Első interjúját adta Vladiszlav Jeszipenko, a Szabad Európa újságírója azóta, hogy júniusban kiszabadult az orosz őrizetből. Szemléletes beszámolójából kiderül, hogyan kínozták meg, miután 2021-ben letartóztatták az oroszok által megszállt Krím-félszigeten.
Jeszipenko a Szabad Európa Ukrán Szolgálatának elmondta, hogyan kényszerítették veréssel és áramütéssel arra, hogy aláírjon egy vallomást, amelyet később a bíróságon visszavont.
„Először megvernek, aztán rád kapcsolják az áramot, majd újra megvernek, aztán megint rád kapcsolják az áramot. És miközben ezt ismételgetik, kérdéseket tesznek fel” – mondta.
„Szóltam: Fiúk, hagyjátok abba, aláírok bármit, amit kell. Ha azt mondjátok, hogy én öltem meg Kennedyt, oké, én voltam. De legyetek szívesek, hagyjátok abba a kínzást.”
A kettős, orosz-ukrán állampolgár Jeszipenko szabadúszó munkatársként dolgozott a Crimea.Realities-nek, a Szabad Európa regionális szerkesztőségének. Több mint négy évig volt orosz őrizetben – azzal gyanúsították, hogy az ukrán hírszerzésnek kémkedett. Ő ezt tagadta.
Az interjúban Jeszipenko felidézte 2021. március 10-i letartóztatásának pillanatát. Elmondása szerint közlekedési rendőrök állították meg, miközben egy barátjával autózott a Krímben. Ám szinte azonnal a helyszínen termettek az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ügynökei is, akik a földre kényszerítették.
Az FSZB videóján, amelyet a letartóztatásáról készítettek, egy gránátot lehet látni a vezetőülésnél a kocsi padlóján, Jeszipenko szerint ezt úgy helyezték oda. A gránátot kulcsfontosságú bizonyítékként használták fel az ellene indított perben.
Néhány hónappal később Jeszipenkót „robbanóanyag birtoklásával és szállításával” vádolták meg, bár az ügyészek később elismerték, hogy a járművében „talált” gránáton nem volt rajta az ujjlenyomata.
Letartóztatása után bekötötték a szemét, megbilincselték, és egy pincébe vitték. Itt vette kezdetét a kínzás – mesélte Jeszipenko.
„Tudom, igen, ekkor nem voltam egy hős. Egyszerűen csak élni akartam. Azt akartam, hogy a lehető leggyorsabban legyen vége. Ez minden” – mondta.
„Abban a pillanatban nem számított (mit írtam alá). Rádöbbentem, hogy itt és most a túlélés a cél.”
'Mindenhol keresnek'
Egy vagy két nappal később Jeszipenkót felkereste egy kirendelt orosz védőügyvéd, Violetta Szinyeglazova, aki megpróbálta rábírni arra, hogy írja alá a már elkészített hamis vallomást.
„Azt mondta, ha ezt ma megteszem, a bíróság enyhítő körülménynek tekinti majd az ítélethozatalkor” – emlékezett vissza.
Néhány nappal később egy előzeteseknek fenntartott őrizeti központban találta magát, ahol lazább volt az FSZB-tisztek felügyelete, és sikerült szóba elegyednie egy ügyvéddel, aki más fogvatartottakhoz érkezett.
„Azt mondta: 'Tehát te vagy Jeszipenko. Mindenhol keresnek már – a feleséged és ügyvédek. Jó, hogy előkerültél.'”
Másnap egy független védőügyvéd jött és Jeszipenko aláírt egy nyilatkozatot arról, hogy lemond Szinyeglazováról és új jogi csapatot bíz meg a védelmével.
Március 18-án, nyolc nappal a letartóztatása után Jeszipenko interjút adott a Crimea-24 nevű állami tévécsatornának. Elmondása szerint ez is feltétel volt, amikor kikényszerítették a vallomását.
Az FSZB a kezébe nyomott egy forgatókönyvet azzal, hogy tanulja be és mondja fel az interjúban. Ebben az a hamis állítás is szerepelt, hogy az autóban „talált” gránát az övé.
„Kompromittálniuk kellett a Szabad Európa - Szabadság Rádiót és a Crimea.Realities-t. Azt akarták megmutatni az egész világnak, hogy a rádiónak dolgozó emberek egyben kémek is” – mondta.
Átugrani a szakadékot
A per kezdetét április 6-ra tűzték ki. Néhány nappal korábban megjelent nála egy Korovin nevű őrnagy az FSZB-től, cigarettával kínálta, és igyekezett bebiztosítani, hogy Jeszipenko kitart a már említett forgatókönyv mellett a bíróságon.
Korovin azt mondta, hogy Jeszipenko felesége és az általa felkért ügyvédek is a tárgyalóteremben lesznek, de ő csak Szinyeglazova közreműködését veheti igénybe. Jeszipenko beleegyezett ebbe, de nem gondolta komolyan.
„Rájöttem, hogy ez olyan, mintha egy szakadékot próbálnál átugrani. Nem tudod, hogy sikerül-e vagy sem” – mondta Jeszipenko.
„Végig, amikor a tanúvallomást tettem, nagyon rosszul éreztem magam. Olyan volt, mintha mindent elárulnál, amit neked a legkedvesebb, elárulnál mindent, amit csak tudsz. Rájöttem, hogy ha nem is sikerül, akkor is meg kell próbálnom ugrani.”
A bíróságon Jeszipenko nekifutott az ugrásnak. A forgatókönyvtől eltérve bejelentette, hogy megkínozták, hogy minden, amit vele tettek, törvénytelen volt, és hogy a független védőcsapatot veszi igénybe.
„A bírák és az ügyészek is ledöbbentek, mert a tárgyalásnak egy bizonyos előre megtervezett utat kellett volna követnie” – mondta.
Néhány nappal később az Egyesült Államok külügyminisztériuma Jeszipenko szabadon bocsátását követelte, és osztotta az emberi jogi csoportok aggályait a vele szemben alkalmazott bánásmód miatt.
De Jeszipenkót nem engedték ki. A következő hónapokban folytatódtak a bírósági meghallgatások, és további kínzásokkal fenyegették meg arra az esetre, ha nem működik együtt – mondta el az interjúban.
2022 februárjában egy, az oroszok által kinevezett krími bíróság hat év börtönbüntetésre ítélte „robbanóanyag birtoklásának és szállításának” vádjával, amit ő, a munkáltatója és emberi jogi csoportok egyaránt koholtnak minősítettek.
A legfelsőbb, Moszkva irányítása alatt álló krími bíróság később öt év börtönre mérsékelte Jeszipenko büntetését.
Június 20-án, röviddel a szabadulása után felszállt egy gépre, és Örményországba indult, Jerevánba. „Elárasztottak az érzelmek. Tudatosult bennem, hogy szabad vagyok, vége. Olyan volt, mintha újjászülettem volna” – mondta.
Örményországból Prágába utazott, ott találkozott a családjával, majd visszatért Ukrajnába.
”Amikor beértünk a kijevi pályaudvarra, láttam a várost, a nyüzsgést. Rájöttem, hogy hazaértem.”
