Bár a gázai Edward Said Nemzeti Zenei Konzervatórium épülete romokban áll, az intézet zenetanárai és diákjai folytatják az órákat - hol menekülttáborokban, hol a romok között.

„Amikor játszom, úgy érzem, mintha elszállnék” - mondja a Reutersnek a 15 éves Rifan al-Qassas, aki kilencéves korában kezdett oudon, arab lanton játszani. A lány reméli, hogy egy nap majd külföldön is zenélhet, miközben az izraeli hadsereg augusztus 12-én ismét légicsapást mért Gázavárosra. A helyi egészségügyi hatóságok szerint az elmúlt napokban több mint 120 ember halt meg.

A konzervatóriumot Ciszjordániában alapították, és a Gázai övezet egyik meghatározó kulturális központja volt, ahol a népszerű műfajok mellett klasszikus zenét is tanítottak 13 éven keresztül egészen addig, amíg Izrael el nem indította háborúját a földközi-tengeri enklávé ellen, válaszul a Hamász 2023. október 7-i támadásaira. A háború előtt Izrael néha még kiutazási engedélyt is adott az intézet legjobb tanulóinak, hogy Gázán kívül is játszhassanak.

Suhail Khoury, a konzervatórium igazgatója a Reutersnek azt meséli, a 22 hónapja tartó harcokban a diákjai közül is életüket vesztették jónéhányan, köztük egy 14 éves hegedűs.

A konzervatórium múlt heti foglalkozásán több mint egy tucat diák gyűlt össze a sátor zizegő műanyag lepedői alatt, hogy a háború alatt gondosan megőrzött hangszereken gyakoroljanak, együtt énekeljenek és zenéljenek.

„Egyetlen fügefalevél sem hervad el bennünk” – énekelte egy palesztin fiú a népszerű siratóéneket, amely a palesztinok veszteségéről szól. Három diáklány a Greensleeves című dalt gyakorolta gitáron a sátor előtt, míg a fiúk egy másik csoportja közel-keleti kézi dobon ütötte a ritmusokat.

Tavaly év elején Ahmed Abu Amsha, a nagy szakállú és széles mosolyú gitár- és hegedűtanár elsőként kezdett el újra órákat tartani a diákjainak - csak éppen már a menekülttáborok sátraiban, ahova a 2,1 milliós lakosság nagy részét az izraeli evakuálási parancsok és bombázások kényszerítették.

A 2025. januári tűzszünet után aztán Abu azon tízezrek között volt, akik visszaköltöztek északra, Gázavárosba, amelynek nagy részét az izraeli bombázások a földdel tették egyenlővé. Azóta a város központjában él és dolgozik, ahol kollégáival együtt oudot, gitárt, dobot és ney-t, azaz arab fuvolát tanít a diákoknak.

A diákok és a tanárok azt mesélik a Reutersnek, hogy néha nehéz legyőzniük az éhség miatti gyengeségüket, hogy részt vehessenek az órákon. Augusztus 12-én a világ összesen huszonhat országának külügyminisztere nyilatkozatban szólította fel Izraelt a gázai segélyek átengedésére, hangsúlyozva, hogy „Éhínség bontakozik ki a szemünk előtt. Sürgős cselekvésre van szükség annak megállításához és a helyzet visszafordításához” Gázában. Izrael vitatja az alultápláltsági adatokat a Hamász vezette enklávéra vonatkozóan. A 20 éves Sarah al-Suwairki elmondta, hogy néha az éhség és a fáradtság miatt nem tudja megtenni a heti két zeneórára vezető rövid sétát, de nagyon szeret gitározni tanulni. "Szeretek új műfajokat felfedezni, de különösen a rockot. Nagyon szeretem a rockot" - teszi hozzá.

A palesztin egészségügyi hatóságok szerint Izrael katonai hadjáratában eddig több mint 61 000 ember vesztette életét, köztük több mint 1400-an akkor, amikor segélypontokhoz mentek élelemért. Izrael szerint a Hamász a felelős a szenvedésekért, mivel a terrorszervezet robbantotta ki a háborút azzal, hogy 2023 októberében fegyveresei 1200 embert öltek meg és 250 túszt ejtettek az izraeli összesítések szerint.

Három lány és egy fiú ül a Gázai Főiskola repeszek lyuggatta falai között. Gitárórán vannak. Tanáruk, a 32 éves Mohammed Abu Mahadi hisz benne, hogy a zene segíthet a gázaiak lelki gyógyulásában a bombázások, veszteségek és hiányok okozta fájdalomból.

A 45 éves Ismail Daoud, aki oudot tanít, arról beszél a Reutersnek, hogy a háború megfosztotta az embereket a kreativitásuktól és képzelőerejüktől, mert most az életük az olyan alapvető dolgok biztosítására korlátozódik, mint az élelmiszer és a víz. A művészethez való visszatérés menekülést biztosít ezelől szerinte: „A hangszer a zenélő lelke, társa és barátja” - magyarázza.

Elizabeth Coombes, aki a brit Dél-walesi Egyetemen vezet zeneterápiás programot, és ciszjordániai palesztinokkal végzett kutatásokat, azt is hozzáteszi, hogy a projekt segíthet a fiataloknak feldolgozni a traumát és a stresszt, miközben erősítheti az összetartozás érzését.

„Azoknak a gyerekeknek, akiket nagyon súlyos trauma ért, vagy akik konfliktusövezetekben élnek, maga a zene tulajdonságai valóban segíthetnek” - magyarázza.

(Készült a Reuters tudósításának felhasználásával.)