Van-e lakhatási válság Magyarországon? Mit okoz a Fidesz támogatási politikája? Miből indult és hova vezet a támogatások rendszere? A Szelfiben Petz Raymunddal, a GKI vezető kutatójával beszélgettünk. A szakember szerint nem igazán hatékony, ha minden előzmény nélkül bejelentenek egy 3%-os hitelt.
A rendszerváltozás után minden kormány a saját lakás megszerzését támogatta, az önkormányzati és a magánbérlakás-rendszer sokkal kevesebb figyelmet kapott – mondja Petz Raymund. A problémák tehát elég mélyen gyökereznek.
Az egykori négyszázezer bérlakásból mostanra mindössze százezer maradt – ez a 4,6 millió magyarországi lakóegységhez viszonyítva elenyésző. A kínálat dramatikus csökkenésével egyidejűleg az igények folyamatosan nőnek.
Az első Fidesz-kormány folytatta a Horn-kormány által elkezdett, lakásvásárlást célzó támogatási rendszert. Aztán jött a devizahitel, a CSOK, most legújabban pedig a 3 százalékos hitel. Ezek mind egy irányba mutatnak, mondja a kutató: 2010-hez képest a magyarországi ingatlanok átlagára csaknem megnégyszereződött, amiben persze óriási területi különbségek vannak.
A teljes beszélgetést itt megnézheti:
Ha csak meghallgatná, akkor azt itt teheti meg:
A beszélgetés néhány gondolata:
Az elmúlt években nagy számban jelentek meg a befektetési célú lakásvásárlók, főleg a nagyvárosokban: Budapesten például az elmúlt tíz év során a lakások 40 százalékát befektetési céllal vásárolták.
Az okok között a GKI kutatója elsőként említi a nyugdíjrendszer ingatagságát, a magánnyugdíjpénztárak állami bekebelezését - az emberek emiatt, különösen a vagyonosabb társadalmi réteg tagjai, az ingatlanbefektetések felé fordultak. Mindezek eredményeként az első lakást vásárlók helyzete az évek során egyre nehezebbé vált. A lakásépítések pedig visszaestek.
A képlet egyszerű, magyarázza a szakember: ha a keresletet valamilyen módon élénkítjük, például támogatással, vagy kedvezményes hitellel, akkor az eredmény csakis áremelkedés lehet, a piacon ugyanis nincs helyettesítő termék. „Nem tudunk sátorban lakni” – mondja Petz Raymund. Az előző intézkedések is pontosan ugyanide vezettek.
A megoldás az volna, ha a mindenkori kormányok hosszútávú stratégiában gondolkodnának. Az albérleti-, és lakásárak további emelkedése pedig egyre több fiatalt ösztönöz majd arra, hogy elhagyják az országot, véli a kutató.
A magánbérlakás-szektor nagyon szabályozatlan, így a kockázati felár is beépül a bérleti díjba. Egy legálisan és hatékonyan működő bérleti piac lényegesen alacsonyabb bérleti árakat jelentene, teszi hozzá Petz Raymund. Az öröklakások, magánbérlakások és szociális bérlakások rendszere Nyugaton tisztábban működik, úgyhogy ehhez „nem kellene feltalálni a meleg vizet” – mondja a GKI kutatója.
