A burkától Sztálin arcképéig: Üzbegisztán 100 évvel ezelőtti szovjet átalakítása

Az egyik elsőként lefotózott traktor Üzbegisztán földjein – szigorúan Sztálin arcképével az elején. A mai Üzbegisztán területét 1925-ben a Szovjetunió részévé nyilvánították, a szovjet hatalomátvétel pedig nemcsak az oktatási és az iparosítási programot hozta magával, de az üzbég politikai foglyok kivégzési hullámát is elindította

Egy sportoló fut el a burkába öltözött nők mellett. Nagyon kevés fotó készült Üzbegisztán szovjet korszakának korai éveiben. Max Penson fényképész azon kevesek egyike volt, aki ott lehetett és megörökíthette a szovjet köztársaság első napjait a kisebb és nagyobb üzbég településeken

Max Penson 1893-ban született zsidó családban Nyugat-Oroszországban. 1914-ben költözött a mai Üzbegisztánba, ahol autodidakta módon tanult meg fotózni. 1926-tól dolgozott fotóriporterként

Munkások tüntetése egy textilgyár előtt az üzbég fővárosban, Taskentben. Bár Penson csak azt örökíthette meg kamerájával, amit a szovjet cenzorok jóváhagytak, mégis dokumentálta az üzbég élet szovjet átalakítását, amelyet „radikális társadalmi műtétként” jellemeztek, és amely éppen egy évszázaddal ezelőtt történt

Egy taskenti felvonuláson egy kisfiút rögzítettek a vörös csillaghoz annak élő jelképeként, hogy a munkára és a honvédelemre mindenkinek mindig készen kell állnia. Ma Penson archívumát unokája, Maxime Penson kezeli, aki Taskentben él

Üzbég férfiak találkozója a 20. század elején. Penson unokája, Maxime azt mondta egy, a Szabad Európának még 2018-ban adott interjúban, hogy amikor több mint száz évvel ezelőtt megérkezett nagyapja Közép-Ázsiába, az még nagyon más lehetett. „Más szagok, más színek, más emberek. Minden más volt akkoriban”

Üzbég lányok egy sporteseményen. Max Penson a Pravda Vosztoka (Kelet igazsága) és a TASZSZ, az állami hírügynökség szovjet kiadványainak dolgozott

Egy úttörő trombitás fiú az 1920-as években. Penson képeit a szovjet sajtó arra használta, hogy a moszkvai baloldali ideológia alatt átalakuló „új Üzbegisztánt” illusztrálja

Tamara Khanum (itt Penson fotóján) örmény származású táncosnő, aki Üzbegisztánban elsőként lépett fel fedetlen arccal nő létére

Sztálin portréit tartják a kezükben üzbég férfiak. A szovjet hatalom alatt a mai Üzbegisztán területén korlátok közé szorították a vallásgyakorlást és az ott főleg iszlám hitéletet. A vallásos hitet politikai buzgalommal próbálták meg helyettesíteni

Nők burkában az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság korai éveiben. Penson első üzbég fotói még teljes burkában ábrázolt nőket mutatnak, de később ez a viselet teljesen eltűnt az utcákról

Penson egyik leglátványosabb képe a Közép-Ázsián több száz kilométer hosszan átívelő Ferghana-csatorna építését örökíti meg 1939-ben

A Ferghana-csatorna építése 1939-ben. Az öntözővíz-csatorna Sztálin „A természet átalakításának nagy tervét” előzte meg, amely a közép-ázsiai folyók mezőgazdasági célú elterelésével együtt hozzájárult az Aral-tó kiszáradásához

Egy munkás pihen a frissen szedett gyapotszálakon. Penson a szovjet üzbegisztáni gyapotipart is lencsevégre kapta. A mai Üzbegisztánból kapta az USA az általa felhasznált gyapot 70 százalékát

Gyapotszedés az 1930-as években. Penson fotóin sem szerepelhettek a láthatatlanságra ítélt ellenállók: a szovjet hatalom kritikusai. A szovjet uralom alatt több száz disszidens üzbéget végeztek ki vagy tartottak élethosszig rács mögött

Idős zsidók Buharában. Penson a buharai és más üzbég városok zsidó közösségének életét is dokumentálta fényképezőgépével

Tűzijáték Taskentben. Pensont 1948-ban, a sztálini antiszemita tisztogatások tetőpontján kirúgták a Pravda Vosztokától. Karrierjének elvesztése az egészségére is kihatott: beteg lett és 1959-ben meghalt

Ez a kép Max Penson pályafutása végén készült a fotósról. Bár sokan azt hitték, hogy öngyilkos lett, unokája a Szabad Európának elmondta, hogy a fotós természetes halált halt miután „elég nehéz, elég kemény élete volt”