomott árakat. Abban bíztak, hogy 2025-ben jobb feltételekkel hosszabbíthatják meg a szerződéseket.
Ehhez kapcsolódóan:A hazai kisvállalkozások üzletét adta oda az állam a Molnak a hulladékos koncesszióval
Erre azonban nem került sor. Információnk szerint a műanyag és a papír esetében 20 százalékkal csökkentené a MOHU a begyűjtött anyagok kilogrammonkénti díját. A MOHU alvállalkozói nemcsak begyűjtik a hulladékot, hanem szétválogatják kezelik és bálázzák. Vagyis olyan állapotba hozzák, hogy el lehessen adni a feldolgozóknak, újrahasznosítóknak.
A fémek esetében azt hallani, hogy a MOHU kevesebb szolgáltatást vesz igénybe. Például egy MÉH-telep esetében nem kéri a szállítást, vagy az ollózást, illetve a shredderezést (a fémek bezúzása, összepréselése).
Egy forrásunk arról számolt be, hogy a 2023-as árakat ajánlotta fel a MOHU. „Még szerencsésnek érezhetem magam, mivel nem csökkentették az árakat, mint másoknál. Ez mondjuk nem csoda, körülöttem több cég is bedobta a törölközőt, nem nagyon van már más rajtam kívül senki abban a régióban” – mondta forrásunk, aki nem szerette volna, ha beazonosítható lenne a hulladékpiaci tevékenysége.
Forrásunk azt mondta, hogy a 2023-as árak azt jelentik, hogy nem fedezi a béremeléseket, az üzemanyagok januártól esedékes jövedéki adóemelését és az inflációt sem. „Jelenleg több lábon állok, ha veszteséges lesz az egész ügymenet, akkor abbahagyom a tevékenységemet” – tette hozzá. (Az infláció 2023-ban 17,6 százalék volt, 2024-ben 3,7 százalék).
A hulladékpiacon nagy az elkeseredettség. Sokan abban bíznak, hogy áprilisban kormányváltás lesz, és addig valahogy megpróbálják kihúzni. A MOHU árcsökkentési javaslata eközben veszélyeztetheti a hulladékellátást. Nem feltétlenül azért, mert lesznek olyan cégek, amelyeknek nyomott áron már nem lesz érdeke leszerződni a MOHU-val és ezért kapacitások esnek ki a rendszerből.
Sokkal inkább azért, mert a koncessziós rendszer elindulásával az engedélyezési folyamat is megváltozott. A cégeknek csak addig van hulladékhasznosítási engedélyük, amíg érvényes szerződéssel rendelkeznek a koncesszorral. Ha nem lesz heteken belül aláírt szerződése a cégeknek, akkor csúszhat a szeptember végén lejáró engedélyek megújítása. „Az adóhivatal által kiadott fémkereskedelmi engedély sincsen meg két-három nap alatt” – mondta egy forrásunk.
Kerestük a MEKH-et, hogy miért ilyen magas az EPR-díj, illetve mekkora az egyes hulladékfajták esetében az indokolt költség. A MOHU-nak is írtunk, kíváncsiak voltunk, hogy állnak az alvállalkozói szerződések, miért akarja csökkenteni a díjakat és a cégtől azt is megkérdeztük, hogy mennyi az indokolt költség, amit kifizet az alvállalkozóknak. A MOHU nem válaszolt, a MEKH türelmünket kérte, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.
A 24.hu hasonló témában írt egy cikket. Ebben Runtág Tivadar a MOHU operatív igazgatója is megszólalt, aki elismerte, hogy több vállalkozás esetében alacsonyabb díjat ajánlott a koncesszor. Elmondása szerint a MOHU-nál arra számítottak, hogy hosszabb ideig nem lesz nyereségük, de arra nem, hogy 2024-re ilyen jelentős legyen a mínusz. (A cég 50 milliárd forintos veszteséggel zárta a tavalyi üzleti évet).
Runtág Tivadar úgy véli, a veszteség alapvetően a vállalat működéséből fakad, éppen ezért tárgyalják újra az alvállalkozói szerződéseket, hogy ezzel is hatékonyabbá tegyék az üzemeltetést.
A tapasztalatok alapján úgy látja, korrekciókra van szükség, hogy optimálisabb legyen a működés. Ezzel indokolta, hogy felülvizsgálják, átdolgozzák a szerződéseket, és igyekeznek „kitisztítani” a rendszerből a felesleges elemeket. Nem tagadta, előfordul, hogy kevesebbet kínálnak a beszállítóknak – ezt azzal indokolta, így ösztökélnék őket a felesleges szállítások, műveletek kihagyására, a hatékonyabb fuvarszervezésre, működésre.
Runtág elmondása alapján alvállalkozóik nagyobb részével már megállapodtak, így októbertől zökkenőmentesen folytatódhat a tevékenység.
Az EPR-díjakkal kapcsolatban Runtág Tivadar azt mondta, egyes hulladékfajtáknál a díjak jelenleg nem fedezik a begyűjtési, válogatási, előkészítési költségeket, ezért ezeknél emelést javasolnak.