Ihar Karnei újságíró jókedvűen indult el a boltba két évvel ezelőtt egy hétfő reggel, egy gondtalan nyári hétvége után, amelyet vidéken töltött a feleségével, Inával együtt meglátogatva barátait. Nem jutott messzire. Másodpercekkel azután, hogy kilépett a lakásból, egy árnyékot látott a lépcsőfordulóban – megszólította egy KGB-tiszt, ahogy Belarusz fő belbiztonsági szervét még mindig nevezik, közel 35 évvel a Szovjetunió összeomlása után.
„Kiderült, hogy csapda volt a szemétledobónál” – mondta Karnei a Szabad Európának adott interjúban. „Az orrom alá dugott egy kis papírdarabot és azt mondta: »Menjünk vissza. Vannak kérdéseim, és házkutatást tartunk.«” Miután több KGB-s alaposan átkutatta a lakását, Karneit elvitték.
„Még arra is emlékszem, milyen inget viselt” – mondta Ina, a felesége. „És arra gondoltam, hogy ezt a pillanatot észben kell tartanunk, mert nem tudjuk, meddig lesz. Később egy nyomozó felhívott, és azt mondta, hogy tíz napig tartják fogva.”
Valójában Karnei közel két évig volt távol, Belarusz börtöneiben és fegyházaiban tartották fogva – az idő nagy részét zsúfolásig megtelt cellákban vagy kimerítő magányban töltötte –, mielőtt a múlt hónapban szabadon engedték és Litvániába vitték, amikor amerikai közvetítéssel kiszabadult tizennégy fogoly az autoriter vezető, Alekszandr Lukasenka elnyomó rendszeréből.
Karnei, aki több mint húsz évig dolgozott a Szabad Európának, egyike annak a több ezer belarusznak, akiket – jogvédő csoportok szerint – politikai indíttatású vádak alapján börtönöztek be Lukasenka 31 éves uralkodása alatt. Az autoriter vezető kevés ellenvéleményt tolerált, tovább korlátozta az alapvető szabadságjogok már amúgy szűk mozgásterét a 2020-as választások után, amelyekről milliók gondolják úgy, hogy elcsalta.
Ehhez kapcsolódóan: Akár hét évet is kaphat a Szabad Európa bebörtönzött belarusz újságírójának felesége
Embertelen körülmények
Karnei megpróbáltatásai jól mutatják az elnyomás és az igazságtalanság légkörét, amely az ellenzékiek és az aktivisták szerint áthatja Belaruszt. Jarnei fogva tartása egy hírhedt minszki börtönben, az Akrescinában kezdődött, ahol „a körülmények… egyszerűen embertelenek” – fogalmazott a férfi.
Egy kevesebb mint hat négyzetméteres cellába zárták, ahová „tíz embert zsúfolnak be oda. Átlagosan tízen voltunk, és a srácok azt mondták, hogy némelyikben még többen is voltak” – mondta. „Csak állsz, mint egy zsúfolt buszon. És ez így megy öt, 10, 12 napig – a végtelenségig”.
Az őrök éjjelente kétszer felébresztették a fogvatartottakat névsorolvasásra, hajnali 2-kor és 4-kor – mondta, hozzátéve, hogy „fizikailag nehéz felállni, mert az emberek össze vannak zsúfolódva, mint egy kirakós játék, és nehéz kibogozni őket”.
A fogvatartottak sorban álltak, hogy a cellatársaik szeme láttára könnyítsenek magukon – mondta Karnei. Az étkezések kapkodós, idegőrlő események voltak, ezerötszáz ember haladt át a menzán kevesebb mint egy óra alatt, „hatalmas felfordulás” közepette – mondta.
„Ez minden fogoly fő fegyvere” – mondta, miközben egy nyers alumíniumkanalat tartott a rácsok mögötti idejéből. „Ha elveszíted, éhezni fogsz. Éjjel-nappal a zsebedben hordod – ez segít a túlélésben.”
2023 augusztusában, egy hónappal letartóztatása után, Karnei megtudta, hogy az ellene indított ügy a Belarusz Újságírók Szövetségével való kapcsolatához kötődik, amelyet a KGB az év elején szélsőséges csoportnak nevezett.
2024 márciusában szélsőséges csoportban való részvételért három év börtönbüntetésre ítélték, büntetését pedig decemberben tíz hónappal meghosszabbították.
Az ellene felhozott fő bizonyítékok egyike egy 1997-ben írt nyilatkozat volt, amelyben felvételét kéri a nemrég megalakult Belarusz Újságírók Szövetségébe – mondta. Ez egy olyan részlet volt, amelyet némileg abszurdnak talált.
„Uraim, negyed évszázad telt el, hosszú évekig minden rendben volt: az Újságírók Szövetsége be volt jegyezve, működött, nem avatkozott bele semmibe... Korábban senkit sem érdekelt” – mondta az 57 éves Karnei.
Mindenesetre, mondta, a tárgyalása és a börtönben töltött ideje alatt az ügyészek és a börtönőrök nem az újságírói csoportra, hanem a Szabad Európánál végzett munkájára összpontosítottak, amelynek belarusz szolgálatát Szvabodának – szabadságnak – nevezik.
„A Szvabodát gyakran emlegették, és ez nehéz tényező volt számomra” – mondta arra utalva, hogy az állam hamis állítása szerint „már régen eladtam magam, hogy nem a saját akaratomat követem, hanem azt, amelyet rám kényszerítettek”.
Akreszcina után Karneit a keleti Shklou városának börtönébe küldték. Ez a szovjet korszak óta fennáll. Itt a politikai okokból – tehát nem az erőszakos vagy gazdasági bűncselekmények miatt – elítélt fogvatartottaktól gyakran megtagadták az alapvető kiváltságokat, mint például a rokonokkal való találkozás vagy akár a kapcsolattartás, a börtönkönyvtár, a sportpályák vagy az edzőgépek használata.
„Ha hívő vagy, nem járhatsz templomba, miközben gyilkosok, lázadók és csalók” hozzáférhetnek ezekhez a tevékenységekhez.
A kormány az ellenzéki rabokat is kompromittáló helyzetbe hozta, amikor a nap elején és végén a himnuszt játszották a börtönben. Büntetéssel vagy további magánzárkával fenyegették őket, ha nem tartják a kezüket a szívükhöz, miközben a himnusz szólt.
Korábbi cikkünk a témában: Kiengedték a büntetőtáborból a Szabad Európa belarusz újságíróját
Rendkívül súlyos légkör
Karneit később egy még szigorúbb rendszerű börtönbe szállították a délkeleti Mazyr városában. Az ottani leromlott infrastruktúra miatt a Shklou börtön „Las Vegas-inak tűnt” – mondta.
A vélt engedetlenség kisebb eseteit magánzárkában vagy olyan cellában zárták, amelyben több fogvatartott is lehetett, és a szokásosnál szigorúbb korlátozásokkal.
Karneinek különösen kemény bánásmódban volt része egy börtönőr-helyettestől, akit felismert a tárgyalásáról, ahol a börtönőr a vád 22 tanújának egyike volt – mondta.
Ihar és Ina Karnei, valamint négy lányuk azok között a belaruszok között van, akik a 2020-as választások óta elhagyták az országot, köztük sokan a büntetőeljárástól vagy még rosszabbtól tartva menekültek el. Több mint hatvanötezer embert tartóztattak le a választások óta, és sokan arról számoltak be, hogy az állam tisztviselői bántalmazták vagy megkínozták őket.
Januárban, hónapokkal szabadulása előtt, Karnei lett a harmadik bebörtönzött jelenlegi vagy volt Szabad Európás újságíró, akit arra kényszerítettek, hogy az állami tévé kamerája elé álljon egy általa „KGB-propagandafilmnek” nevezett filmben.
A filmeket, amelyekben az újságírókat azzal vádolják, hogy megpróbálták „felgyújtani Belaruszt”, az állami tévében sugározták a 2025. januári elnökválasztás előtt.
„Majdnem lefagyott az orrom” a műsor felvétele közben, ami „sokáig tartott” a nedves, hideg időben – mondta Karnei, aki megkérdőjelezte a videók propagandaértékét.
„Bármelyik idióta számára világosnak kell lennie, hogy ezek az emberek kényszer alatt állnak – hogy ez nem valóságos” – mondta.
Lukasenka hetedik ciklusát szerezte meg a januári - az ellenzék és számos nyugati kormány szerint színjátéknak beillő választáson.
Az elmúlt hónapokban történt számos szabadon bocsátás ellenére július 1-jén összesen 1175, a Vjaszna jogvédő csoport által politikai fogolynak tekintett személy volt rácsok mögött Belaruszban.
Egyikük Ihar Losik, a Szabad Európa újságírója, akit több mint öt évvel ezelőtt tartóztattak le.
Azon kívül, hogy januárban az egyik propagandaműsorhoz kamera elé állították, Losikról körülbelül két éve nem hallani semmit.
Ehhez kapcsolódóan:A harmadik bebörtönzött szabad európás újságíróról is riportot közölt a belarusz állami tévé
