Január végén Magyarországon járt az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatának delegációja, tájékozódni a magyar igazságügy helyzetéről. Ennek kapcsán az ENCJ irányító testületének tagja, Brian O'Moore bíró, az Ír Bírói Tanács tagja válaszolt február közepén írásban küldött kérdéseinkre.
Magyarországi látogatásán az ENCJ-delegáció hosszan tárgyalt a magyar igazságügyi miniszterrel, Tuzson Bencével. El tudta-e oszlatni azt a gyanút a miniszter, hogy a magyar kormány befolyásolni akarja a bírói hatalmi ágat?
Látogatásunk során az ENCJ delegációja találkozhatott az igazságügyi miniszterrel. Rendkívül hasznos volt számunkra, hogy így közvetlenül meg tudtuk őt szólítani az ENCJ aggályaival. A találkozót a négyoldalú megállapodás megtárgyalásával és végrehajtásával, valamint az egyes rendelkezéseinek 2024. december végén törvényként történt elfogadásával kapcsolatos eszmecserének szenteltük.
Az ENCJ delegációja különösen a módosító jogszabályról az igazságszolgáltatással folytatott érdemi konzultáció hiányára összpontosított. Mivel ennek a tavaly decemberben elfogadott jogszabálynak a rendelkezései elsősorban Magyarország bíráit érintik, magától értetődik, hogy az igazságszolgáltatással előzetesen egyeztetni kellett volna.
Brian O'Moore ír bíró, az ENCJ irányító testületének tagja
A találkozó alkalmat adott arra is, hogy a bírák javadalmazásának kérdését mélyebben megvitassuk, valamint érdeklődjünk a magyar igazságszolgáltatási környezetben a tárca által előrelátható további változásokról. Ez utóbbival kapcsolatban a miniszter arról tájékoztatta az ENCJ delegációját, hogy a minisztérium jelenleg a járásbíróságok hatékonyságával kapcsolatos változtatásokat mérlegeli.
Tárgyaltak tehát arról, hogy az Országos Bírói Tanács nem tudta véleményezni az év végi, kompetenciájukba tartozó törvényjavaslatokat. Mi a véleménye arról a jogalkotási eljárásról, hogy úgy fogadnak el törvényeket, hogy azokat egyéni képviselők vagy a parlamenti bizottság nyújtja be, nem a kormány?
A demokratikus rendszerek általában több módszert is biztosítanak a törvénytervezetek parlament elé terjesztésére. Való igaz, az ember azt várná, hogy ekkora törvénymódosításokat a kormány készítsen elő és vigyen az Országgyűlés elé. Azonban az egyes parlamenti képviselők joga nem korlátozható, hogy közvetlenül az Országgyűlés elé vigyenek jogalkotási javaslatokat, hiszen a törvényeket végül is ők alkotják.
Ennek ellenére, akár a kormány, akár egy országgyűlési képviselő tesz javaslatot egy jogszabályra, mindig a demokratikus jogalkotási folyamatot kell követni. Alapvető fontosságú, hogy érdemi konzultáció legyen minden olyan érdekelt féllel, akit érint a jogszabály. Az érintetteket nem csak kellő részletességgel kell tájékoztatni a javasolt jogszabályról, hanem valódi lehetőséget is biztosítani számukra, hogy véleményt nyilvánítsanak az esetleges jogszabályi változásokról. Végül minden ilyen érintetti véleményt figyelembe kell vennie azoknak, akik előterjesztik vagy elfogadják a javasolt jogszabályt. Leegyszerűsítve: lehetővé kell tenni, hogy az igazságszolgáltatás érdemben részt vegyen a jogalkotási folyamatban.
Ez különösen igaz, ha figyelembe vesszük a közelmúlt magyarországi fejleményeit. Az Országos Bíró Tanács mint Magyarország bírói tanácsa jogosult arra, hogy az igazságszolgáltatási rendszert érintő jogszabálytervezeteket megtárgyalja, illetve véleményt nyilvánítson. Ez az eljárás már a magyar jog szerint az OBT-nek adott funkciók közé tartozik (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 103. § alapján).
Amint azt 2025. február 21-i nyilatkozatunkban kifejtettük, a megfelelő normák betartása érdekében az ENCJ Igazgatósága azon a véleményen van, hogy érdemi konzultációt kell folytatni az új jogszabályokról, függetlenül attól, hogy a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalom milyen konkrét eljárást választ az ilyen javasolt törvénymódosítások bevezetésére.
Ehhez kapcsolódóan: Többezres bírótüntetés nemzetközi bírói szolidaritás mellett
A 2024. január 21-én nyilvánosságra hozott Statementjükben azt írták: „Az ENCJ mindig is kritikus volt minden olyan megállapodással kapcsolatban, amely a bírói fizetéseket a szélesebb igazságügyi reformhoz köti.” Milyen tapasztalataik voltak ezzel korábban?
Sajnos a nem megfelelő bírói javadalmazás kérdése számos alkalommal felmerült különböző országok kapcsán, széles körben elterjedt problémává vált.
2023. május 25-én az ENCJ Igazgatósága nyilatkozatot adott ki az anyagi biztonságról a bírói függetlenség összefüggésében. Ezt az az ENCJ-hez intézett értesítés váltotta ki, miszerint mind Szlovénia, mind Litvánia Igazságügyi Tanácsa az elégtelen bírói javadalmazást a bírói függetlenség veszélyének tekintette. Ugyanakkor ezt a problémát Horvátországban és Spanyolországban is potenciálisan felmerülőként azonosították. Nyilatkozatunkban az ENCJ kijelentette, hogy a pénzügyi biztonság fontos eleme a bírói függetlenségnek.
Az Európai Unió Bírósága is megállapította, hogy a bírák javadalmazása közvetlenül kapcsolódik a bírói függetlenséghez. A Testület úgy véli, hogy a bírói függetlenségnek magában kell foglalnia a bírák anyagi biztonságába való beavatkozás elleni védelmet. Nyilvánvaló, hogy a bírói javadalmazásnak megfelelőnek kell lennie, és nem szabad kitenni a bírákat a nem megfelelő nyomásgyakorlás kockázatának és a korrupció lehetőségének.
Mivel az anyagi biztonság elengedhetetlen a valódi bírói függetlenség eléréséhez, megfelelő bírói javadalmazást kell biztosítani minden további feltétel nélkül. A bírói fizetések emelésének a tisztségünk feltételeinek szélesebb körű megváltoztatásához kötése nem tekinthető helyénvalónak, hanem a bírói karra gyakorolt lehetséges nyomásnak.
A magyarországi látogatásuk után kiadott nyilatkozatuk említi az Országos Bírói Tanáccsal, az Országos Bírósági Hivatallal és a bírói egyesületekkel folytatott találkozókat, a Kúria elnökével azonban nem. Találkoztak-e vele, különös tekintettel arra, hogy a Kúria elnökének kiemelt szerepe volt a legutóbbi fejleményekben? Ha nem, miért nem?
Az ENCJ egy tagjai által alkotott hálózat. A 2025. január 31-ihez hasonló látogatása a bírói szolidaritás aktusa. Az ENCJ delegációja az egyik tagja, jelen esetben az OBT meghívására látogatott el Magyarországra. A program megszervezéséért az OBT felelt, és nagyrészt az ő feladata volt eldönteni, hogy a delegáció kikkel találkozik.
Meg kell említenem azt is, hogy két magyar bírói szövetség (a MABIE és a Res Judicata) közvetlenül a látogatás előtt kereste meg az ENCJ Irodát, és jelezte találkozási szándékát. Örömmel tettünk ennek eleget.
A Kúria elnöke nem kért meg minket, hogy találkozzunk vele, és vendéglátóink, az OBT sem szervezett ilyen találkozót. Biztos vagyok benne, hogy az ENCJ készen állna találkozni a Kúria elnökével, ha egy ilyen találkozót hasznosnak tartanak. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Kúria elnöke az OBT tagja, és vélhetően látogatásunk során találkozhatott az ENCJ delegációjával.
Az OBT végül érvénytelennek nyilvánította a kormánnyal novemberben kötött négyoldalú egyezményt. Az igazságügyi miniszter és a Kúria elnöke jelezték, hogy ez a döntés komolytalanná teszi a szervezetet. Ön szerint hibázott-e az OBT és mikor - az egyezmény aláírásának megszavazásakor vagy annak felmondásakor?
A Négyoldalú Megállapodást első körben az OBT-tagok igen szűk többséggel hagyták jóvá. Amint az ENCJ rámutatott, nagyon homályos volt, hogy pontosan mit is hagytak jóvá. Egy olyan változékony helyzetben, mint amilyen az volt, nem túl meglepő, hogy a későbbi fejlemények fényében a megállapodás érvénytelenítéséről döntöttek.
Röviden ki kell térnem az eredeti négyoldalú megállapodás természetére. Amint azt korábbi nyilatkozatainkból is tudja, az ENCJ kritikusan fogalmazott a megállapodással kapcsolatban, mert (1) az a bírói fizetések emelését szélesebb körű változásokhoz kötötte; (2) olyan tágan fogalmazták meg, hogy lehetetlen volt kellően egyértelművé tenni az aláírók által vállalt pontos kötelezettségvállalásokat. Ezeket a tényezőket szem előtt kell tartani az OBT intézkedéseinek mérlegelésekor.
Az Európai Bizottság 2023. decemberében feloldotta a Magyarország számára biztosított 10,2 milliárd eurós kohéziós forrás zárolását, amelyekhez az ország a jogállamiság tartós hiányosságai miatt nem tudott hozzáférni. Emiatt az Európai Parlament beperelte a Bizottságot. Végeredményben hogy látja: a 2023 nyarán elfogadott igazságügyi reform óta javult a magyar bíróságok helyzete jogállami szempontból?
Az ENCJ nincs abban a helyzetben, hogy válaszoljon erre a kérdésre. Nem követjük nyomon a helyzetet a bíróságokon, és egyszerűen nem rendelkezem azokkal az információkkal, amelyek alapján bármilyen következtetést le tudnék vonni ebben a kérdésben.
Az ENCJ egyik célja a jogállamiság és a bírói függetlenség előmozdítása és védelme. Ha valahol releváns szereplők (igazságügyi szervezetek, emberi jogi megfigyelők) veszélyeztetettnek mondják a bírói függetlenséget, az nem erodálja-e a társadalom bizalmát a pártatlan és igazságos jogszolgáltatásban, ami tovább gyengíti a bírókat? Hogyan lehet feloldani ezt az ördögi kört?
Az ENCJ rengeteg munkát végzett az igazságszolgáltatásba vetett bizalom témájában. Ahogy ön is mondja, ez egy igazán fontos tényező a jogállamiság működésében. Kiindulásként meg kell jegyezni, hogy vannak „magas bizalmi szintű” és „alacsony bizalmi szintű” társadalmak, ami sok tényezőtől függ. Egyes esetekben az igazságszolgáltatásba vetett bizalom mértéke a közösség történetének eredménye lehet. Az igazságszolgáltatásba vetett bizalom attól is függhet, hogy a társadalom hajlamos-e bízni az állami intézményekben. Az általunk végzett munka azt sugallja, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megteremtésének vagy megerősítésének legjobb módja az átláthatóság és az elszámoltathatóság.
Figyelembe véve ezeket a tényezőket, nem értek egyet azzal, hogy az igazságügyi szervezetek vagy az emberi jogi megfigyelők azon állításai, miszerint függetlenségünk veszélyben van, aláássák a bírákba vetett közbizalmat. Ehelyett ezeket az állításokat valószínűleg a bírói függetlenség védelmére irányuló felhívásnak tekintik. Ezért úgy érzem, hogy az igazságügyi szervezetek és ezeknek a megfigyelők munkája nagy értéket képvisel a társadalom figyelmeztetésében az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét vagy integritását fenyegető veszélyekre. Az ilyen jellegű fenyegetések vagy kihívások figyelmen kívül hagyása tarthatatlan eljárás.
Magyarországon a kormánynak alkotmányos többsége van az Országgyűlésben, széles körben megnyitva a törvények felülírásának lehetőségét. Ilyen körülmények között hogyan tud a – törvényeknek alárendelt – igazságszolgáltatás ideális távolságot tartani a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ágtól, hogy csökkentse a politikai hatalomtól való függését?
Az igazságszolgáltatás három tényező révén tudja ezt a távolságot tartani.
Először is, a független intézményeknek (amelyek végső felelőssége a bírói kar támogatása a független igazságszolgáltatásban) mindent meg kell tenniük az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása érdekében. Magyarországon az az intézmény az OBT.
Másodszor: nagyon fontos, hogy a bírók egységet mutassanak és kölcsönös támogatásban részesítsék egymást olyan nehéz helyzetekben, amilyen jelenleg Magyarországon van.
Végül fontos, hogy mindezeket az erőfeszítéseket nyilvánosságra hozzák a társadalom egészének tudatosítása és támogatása érdekében. A szabad média szerepe ebben döntő fontosságú.
Ehhez kapcsolódóan: Már harmadik éve Magyarország vezeti a korrupciós listát az EU-ban
Mi a véleménye a magyarországi szolgálati bíróságok helyzetéről és a Kúria elnökének arról a véleményéről, amely alkotmányellenes státuszúnak tartja őket és vezetőiket ún. politikai aktivizmussal vádolja?
A kérdés megválaszolását annak hangsúlyozásával kezdem, hogy a bíróknak nemcsak joguk van szabadon felszólalni az igazságszolgáltatást érintő kérdésekben, hanem kötelességük is felszólalni, ha a jogállamiság, ezen belül a bírói függetlenség veszélybe kerül.
Az egyes bírák ezen kötelezettsége mellett az európai igazságszolgáltatás kollektív kötelessége, hogy egyértelműen és határozottan kinyilvánítsa, hogy ellenzi a kormány olyan javaslatait, amelyek az egyes bírák vagy bírói tanácsok függetlenségét sérthetik. Ezek a cselekmények nem tekinthetők fegyelmi oknak, amint azt a szolgálati bíróságok elnökei helyesen megállapították.
Nagyon megdöbbentett bennünket, hogy budapesti tartózkodásunk során több érintett fél is súlyos aggodalmát fejezte ki a szolgálati bíróságokkal kapcsolatos esetleges változások miatt. A szolgálati bíróságok a bírói fegyelmezéssel foglalkozva a magyar igazságszolgáltatási környezet fontos részét képezik. Az ENCJ természetesen ellenzi a fegyelmi eljárások bármely olyan alkalmazását, amellyel nyomást gyakorolhatnak azokra a bírákra, akik szót emelnek a bírói függetlenség mellett, és akik nyilvánosan támogatják a jogállamiságot. Nagyon egyértelmű a dermesztő hatás lehetősége, és a szolgálati bíróságokkal kapcsolatos bármilyen ilyen irányú változás nagyon aggasztó lenne.
Február 22-én a MABIE szervezésében demonstráció lesz. (Ahogy ezt jeleztük feljebb, a kérdéseinket február közepén küldtük el – K.Gy.) Egyetért-e Ön azzal, hogy a bírák véleménynyilvánítási szabadsága magában foglalja a nyilvános helyszíneken való felvonulást? Hol vannak a bírák megszólalási szabadságának határai?
Ahogy korábban mondtam, az az elv, amely szerint a bíráknak hallgatniuk kell a politikai vitákat kiváltó kérdésekről, nem érvényes, ha az igazságszolgáltatás feddhetetlensége és függetlensége veszélybe kerül.
Az ENCJ Végrehajtó Testülete ezért üdvözli, hogy az OBT, a magyar bírói egyesületek és egyes bírák úgy döntöttek, hogy szót emelnek a bírói függetlenség érdekében és a magyar igazságszolgáltatást fenyegető veszélyekről. Kulcsfontosságú, hogy ezekre a kérdésekre felhívják a nyilvánosság figyelmét, és azok továbbra is a figyelem középpontjában maradjanak.
Ennek különböző módjai vannak. Ide tartozik a békés tüntetés vagy a nyilvános felvonulás. Az ENCJ teljes mértékben támogatta ezt a demonstrációt, és szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a szervezőknek és a résztvevőknek.
Az ENCJ 2015 óta figyelemmel kíséri a magyar bírák és bíróságok helyzetét. A magyarországi látogatások mindig a magyar igazságszolgáltatás függetlensége elleni súlyos támadásokhoz kötődnek: 2018-ban, amikor Handó Tünde volt OBH-elnök megkérdőjelezte az OBT legitimitását, vagy 2022-ben, amikor az OBT tagjai súlyos rágalomhadjáratokkal szembesültek. Ebben az eseménysorban hogyan jellemezné a bírói önkormányzat jelenlegi helyzetét Magyarországon? Mit nevezne meg a legnagyobb veszélynek a bírói függetlenségre Magyarországon?
A bírói tanácsok összetételüket és mandátumukat tekintve eltérőek. Léteznek azonban európai szabványok, amelyekhez valamennyien ragaszkodnak, és vannak olyan funkciók, amelyek valamennyi tanácsnál közösek, pl. a bírák kiválasztási és kinevezési folyamatában való érdemi részvétel.
Magyarországon egyedülálló a rendszer. Az OBT és az OBH megosztja azokat a jogköröket, amelyeket általában egyetlen intézmény gyakorol. A 2023-as törvényi reformot követően az OBT pozíciója jelentősen megerősödött, új funkciókat és több jogkört kapott. Ez elvileg üdvözlendő. Ebben a szakaszban azonban látni kell, hogy ezek a változások a gyakorlatban hogyan működnek majd, és milyen további lépésekre lesz szükség az OBT megerősítéséhez.
Ami a magyar igazságszolgáltatás előtt álló kihívásokat illeti, véleményem szerint ezek a következők: a bírói javadalmazás (amely az ENCJ irányító testületének álláspontja szerint továbbra is megoldatlan), az igazságügyi alkalmazottak helyzete (alacsony fizetés, kevés jelölt), valamint a szolgálati bíróságokkal kapcsolatos problémák, amelyeket korábban említett.
Ezen túlmenően, ami igazán aggaszt bennünket, az az igazságszolgáltatás és más hatalmi ágak közötti feszültség. Ez a legélénkebben abban mutatkozik meg, hogy ezek nem kezelik egyenlő hatalomként az igazságszolgáltatást. A megfelelő konzultáció hiánya, amelyről az interjú elején beszéltünk, ennek ékes példája.
Ahogy ön is jelezte, az ENCJ néhány éve figyelemmel kíséri a magyarországi helyzetet. Sajnos úgy tűnik, ezt a folyamatot folytatni kell.
Jelennek-e meg új kihívások a bíróságok számára azzal, hogy egyre több országban kerülnek hatalomba populista vezetők és kormányok?
A bírák előtt álló kihívások természetesen nem csökkennek. Nehéz megbizonyosodni arról, hogy ez az Ön által populista politikai mozgalmaknak nevezett mozgalmak felemelkedése miatt, más tényezők miatt, vagy ezek kombinációja miatt van. Mindenesetre az igazságszolgáltatás függetlenségét fenyegető veszélyek, amelyeket jelenleg számos országban látunk, természetükben és intenzitásukban eltérők lehetnek.
Egy dolog állandó: az az igény, hogy a bírák a lehető legbátrabban és a lehető legegységesebben védjék a jogállamiságot. Ennek a védelemnek az egyik lényeges eleme – legalábbis, ahogyan mi látjuk –, hogy a közvélemény tudatában legyen annak, mennyire fontos egy független igazságszolgáltatási rendszer, amelyben a polgárok megbízhatnak. Az ehhez hasonló interjúk nagyon hasznosak, és szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy beszámolhattam az ENCJ magyarországi missziójáról.
Ehhez kapcsolódóan: „Magyarországon elkeserítően rossz a helyzet” – elkészült az európai civil jogállamisági jelentés