Bár az orosz csapatok már csak húsz kilométerre vannak a donyecki Kramatorszktól és Szlovjankszktól, és bár egy órán belül gyakran három dróncsapás is éri ezeket a városokat, néhányan úgy döntöttek: maradnak. Félnek, de még reménykednek, ahogy mondják, abban, hogy megszabadulhatnak a megszállóktól.

Makszim Liszenkó az előbb még a Reuters riporterével beszélgetett, de most hirtelen elhallgat. A helyszín Ukrajna egyik keleti frontjának központjában található város, Kramatorszk, és abban is Liszenkó új butikja. A férfi fülelni kezd. „Onnan jön” – mondja és az utcára néző ablakhoz hajol. „Le fog zuhanni. Be fog csapódni.” Pár másodperccel később hatalmas robbanás rázza meg a környéket: drón csapódott a városba. „Bumm! Ez Kramatorszk!” – mondja mosolyogva a butikos. „Ez Kramatorszk.”

Ez a harmadik dróntámadás kevesebb, mint egy óra alatt, amelynek a Reuters tudósítója szemtanúja lett. A helyiek szerint szinte folyamatosan "terrorizálják" az eget az orosz légitámadások Ukrajna egyik utolsó "végvárának" számító donyecki város felett. Több ezer pilóta nélküli légi jármű lebeg egyszerre az ezer kilométer hosszú frontvonal felett Ukrajna keleti és déli részén.

Miközben az orosz csapatok nyugat felé nyomulnak Donyeckben, Kramatorszkban feszült a helyzet. A város kevesebb mint húsz kilométerre van az orosz csapatok állásától, és a még ott élő több tízezer embernek el kell döntenie, hogy akar-e maradni.

A 29 éves Liszenkó számára ez nem kérdés. Júniusban nyitotta meg Zaboy nevű üzletét, ahol a robbanásoktól most már az arcizmuk sem rándul meg a vásárlóknak. A pénztár mögötti falon egy tábla látható, amelyet katonai egységek által adományozott jelvények borítanak. „Minden pólón az az üzenet szerepel, hogy meg kell szabadulnunk a megszállóktól” – mondja a butikos férfi, miközben átnézi a kollekcióját. „Számunkra ezek nemcsak szavak, hanem eszerint élünk.”

A város főterén utcaseprők takarítják el a romokat a dróntámadás után, amely egy autóban és a piacban tett kárt. Egy boltos, akinek arcát még mindig a robbanás pora borítja, továbbra is a pult mögött áll. Nem hajlandó elmenni.

A Reuters tudósítója három helybelivel beszélgetett, akik különböző okokból döntöttek úgy, hogy Kramatorszkban maradnak, és a szomszédos Szlovjanszkban: Liszenkó a boltja miatt döntött a maradás mellett, egy agrármérnök a földje miatt, amely a város nyugati részén fekszik, és egy 25 éves nő, aki visszatért a városba, ahol felnőtt.

„Úgy éreztem, itt kell lennem, mert nem bocsátanám meg magamnak, ha nem látnám még egyszer ezt a várost, mielőtt elfoglalnák” – mondja Darka Harnik, aki az ukrán energiaellátás biztonságát célzó Marshall-terven dolgozik, amelynek célja az energiainfrastruktúrába történő befektetések ösztönzése.

A most huszonöt éves nő Kijevből vonattal utazott Kramatorszkba. „Amint kiléptem a vonatból, robbanásokat hallottam, szó szerint az állomásról. Ez az új valóság” – mondja, miközben a deszkákkal elzárt „Vilna Khata” – vagyis Szabad Ház – előtt áll. Ebben a közösségi házban önkénteskedett 16 évesen.

Amikor a Reuters tudósítója arról kérdezi őket, mit szólnak Vlagyimir Putyin elnök béketárgyalási feltételéhez, miszerint Ukrajna adjon át területeket Oroszországnak, mindhárman hevesen ellenkeznek. (Az orosz elnök fő területi ambíciója a donyecki és a luhanszki régiók ellenőrzése.) Közben Oroszország gyakorlatilag egész Luhanszkot elfoglalta, és a Háborús Tanulmányok Intézetének kutatócsoportjának becslése szerint augusztus 7-én Ukrajna csak Donyeck mintegy 25 százalékát tartotta ellenőrzése alatt.

Mind Kramatorszkban, mind Szlovjanszkban a háború előtt kétszázezer ember élt, ma fele annyian. A települések az úgynevezett „erődövezetben” fekszenek, és gyakorlatilag az utolsó lakott városoknak számítanak, amelyek még mindig Putyin útjában állnak Donyeckben. Keletre fekszik Luhanszk, délen Kosztyantynivka és Pokrovszk, amelyeket szinte teljesen körülvettek az orosz csapatok, nyugatra pedig többnyire falvak és mezők találhatók.

A mezők között terül el a 61 éves Szerhij Kurinnyi által igazgatott KramAgroSvit mezőgazdasági termelőszövetkezet földje is, amelyhez egy tejüzem és egy szarvasmarha-farm is tartozik. Kurinnyi, akinek családja generációk óta műveli a földet, nem hiszi, hogy Putyin megállna a Donyecknél, ha azt békeszerződés keretében átadnák neki.

„Ha engedményeket teszünk és feladjuk területünk egy részét, ez a huligán állam elfoglalja még Harkiv, Zaporizzsja és Herszon régiókat is” – mondja, miközben a farmgépeket és a horizont túloldalán lévő orosz állásokig vezető mezőket nézi. „Aztán azt fogják mondani: »Mi lesz Odesszával? ... Adjátok nekünk Odesszát és Mikolajivot is«.”

Ukrajnában sokan osztják a Reuters által megkérdezett három ember véleményét. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet legfrissebb közvélemény-kutatása szerint az ukránok 75 százaléka kategorikusan elutasítja azt, hogy Kijev vonja vissza csapatait a Donyeckből a béke érdekében.

Ugyanakkor a szeptember 2-14. között végzett közvélemény-kutatás szerint az ukránok 62 százaléka hajlandó már csak elviselni a háborút, ameddig szükséges, szemben a 2022 májusában mért 71 százalékkal. Békére csak a megkérdezettek alig 18 százaléka számít még ebben az évben.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is kategorikusan visszautasította Oroszország területi követeléseit, mert bár szeretne fegyverszünetet, de nem ilyen áron, hanem a nemzetközi szövetségesek biztonsági garanciáinak támogatásával, a területi kérdéseket pedig később diplomáciai úton szeretné megvitatni.

A két fél álláspontja között nagy a távolság, és nem tűnik úgy, hogy Putyin hajlandó lesz engedni a követeléseiből. Kijev arra sürgeti európai partnereit, és különösen Donald Trump amerikai elnököt, hogy vezessenek be szigorú új szankciókat, amelyek kompromisszumra kényszeríthetik a Kremlt. Trump azonban eddig nem volt hajlandó erre.

Mivel a patthelyzet feloldásának jelei alig látszanak, Szlovjanszk és Kramatorszk lassan egyre nagyobb veszélybe kerül. Néhány lakos azonban továbbra is dacol a közeledő ellenséges csapatokkal.

„Kétségtelen, hogy az orosz csapatok egyre közelebb kerülnek hozzánk, már nincsenek messze a város szélétől” – mondja Liszenko. „Az elmúlt órában három dróntámadást láttunk, de a város biztosan ukrán kézen fog maradni.”

Szlovjanszk és Kramatorszk már régóta az orosz rakéták könnyű célpontjai, amelyek sokkal hatékonyabbak a drónoknál. Egyre több romba dőlt épületet lehet itt látni. Kramatorszkban friss virágok állnak egy pizzéria előtt, amelyet 2023 júniusában orosz rakétatalálat ért. A támadásban tizenketten vesztették életüket, köztük egy tizennégy éves éves ikerpár. A meggörbült fém és a romok érintetlenül maradtak, a halottak fényképei mögött. A közelben egy lakókkal teli busz halad el egy júliusban rakétával elpusztított lakóház romjai mellett.

Egyre több olcsón előállítható drónt vetnek be mindkét oldalon, amelyek képesek előre beállított célpontokat támadni, illetve rakományt szállítani. Mindkét fél versenyt fut a hatékonyabb zavaró rendszerek kifejlesztéséért, míg a repülés közben kiengedett vékony kábelekkel összekötött száloptikai drónok éppen azért jelentenek új fenyegetést, mert nem lehet a működésüket megzavarni. Ezek hatótávolsága általában 10 és 20 kilométer között van, de szakértők szerint 25 kilométerre és még tovább is kiterjedhet. Mindez kevésbé biztonságossá teszi a városok feletti légteret.

Emellett bonyolítja a logisztikát is, veszélyessé téve a város megközelítését. A Pokrovszkból dél felé vezető főútvonalat elvágták. Az északról érkező bekötőút is veszélyesnek számít már.

Számos jármű hagyja el az M03-as autópályát Szlovjanszk északi részén, ahol kézzel festett táblák figyelmeztetnek az FPV drónok veszélyére, és azt tanácsolják a járművezetőknek, hogy válasszanak alternatív útvonalat a városon keresztül. Páncélozott autók és teherautók dübörögnek oda-vissza, drónok elleni védelemként ketrecekkel és hálókkal borítva, míg a hagyományos katonai járművek tetején gomba alakú jelzavarók találhatók. A katonai ellenőrzőpontot hálók borítják védelem céljából, és néhány katona kézi drónérzékelőket hord magával, amelyek képesek elfogni a jeleket és megnézni, mit figyelnek az ellenséges drónok.

A növekvő fenyegetések ellenére az a tény, hogy Ukrajna még mindig tartja Kramatorszkot, és hogy a város megőrizte a normális élet látszatát, egyesek számára reményt ad. „Az, hogy ebben a nagyon kritikus helyzetben is nyugodtak maradtak az emberek – számomra ez egy nagyon erős és pozitív üzenet, amit máshol nem tapasztalni” – mondja Harnik. „Azt látom, hogy a város igyekszik tovább működni. Ez tényleg hihetetlen.”

(Készült a Reuters tudósításának felhasználásával.)